Mi a különbség a benzin és a könnyű benzin közt?

Sok. A könnyűbenzin főleg aromás, gyűrűs szénhidrogéneket tartalmaz, nem pedig alifásokat.

Robbanómotor hajtásra ez nem igazán alkalmas, kicsi sűrítésre berobban, vagyis jó vacak az oktánszáma. Az aromás tartalom miatt gyorsabban párolog, alacsonyabb a lobbanáspontja, sokkal szélesebb levegő-benzin arányok közt alkot robbanóelegyet, szóval veszélyesebb is.

Előállításra meg, kőszénkátrányból nyerik a könnyűbenzint, a szokványos értelemben vett benzint meg kőolajból.

Ez azért így nem teljesen igaz...

Először is definiálni kéne, mi az a "könnyűbenzin". Ez nehezebb feladat mint elsőre tűnik, mivel mind a mai napig nincs egységes határa sem a különböző szénhidrogén-frakcióknak (finomítónként mások a vágási pontok). Például a téli minőségű gázolajba nagyobb mértékben kevernek petróleum-frakciót.

A legkisebb szénatomszámú aromás komponens a benzol, melynek atmoszfériukus forráspontja 80°C. Én személy szerint bőven ezalá tenném a könnyűbenzin-frakció forráspont-tartományát.

Egy közkeletűen elfogadott csoportosítás alapján a benzin-frakció forráspont-tartománya 0 és 180°C közé esik, könnyűbenzinnek én kb. 60°C-os forráspontig tenném (bőven a benzol forráspont alatti).

Már csak azért sem ajánlott aromástartalmának lennie, mert ezt a frakciót sokszor oligomerizálják motorbenzin előállítása céljából. Az aromások pedig olyan makacsul stabil jószágok, hogy gyakorlatilag átsuhannak a konverziós folyamatokon anélkül, hogy bármiben megváltoznának.

Összefoglalva: a könnyűbenzin a benzinek egy részét kitevő frakció.

P.S.: azonos szénatomszámokat tekintve az aromások oktánszáma magasabb, mint bármely más típusú vegyületé:

[link]

Tulajdonképpen mind a két válaszolónak igaza van.

Szóval a benzin és a könnyűbenzin közötti különbség a könnyűségben rejlik. Kémiában az a "könnyű" aminek kisebb a molekulatömege. Tehát azokat a benzin komponenseket keressük, amelyeknek a legkisebb a molekulatömege.

Ugye a propán bután palackban még gáz van, tehát a pentánnal (és szerkezeti izomerjeivel) kezdődik a cseppfolyós frakció [a "tisztított benzin" frakcióinak elválasztásánál]. Bruckner Győző professzor úr a 40-70 C fokon szedett párlatot petroléternek nevezi.

Könnyű benzinnek a 70-120 C fok között szedett frakciót hívja a (36-180 intervallumból).

Egyetértve Silberrel nagyon nehéz éles határvonalat húzni a különféle frakciók között, hiszen például a 10 szénatomos nyíltláncú szénhidrogénnek már 75 különféle szerkezeti izomere létezik egymástól nem túl távoli, de azért mégis eltérő különféle forráspontokkal. [Szóval például a különféle izo-nonán, és izo-dekán komponensek forráspontjai átfednek.]

Wadmalaccal is egyet kell értsek abban, hogy a könnyűbenzin tartalmazHAT aromás vegyületeket is (hogy főleg aromásból áll, az azért erős túlzás), de ő még a kőolaj felhasználása előtti időkből való kőszén alapú előállításra koncentrált jobban valamiért.

Bár Brukner Győzőt hivatkozom mértékadó forrásként (és mivel linkelni nem tudom, csak könyvalakban van fenn a polcon), az interneten való tájékozódáshoz segítségképpen még szeretném elmondani, hogy angol nyelvre a benzin (petrol) ezen könnyűbenzin frakcióját leginkább a naphtha szóval fordítják.