Igaz az, hogy az idős emberek IQ-ja kisebb a fiatal felnőttekéhez képest?

Itt meg az van, hogy a szavaknak van hétköznapi értelmük, ami sokszor túl homályos ahhoz, hogy tudományos módszerekkel lehessen kezelni, mérni őket, mint tulajdonságot. A tudomány pont ezért szűkebb, jobban definiált fogalmakat használ.

Pl. hétköznapi szóhasználatban az, hogy egy meteor nagy energiával csapódott be, és az, hogy nagy erővel csapódott be, az ugyanazt jelenti, itt az erő és az energia szinonimák. De a fizikában az erőnek, az energiának is van egy jóval szűkebben, pontosabban definiált jelentése, ahol viszont már egészen más fogalmakat takarnak, és bár van közöttük összefüggés – nem véletlen, hogy a hétköznapi nyelvben szinonimák –, de mégsem ugyanazt jelentik. Mikor lepihensz fél órára, akkor hétköznapi értelemben fel tudsz töltődni energiával. Fizikai értelemben – mivel nem fotoszintetizálsz, viszont hőt sugárzol ki – nem hogy nő, de szükségszerűen csökken az összenergiád.

Az intelligens a hétköznapi szóhasználatban valóban szokott az okos, értelmes szinonimája lenni. Csak az intelligens szó hétköznapi értelmével az intelligenciát nem lehet megfogni. Ha IQ-ról van szó – márpedig a kérdésben arról van szó –, egy eredeti értelmében vett matematikai hányadosról, egy mérhető, számszerűsíthető értékről van szó, akkor az intelligencia tudományos, pszichológiai fogalmáról lehet csak szó, ami viszont már nem szinonimája az okosságnak, hanem csak az okosság tulajdonsághalmazának egyik összetevője, így itt már nem azonos jelentéstartammal bírnak. (Ahogy a fizikában ∆E=F*s és nem E=F)