Az Emberiség hogyan élhetné túl ha a Földbe egy 300km átmérőjű aszteroida becsapódna?

"Úgy, hogy addig máshova költözne."

Olyan pár százezer évre.

:)

#9 "Az már szétrobbantaná a Földet is, nemhogy az élet átvészelné!"

Nono, azért az nem úgy van:

[link]

"

A végül bizonyított és ma elfogadott keletkezés-történeti elképzelés szerint valamikor a Naprendszer kialakulását követő 30-50 millió (de legkésőbb 100 millió) éven belül, nagyjából 4,527 ± 0,01 milliárd évvel ezelőtt egy hatalmas bolygóközi ütközés történt. Ebben a formálódó ős-Föld és egy Mars méretű bolygócsíra (melyet Theiának neveztek el) összeütközött, és az ütközés által kilökődött anyag állt össze előbb gyűrűvé, majd gömb alakú bolygótestté, a későbbi Holddá.

"

[link]

6000 km -es testtel ütközött és itt van még miníg!

"6000 km -es testtel ütközött és itt van még miníg!"

Khm, az igaz, hogy itt van, de kiszakadt belőle a Hold, mármint a később a Holdat képző lávakupac.

Utána meg itt pörgött egymás körül sok-sok millió évig két felhergelt lávakupac.

Szerintem eléggé sebességfüggő a becsapódásnál, hogy maradna-e a Földből bolygónak nevezhető maradék, vagy tényleg szétszálldogálnának a csimbókjai a Naprendszerben, esetlegesen szétesne 4-5-6 stb. ideiglenes lávagömbbé, amik később újra egymásba esnének.

Földi élet túlélés szempontból tulajdonképpen mindegy, az meg ízlés kérdése, hogy ezen verziók közül melyiket nevezhetjük szétrobbantásnak.

#13 Ok csak arra próbáltam (rettentően leegyszerűsített módon) rávezetni a #9 válaszolót, hogy egy 300km -es test becsapódása ugyan kiirtaná az életet átszakítaná a földkérget is és hatalmas lávatavat hagyna maga mögött. Sőt valószínű az összes tenger elpárologna és olvadt só folydogálna az óceánfenéken.

De mindezek ellenére a föld maga simán kibírná.

Sokkal masszívabb és rugalmasabb is annál mint sokan gondolnák az ilyen eseményekre.

Ez részben annak köszönhető hogy nem szilárd csak egy vékony kérge az és a belső magja.

Így a folyékony nagy viszkozitású anyag rugalmasan és fékezően reagál az ilyen erejű ütközésekre.

Másrészt az óriási tömege és azon belül is a szilárd nagyon nagy tömegű magja gyakorlatilag szinte elpusztíthatatlanná teszik.

[link]

"

A bolygó olyan jelentősebb tömegű égitest, amely egy csillag vagy egy csillagmaradvány körül kering, elegendően nagy tömegű ahhoz, hogy kialakuljon a hidrosztatikai egyensúlyt tükröző közel gömb alak, viszont nem lehet elég nagy tömegű ahhoz, hogy belsejében meginduljon a magfúzió, ezáltal saját fénye legyen[* 1], valamint tisztára söpörte a pályáját övező térséget.

"