Egy tudomány akkor éri el a célját, ha a tárgyáról mindent leír, feltár. De el tudja ezt érni bármely tudomány, bármikor és bárhogyan is, vagy ez a csupán elméletben lehetséges?

Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy a tudomány >törekszik< az objektív megismerésre, a tudomány ezzel a törekvéssel azonos, és nem annak az eredményeivel. Szerintem ennek a törekvésnek sosincs olyan állapota, amikor azt mondjuk, hogy kész, mindent tudunk és lezárjuk a témát. Elképzelhető, hogy egy pont után tetszőlegesen hozzú ideig nem leszünk képesek (vagy nem éri meg) új információkat találni/szerezni egy adott témában, de ettől függetlenül a tudomány minden körülmények között készen áll arra, hogy finomítsa, újraalkossa a modelljeit, ha új, megbízható és értékes információvan szembesül.

Tehát szerintem nincs ilyen célállapot.

A tudomány mindig eléri célját. Minden tudományos eredmény adott valamit a korábbiakhoz, és ez a tudomány célja.

Amiről te beszélsz, az ismeretelméleti kérdés. Nevezetesen, lehetséges-e megismerni mindent. Erre is született válasz, a filozófia környékén. Eszerint, ha feltételezzük, hogy az univerzum végtelen (és feltételezzük, mert semmi nem mond ellent e feltételezésnek, viszont kiválóan felhasználható a rendszerezésünk során), tehát ekkor a végtelen ismeret megszerzéséhez vagy végtelen idő kell, és/vagy végtelen megismerési sebesség. Utóbbiról tudjuk, hogy véges. Tehát minden megismeréséhez mindössze végtelen időt kell várni. Azaz minden véges időpontban ebből véges mennyiséget ismerünk, de jó okunk van feltételezni ,hogy minden későbbi időpontban többet, mint egy korábbiban. Pedig felejtünk is, még az emberiség léptékében is. Erre példa, hogy nem tudjuk megmondani néhány emberi alkotás kivitelezésének módját. Pedig egyszer tudták, különben nem lenne ott.

A földönkívüliekkel nem érdemes próbálkozni, mert azoknak értelmesebbeknek kell lenniük, hiszen ide jöttek, viszont már az emberi értelem se képes arra, hogy nyom nélkül cselekedjék. Legfeljebb nem értjük (még).