Létezik az, hogy az Akamédia legújabb helyesírási szabályzata megengedő az ikes igék ragozásával kapcsolatban? Létezik az, hogy kijelentő mód, alanyi ragozásnál, egyes szám első személyben megengedi a "K"-t is?

15:03, 15:06, 15:08-nak: Semmi baj.

Ha már ismered a tegnapi szópárbajt is, melyikünknek adsz igazat (Leszámítva, hogy gonosz módon húztam az illetőt!) Azért vagyok allergiás az ilyen nyelvhelyességi kérdésekre, mert magam is nyelvtanár vagyok. Magyarországon tanultam, de nem magyar-orosz szakon, hanem két másik idegen nyelv volt a nyelvpárom (és harmadiknak is a szülőföldem anyanyelvét vettem fel - négyen voltunk a csoportban.), viszont kerek egy évig "megkínoztak" a Nemzetközi Előkészítő Intézetben, amit ezért tettek kötelezővé, mert az oktatás nyelve a nem nyelvi tantárgyak tekintetében magyar nyelven folyt.

Mindenkinek köszönöm.

16:28-nak: Ha még a 20 évvel ezelőtti Helyesírási Szótár az érvényes, abban nagy valószínűség szerint még nincs ez a "megengedés".

17:16-nak: Remélem így igaz!

17:43-nak: "Megengedett teljes mértékben mind a két fajta ragozás." - Nagy kár, mert csúnyán hangzik

"Mind a kettő ugyan úgy elfogadják mindenhol." - Nagy kár! Vajon helyes-e? (Az is, hogy elfogadják, és maga az alkalmazott formula.)

"Állítólag a Budapesten élők nem nagyon fogadják el a "k"-s fajta ragozást, de nem tudom ezt biztosan." - Érdekes megállapítás, de ezt a hozzáállást támogatom.

20:14-nek

Kedves válaszadó!

A tegnapi "professzor úr" ott és akkor veszítette el a kontrollt a téma felet, amikor az igényesség és a szabatosság anomáliájába bonyolódott.

Szerintem nincs olyan - nem szabad megengedni -, hogy egyszerű köznyelv vagy igényes köznyelv. Az igényességnek abban kell megnyilvánulnia, hogy mindig szabatosan beszélünk. Már pedig, ha "alanyos" ragozásban (És ez volt a vétkem, hogy az orosz nyelv magyar nyelven történő elemzésekor használt szleng számba menő terminus technicus-sal összekevertem.) a szabály azt mondja ki, hogy m, akkor az mindig legyen m. Miért lenne (legyen) kivétel?

Ezek szerint én egyes réteg lennék, a heppem-mel (Nem sértődöm meg - Ez az igerag tetszett? -, és a reagálást sem annak szánom.)

Attól félek, hogy az Őtet, az aztat vagy asztat, a tik, mink és a su-sükölés is visszaszivárog és létjogosultságot nyer!

Ha az egyszerű, olvas ige ragja egyes szám első személyben, alanyi ragozásban k, miért születne olyan szokás, hogy bizonyos esetekben legyen az - mondjuk - "b".

"Én is hol így hol úgy ragozom, függően attól milyen nyelvi kultúrájú környezetből hozom magammal illetve hol használom." Ere mondják azt, hogy intelligencia, amelynek egyik definíciója az ú.n. felismerési képesség, tehát felismered, hogy kivel állsz szemben. Ez önmagában pozitív. De egy intelligens embernek nem kell mindig a partner stílusában válaszolnia, ugyanis az esetlegesen nem intelligens beszélgető partnered fel sem ismeri ezt a különbséget.

"Pl hivatalos iratokban inkább "m-" -t használok. Mert így "irodalmibb"." - miért kell (szabad) különbséget tenni magán- és hivatalos igényesség között?

Erről - De meg ne sértődj! - a zseniális Rejtő számomra felejthetetlen mondata jutott eszembe az "Őrjárat a Szaharában" című kisregényből, amikor a főhős Puskin Mária Gottfried (És mint később megtudtuk, Iván is!) különcségével kapcsolatban a Szép Hopkins megjegyzi, hogy nem szabad összetéveszteni a pálinkát a menetiránnyal... Vonatkozik ez az Őzésre is, az tájnyelv.

Időközben bejelentkezett a kedves 20:31-es is,. Már látatlanban Neki is szólt a tőlem telhető legnagyobb nyelvtani és stiláris igényességgel megfogalmazott válaszom, de

„Így nem helytelen, hanem legfeljebb vulgáris stílus” megállapítására – persze a tisztelet legnagyobb megadása mellett – Neki is csak a Rejtő idézetet tudom ajánlani. A vulgáris jelzővel a közönséges (általában a szexualitással kapcsolatos) szavakat szoktuk illetni. Egy sima suk-sükölés még nem az.

„Külföldi” létemre, sok éven keresztül olyan munkahelyen dolgoztam, ahol a magyar nyelv tökéletes használata volt a mindennapi belépőkártya.