Szerinted is hamis az az állítás hogy egy életünk van?

Ezt inkább az ezoteria kategoriaba kellett volna írnod. A világegyetem szempontjából annyira lényegtelen és elenyésző egy élet, hogy nem számottevő ki hal meg mikor és hogyan.

De ha már belemegyünk, akkor miért érdemel kevesebb életet egy kutya pl? Vagy akkor o arányaiban plusz 3-4 életet is kap? Ennek semmi köze a tudományokhoz ezért találtak ki a vallást.

Ez az állítás nyilván a biológiai életre vonatkozik, az élet szó szerinti definíciójára vonatkozik.

De igen, igazságtalan a világ. Mi ebben az újdonság?

A reinkarnáció tanai szerint a néger rabszolga korábbi élete bűneiért bűnhődött, sőt, ő választotta, hogy néger rabszolga legyen az Amerikai Egyesült Államokban.

Hasonlóan a zsidók, akik Hitler munkatáboraiban haltak meg, és Hitler csak igazságot szolgáltatott nekik. Ma pedig Hitler valahol nyomorog, mert le kell tudnia előző élete bűneit.

Ha elcsattan valahol egy pofon, akkor aki adta, annak kapnia kell egy pofont valaki mástól. Aztán annak is kapnia egy pofont valaki mástól, mert igazságot kell tenni.

Isten nem igazságos, de kegyelmes és irgalmas.

Szerinted ez egy tudományos kérdés?

A világban pedig annyi igazság van, amennyit beleteszünk. Magától éppen nulla.

Aki ma nyomorog, az nem él jobban, mint a középkori nyomorgó.

Akinek nehéz élete van, az letölthette büntetését itt az életben a bűneiért.

Ezt hívják vágy alapú érvelésnek. „Kell, hogy legyen örökmozgó, mert sokkal praktikusabb lenne, ha létezne”. „Biztos, hogy lehet a fénysebességnél gyorsabban utazni, különben hogyan juthatnánk el egy másik csillaghoz? Nem lenne igazságos, ha ide lennénk kötve ehhez a naprendszerhez.” „Kell, hogy nyerjek a lottón, mert megérdemlem és amúgy is rossz anyagi körülmények között vagyok. Igazságtalan lenne, ha nem nyernék.”

Ha elfogadjuk, hogy a világ igazságos, akkor valóban megoldás lenne – de nem az egyetlen megoldás –, ha több életünk lenne, különben az igazságosság nem teljesülne. De mi van, ha az élet, a világ nem igazságos? Mi van, ha az igazságosságról alkotott képünk az, ami nem felel meg a valóságnak? Marcus Aurelius azt mondta: „Minden ami történik, igazságosan történik.”. Ha belegondolsz, igaza van, hiszen igaz az, ami megfelel a valóságnak, az igazságot meg csak azon keresztül tudjuk levezetni, hogy mi az, ami igaz. Az igazságtalanság nem a világ rossz működéséről szól, hanem a te belső ítéleteden, ami korántsem felülbírálhatatlan. Persze rendben van, hogy az ember igazságosság fogalma nem abból vezetődik le, hogy mi az ami van, hanem abból, hogy mi az ami lehetne, mert ez az ember mozgatórugója. De ettől még azért Marcus Aureliusnak is igaza van.

Egyébként sok vallás, amiben nincs reinkarnáció, szintén megoldják ezt a problémát, mondjuk egy örök túlvilági életen keresztül, mert mi az a pár földi évtized az örökkévalósához képest?

Az ember nagyon régóta tanulmányozza a világot. A kvantumvilágtól a kozmoszig nagyon sok jelenséget megfigyeltünk és mégse találtunk olyan anomáliát, ami arra utalna, hogy bármiféle igazságosság, szépség, tudatosság lenne benne. Csak a bonyolult aggyal rendelkező élőlények tulajdonítanak ezeknek a fogalmaknak jelentőséget.

Nekünk fontosak ezek a fogalmak. Értelmét látjuk tőle az életnek. És szerintem ez baromi király! Imádni lehet a létezést, hogy milyen csodálatos az univerzum. De amit valójában megfigyelünk, az kaotikus, értelmetlen, és látszólag semmi értelme. Még az agyunk is annak tűnik, pedig milyen magasztos, csodálatos vagy olykor iszonyú érzésekért felelős...