Ha a számok és maga a világmindenség végtelen, végtelen sokféle reláció (képlet) felfedezhető/kitalálható/felállítható, akkor mi értelme tanulni őket, hisz sosem érünk a végére?

Ember, te hihetetlen vagy...

tudod, törvényeket tanulunk. Ezek alkalmazhatók mindegyik számra: pl. 1+1=2, 11+1=12, 21+1=22...

De nem sokat, mert nem vagyunk mi lexikon.

A törvényeknél is az a jó, ha keveset tanulsz csak meg belőlük, viszont ezekből könnyen ki tudod számolni a többit.

#2, törvénynek a matematikában pl pont nem nevezünk semmit, a példáid pedig egyenesen definíciók.

Az se igaz, hogy nem sokat tanulunk belőlük (bár ugye mi a sok), én néhány ezres nagyságrendben ismerek tételeket és inkább műveletlennek számítok mint műveltnek. Nem könnyű kevésből kitalálni a többit, pont ez benne a pláne. Ha könnyű lenne, nem létezne ilyen foglalkozás.

A matematikában sok olyan végtelen dolog létezik, ami a természetben nem fordul elő. A természet viszont minden esetben leírható matematikával. Gyakran emiatt sejtenek meg új fizikai, kvantummechanikai jelenségeket, amit aztán kísérletileg is igazolnak.

A matematika lehetséges, hogy sok végtelen kombinációjú, ideális esetet feltételez, de természeti törvények véges számúak, a megismeréssel egyre közelebb és közelebb jutunk a tudás összességéhez.

Ha téged nem elégít ki az, hogy az univerzumról alkotott képünk folyamatosan új és új tudással gyarapodik, hála a matematikának, akkor sajnálni tudlak csak. Maga a tudás megszerzése a lényeg, pl a kvantummechanikai effektusok megértése, vagy a klasszikus fizika... nem maga a végtelen mindenttudás.

Miről beszélünk? Matematikáról? A matematika absztrakt fogalmakkal dolgozik. Bár elvileg végtelen számú kérdés fogalmazható meg a matematikában, de ha belegondolsz, hogy egy kérdést meg is kell fogalmazni, a megfogalmazáshoz szükséges betűk száma már egy jó korlát. Nyilván nem fog az ember olyan kérdést megfogalmazni a matematika témakörében, ahol maga a kérdés is több A4-es oldalt tesz ki. Lehet, hogy végtelen számú kérdés feltehető, így végtelen számú bizonyítás vezethető le, végtelen számú összefüggés tárható fel, de nem kell minden kérdést feltenni és megválaszolni. A matematika amúgy is szeret elébe menni a dolgoknak, sokszor olyan dolgokkal foglalkozik, amiket a valós életben esetleg csak évszázadokkal később fogunk használni is, vagy még lehet akkor sem.

A fizikáról beszélünk? A világegyetem végtelen. De korántsem biztos, hogy az azt leírt törvények száma is az. A matematikában is le lehet egyetlen képlettel írni egy olyan komplex alakzatot, amiben számtalan további összefüggés fellelhető, elég csak a fraktálokra gondolni. A fizika pont olyan irányban halad, hogy a sok-sok egymással össze nem függő terület szépen egyesül jelenleg két nagy elméletben, és folyik annak a keresése, hogyan egyesíthető a kettő. Számos konstansról kiderült, hogy levezethető más konstansból, a világegyetemet meghatározó konstansok száma lassan alig pár tucatra redukálódott.

~ ~ ~

De nézzük meg a kérdést filozófiaibb oldalról. A Föld városainak száma véges. De nem volt és valószínű nem is lesz olyan ember, aki minden városban járt volna. Ettől még az ember szeret megismerni egy-egy újabb várost, ahol még nem járt. Befejezhető-e a városok bejárásának nagy terve? Természetesen nem, de nem is ez a lényeg. Nem a célba érés a fontos, hanem egy újabb lépés megtétele.

Az emberi élet is ilyen. Soha nincs lezárva. Az emberek túlnyomó többsége úgy hal meg, hogy vannak még félbehagyott dolgai, elintézetlen ügyei, tervei az így most már meg nem érkező jövőre. És? Ettől még élni jó, vagy legalábbis megtanulható úgy élni, hogy az ember jól érezze magát a bőrében.

Gitározni is jó, sokan tanulnak gitározni. Sakkozni is jó. De ezek sem fejezhetőek be, nincs olyan, hogy te már mindent tudsz a gitározásról vagy a sakkozásról. Mégis jó csinálni ezeket. Vagy senki nem volt – leszámítva, aki az utolsó napjait élte –, aki egy életre eleget evett volna ahhoz, hogy a továbbiakban ne kelljen ennie. Senki nem volt, aki egy életre eleget aludt volna, vagy eleget szeretkezett volna. Mégis jólesik ezeket csinálni, pedig tudjuk, hogy nem lesz egy mindent lezáró utolsó ezekből, vagy ha halálunk előtt lesz is, nem biztos, hogy tudjuk róla, hogy az az utolsó.

A világ megismerése sem egy véges dolog valószínűleg. Ettől még a világot mindig egy kicsit jobban megérteni mégis nemes igyekezet.

A könnyedén, vagy kicsit nehezen ugyan, de elérhető, bevégezhető célok ritkán emberhez méltó célok. Az emberhez méltó célok meg ritkán érhetők el, mégis lehet mindig egy lépést tenni feléjük. Az igazán fontos célok nem arra valók, hogy elérjük őket. Az igazán fontos célok arra valók, hogy helyes irányba mozdítsanak minket. Ha fizikai terminológiával akarnám megfogalmazni, nem a tömegközéppont a fontos, ami vonz, hanem a sebesség, vagy gyorsulás, amire késztet.

Ha a világegyetemnek nem tudsz a végére érni, akármeddig gyalogolsz, mi a frásznak mész el a sarki boltig? Annak sincs értelme, hiszen hol van az még a világegyetem végétől. Odaérsz a bolthoz és még mindig van hová menni ,meg utána is...

Minek mentünk el egyáltalán Amerikáig hajóval?

A Holdig?

A Marsig?

Kérdező! Te egy emberi lény vagy! Az emberi lények úgy működnek, hogy értelmét látják dolgoknak. Ezért nem fekszik mindenki a földön és várja, hogy szomjan-haljon!

Tehát mi adunk értelmet saját létezésünknek és nem fordítva!

Az ösztöneink arra sarkallnak, hogy cselekedjünk. Mi ebből kb. annyit érzékelünk, hogy: húúú de jó enni, már nagyon éhes voltam, vagy jajj de szép ez az illető, és milyen jó lenne csak kettesben lenni vele... stb...

A felfedezési vágy, az ismeretlen kutatása, szintén ősi ösztönök hatására van meg bennünk. Tulajdonképpen minden gondolatunk csak agyunk működésének eredménye.