Szerintetek a hunok utódai vagyunk?

Nincs szükségem hamis eredetmítoszokra ahhoz, hogy jól érezzem magam.

Sokan mégis egy fals, dicső múltból akarják levezetni a saját nagyságukat.

"Szerintetek a hunok utódai vagyunk?"

Nem közvetlenül.

"Hogyan történhetett ez ?

Attila halálakor visazavonultak,mad visszatértek új névvel mint magyarok?"

Nem. A Székely nép lett Attila Hunjaiból, persze ők is jól bekeverve a többiekkel.

Rokon/testvér népek/törzsek "folyamatos" bejöveteléből és újraegyesüléséből lettünk.

A Hun nép: (Nem tudjuk hogy jöttek-e vagy itt alakultak-e ki. Ha utóbbi akkor innen vándorolt el majd ide vissza az őshazába a többi mint a Magyarok is.)

Szóval a Hunok már itt voltak és Attila halála után bejöttek ide a rokonaik az Avarok, majd jöttek be a Magyarok, végül a Kunok. Egy Hun Avar Magyar Kun keverék nép vagyunk akik valójában 1 tőről fakadtak, de különböző utakat jártak be a világban, főleg kisázsia térségeiben. Ahol pl Szkítákkal és Szarmatákkal keveredtek.

Egyszerűbb lenne inkább rokonságról beszélni, bár bizonyos szempontból az utódaik vagyunk.

A hunok Attila halála után keleten kikerülnek a krónikások látóteréből (de semmilyen konkrét forrás nem támasztja alá, hogy szétszóródtak vagy kihaltak volna). A magyarok (ha nem fogadjuk el a kettős honfoglalás elméletét, és az avarokat nem tekintjük a magyarok elődeinek vagy a hunok utódainak) 300 év múlva ugyanonnan kerülnek elő. A két (az avarokkal együtt már három) nép nyelve és kultúrája is hasonló lehetett, ráadásul a tér- és időbeli távolság is kicsi köztük. Genetikailag (talán nyelvileg és kulturálisan is) a hunok, avarok, illetve a magyarok is kevert nép lehettek (de ezek a nyelvek és kultúrák attól még egymás rokonai voltak). A források a hunokat és a magyarokat is gyakran szkítáknak, illetve türköknek nevezik. A fentiekre nem az a logikus magyarázat, hogy ez mind véletlen, a krónikások meg nem tudták, miket hordanak össze, a magyarok meg az egész hagyományt a középkorban vették át külföldi forrásokból (miközben nem voltak tisztában a saját múltjukkal, hiszen „nem volt írásbeliségük”, a székely rovásírást meg szintén később vettük át, ki tuja honnan....). Ha van egy olyan elmélet, amely a fenti ellentmondásokat maradéktalanul feloldja, akkor tudományos szemszögből, objektíven nézve azt kell a legvalószínűbbnek tartanunk.

1. A kulturális rokonság nyilvánvaló, ezt soha senki nem is szokta vitatni.

2. Ha a nyelvészet legújabb eredményeit figyelembe vesszük, akkor pl. nem mehetünk el Ucsiraltu (mongol nyelvész) kutatásai mellett, aki 600 hun szót gyűjtött össze kínai forrásokból (és így ma már nem mondhatjuk azt sem, hogy a hun nyelv teljesen ismeretlen volna), és ez alapján a mongol nyelvekkel tudja rokonítani. Mivel statisztikai érvek is alátámasztják az eurázsiai nyelvcsalád koncepciójának helyességét, ez alapján a magyar nyelv (és a többi finnugornak tarott nyelv is) szintén rokonítható az altaji nyelvekkel, így a mongollal is. Ez amúgy közvetlenül is igazolható a magyar és a mongol nyelv alapszókincse között kimutatható szabályos hangmegelelésekkel is, a 600 hun szót tudtommal egyelőre senki nem hasonlította össze szisztematikusan a magyar megfelelőikkel, de gyanítom, hogy érdemes lenne. De minden jel arra mutat, hogy a hun, illetve a magyar nyelv is az eurázsiai nyelvcsaládba tartozik. És ebből azt is láthatjuk, hogy az ugor-török háborúban mégsem az ugor oldalnak (akik a finnugor kizárólagosság mellett érveltek), hanem a török oldalnak (akik végig a kettős (finnugor és altaji) rokonság mellett érveltek) volt igaza. A 19. század előtt senki által sem vitatott hun-magyar rokonságot amúgy pont azért kezdték el kétségbe vonni, mert mi ugyebár „finnugorok vagyunk”, a „hunok pedig türkök voltak” (mindezt az akkor ismert 3, talán hun szó alapján), így „nyilvánvalóan semmi közünk nem lehet hozzájuk”. Csakhogy a modern tudományos érvek mást mutatnak.

3. A krónikákat lehet ugyan kritikával kezelni, de nem vall túl objektív gondolkodásra, hogy bár számos magyar és külföldi (egymástól valószínűleg független) forrás nem tesz különbséget szkíták/hunok/türkök/magyarok között, ezt mégsem veszsük komolyan (persze mindent el lehet bagatelizálni). Míg más (ennél sokkal kevesebb (és egymástól sokkal kevésbé független) forrással alátámasztható információt „történelmi ténynek” tekintünk (pl. augsburgi csata, Nagy Károly életrajza, stb.). A tudomány ott ér véget, amikor látszólag a tudomány nevében, de valójában minden objektivitást nélkülözve alkalmazzuk a forráskritikát. És innentől a hitünkre hagyatkozunk, miközben azt állítjuk, hogy tudományos módszerekkel dolgoztunk.

4. A genetikai és antropológiai aspektusokról most nem szólnék, mivel ezek a kutatások jelenleg esetleges (nem reprezentatív) minták alapján történtek, így jelentőségük csekély.

Források itt: http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo.. (a 39-es hozzászólásban)

Ha részletesebben érdekel a téma, akkor érdemes Dr. Obrusánszky Borbála írásait tanulmányozni, aki történész, és ezzel a témával foglalkozik (tudományos módszerekkel és igényességgel).

Egy előadása: https://www.youtube.com/watch?v=nhlyBalPjDk