Mikor játszódnak a Magyar Népmesék epizódjai?

A mesék lényege pont az, hogy valamiféle absztrakt, idealisztikus világban játszódnak. A történetek nem korokban játszódnak, maximum kölcsönvesznek különböző korokból elemeket. De akár ez történhet teljesen anakronisztikus módon is, nincs jelentősége. Minden mese változik az idők során, bizonyos elemei kicserélődhetnek. Nincs korhoz kötve a történet. Kialakulhat akár egy olyan változata is a mesének, mikor a szegén legény vonaton megy el Mátyás királyhoz.

Mindenesetre annyit lehet megállapítani, hogy a mesék többségében van király, sokszor van helyi bíró, vannak nemesek, tehát a feudalizmus korában játszódnak. De másik oldalról sokszor olyan dolgok történnek a mesében, ami a feudalizmus jellegéből fakadóan soha nem történhetett volna meg, csak a parasztság vágyaiban. (Pl. hogy a király kvázi bárkinek odaadja a lányát és a fele királyságát, akár egy juhásznak is. Ez egyik korra sem volt jellemző, már csak ezért is fura lenne a fiktív világban játszódó mesét egy valós történelmi kronológiában elhelyezni.)

Ezek a mesék a népmesék világát használják fel, azok pedig az elmúlt ezer évben folyamatosan születtek és változtak is, ahogy a mindennapi élet változott. Általában azt a kort találjuk meg bennük, amikor az igazi autentikus népmeséket egyrészt lejegyezték, másrészt felváltották a műmesék. Ahogy fentebb is jól írták, nincs konkrét korszak, de szerintem az 1500-1700-as éveknek felel meg leginkább.

(A Mátyás királlyal kapcsolatos mesék egyébként nem az ő idejében születtek, hanem utána, tekintve hogy életében erős kezű, szigorú királynak tartották, keményen behajtotta az adókat, viszont megvédte a határokat. Halála után meggyengült a közbiztonság, határvédelem (is), és a külső betörések, fosztogatások miatt kezdték el visszasírni azokat az időket, akkor kezdték igazságos jó királynak tartani.)

A népmeséket nem lehet elhelyezni térben és időben, mert nem konkrét helyen és időben játszódnak. Mivel a nép képzelete, világlátása jelenik meg benne, ezért nem lehet megfeleltetni Magyarországnak, mint rendi monarchiának. Ezért felesleges azon gondolkodni, hogy a király odaadja a fele királyságát a szegénylegénynek, aki megmentette a hetedhét országon szépségéről híres királylányt a hétfejű sárkánytól - hogy ez Magyarországon nem történhetett meg... Persze, hogy nem, mivel ezek nem Magyarországon játszódnak, hanem egy idealizált világon és korban.

Az más kérdés, hogy ennek a világnak a megteremtése a feudális Magyarország világából származik (honnan is származhatna, hiszen a parasztság, aki kitalálta ezeket, csak a saját környezete elemeinek felhasználásával tudott képzeletbeli világokat teremteni). A szegénylegény a faluban ugyanúgy él, ahogy a feudalizmusban éltek a jobbágyok, ugyanolyan tárgyak veszik körül, a valóságban is tarisznyával mentek szántani a szegénylegények, amiben vöröshagyma és száraz kenyér volt... A falu élén bírák álltak, valahol a fővárosban pedig lakott a király... Viszont a szegénylegénynek fogalma sem volt, hogy ki volt ez a király, és mit csinált, sőt, a faluja határát nem is nagyon hagyta el soha életében. Természetes, hogy ezért a falu határán túl hétfejű sárkányok voltak, az erdő mélyén vasorrú bába kotyvasztott, a királynak pedig gyönyörű szép lánya volt, akinek a megmentője megkapta az ország felét... De ezek a történetek időtlenek, mint ahogy a magyar jobbágyság helyzete és életkörülményei sem nagyon változtak a középkortól kezdve a 19. századig...

Azt nem lehet mondani, hogy egy mese pl. az 1700-as években játszódik, mert nincs időhöz kötve, hanem azt lehet mondani, hogy az adott mese világának tárgyai, emberei stb. kb. a 15-19. századi magyar jobbágy képzeletvilágát tükrözik vissza.

A Mátyás királyos mesék sem 1458-1490 között játszódnak, hanem az 1600-1700-as években keletkeztek. Ezekben a mesékben nem Mátyás király szerepel, hanem egy idealizált uralkodó, akinek a nép képzelete Mátyás királyt feleltette meg. Az 1600-1700-as évek a török-kor, illetve a Habsburgok zsarnokoskodásainak korszaka (kényszerbesorozások stb.), természetes, hogy mindenki vágyott egy igazságos királyra, aki magyar és aki a nép között járkál álruhában és igazságot tesz.

A magyar nemesség emlékezetben Mátyás alakja az a király volt, aki egyben tartotta az országot és az ő idejében még nagyhatalom volt az ország, akivel a törökök és a Habsburgok is egyenrangú félként bántak. A török korban ezért Mátyás nagyon nagy tiszteletnek kezdett örvendeni, és idealizálták az uralkodását. Ez a nép körébe úgy szivárgott le, hogy biztosan álruhában járkáló, igazságot osztó, bölcs király lehetett. Más kérdés, hogy a valóságban erről szó sem volt.