A "cs" betű az miért nem "ts"?

1/10 anonim ***** válasza:

88%

A gy még „logikátlanabb”, hiszen a d és a j hang

----------------

1. A talan hangot nem bírem, inkább vésza vagy losza.

2. Ez bullshit, inkább vagy-vagy, van gj-s és van dj is.

Kezdjük ott, hogy az S betû kizárólag magyarul jelöl susogó hangot, minden más nyelvben sziszegõ hangot. Tehát elõször is a susogó hangra kellene egy nemzetközi szokásrendhez közelibb, következetesebb átírás. SH? SCH? SCI? Vagy valami ilyesmi.

Abból kiindulva is lehetne a csicsergõ hangra is megalkotni egy betût, vagy betûkombinációt.

A TS ebbõl a szempontból inkább lehetne a cincogó hang, mint a nem latin betûs nyelvekbõl való nemzetközi átírásokban szokásos, mint például, hogy "tsunami"

fonetikeilag t͡ʃ hangról beszélünk, azaz a Zöngétlen fogmeder mögötti zár-réshangról. a magyar nyelv fonetikai írásmóddal bír, azaz minden hangot egy-egy külön betű jelöl. A ts két betű, a cs egy. (nem karakterről beszélek, hanem betűről.)

bövebben:

[link]

@14es-nek: tsunami: fonetikusan leírva: t͡sunɒmi. ;)

[link]

Valamint:

"A magyar nyelvhasználók általában tudni vélik, hogy a magyarban régen a cz jelölte a [c] hangot. A 19. századra nézve ez még igaznak is mondható. A 18. században azonban még két helyesírási norma létezett Magyarországon, a katolikus és a protestáns. A két helyesírás különbségének nem voltak vallási alapjai, csupán arról volt szó, hogy a különböző felekezetek kiadványaiban más-más normák érvényesültek.A katolikusok cz-vel jelölték a [c] hangot, a protestánsok viszont tz-vel. (Hasonlóképpen a [cs] jele a katolikusoknál cs, a protestánsoknál ts volt.) Annak, hogy végül – ebben a tekintetben – a katolikus norma érvényesült, nem az az oka, hogy a katolikusok többen vagy erősebbek lettek volna. A tz, ts mellett érvelők úgy gondolták: e megoldás előnye, hogy nyomatékosítja e hangok összetett jellegét, és hasonlít azokra a megoldásokra, melyeket pl. a látszik vagy a bontsuk alakokban látunk. A cz, cs pártolói viszont azzal érveltek, hogy éppen ez az írásmód jelöli egyértelműen, hogy önálló hangokról van szó. Ez utóbbi mellett állt ki a református Kazinczy Ferenc is.

A 19. század elején viszont már inkább a cz és a c jelölésmód kezd egymással versengeni. Egy időben maga Kazinczy is az utóbbit használta, igazán azonban csak az 1840-es években kezdett el terjedni. A c ellen két fő érv merült fel. Az egyik az volt, hogy a latin alapján az olyan szavakat, mint a cammog, [kammog]-nak lehetne olvasni. Az ellentábor szerint azonban ez ugyanakkora veszélyt jelent, mint az, hogy a csacsi szót [kszakszi]-nak olvassuk. A másik fő érv az volt, hogy a cz illeszkedik a magyar kétjegyű betűk rendszerébe, a többi hasonló betűt (cs, sz, zs, ny, ty stb.) viszont nem tudjuk egyszerűsíteni. (Ma már láthatjuk, hogy ez mennyire nyomós érv volt.) A szabályzatokat előkészítő javaslatokban mindig szerepelt, hogy a cz-t váltsa fel a c, de a reformot a 19. század során nem sikerült keresztülvinni."

[link]

15/15 anonim ***** válasza:

s://www.nyest.hu/hirek/mik

------------

Hogy jön ide a nyest? Sehogy! Dolguk nem van a nyelvvel, hisz fingristák!

Fingjuk van stak a nyelvről.

17/17 A kérdező kommentje:

#14

nem hasonlít más nyelvekhez.

----------

1. A hasonlít hangot nem bírem. A has, hasít, hasajt hangok a germán has stuma, indogermán formája a kés.

2. Nem hoz, ez itt nem Örményia, hanem nak-nek.

3. A magyar nyelv indogermán s germán nyelv, nem izolált nyelv.

#14

Az s-t nem csak a magyarban ejtik s-nek.

– Az írben magas magánhangzó előtt s-nek mondják az s betűt.

– A kábé negyedmilliárd ember által beszélt portugálban is gyakran s-nek ejtik (szó végén és zöngés mássalhangzó előtt), emellett van z-s és zs-s ejtése is a betűnek.

A németben szintén ejthetik s-nek, t és p előtt.

Az angolban is létezik az s-es ejtés: sugar, sure.