Mi ajda a hangsúlyos és az időmértékes verselés ritmusát?

Az időmértékes verselésnél a sorok nem aznos szótagszámúak. A hosszú és rövid szótagok váltakozásának ritmusa alakítja ki a verslábat (pl iambus), és a verslábak száma és típusa határozza meg az adott sorok típusát. Pl. a hexameter hat spondeusból vagy dactilusból áll (az a szabály, hogy az ötödik mindig dactilus, a hatodik spondeus). A spondeus két hosszú szótag ("tá-tá") a dactilus pedig egy hosszú és két rövid ("tá-ti-ti"), ezért a leghosszabb hexameter 5 dactilusból (15 szótag) +1 spindeusból (2 szótag), azaz 17 szótagból áll, míg a legrövidebb 13-ból. Ebből is látszik, hogy a sorok "hossza" ebben a típusú verselésben nem függ a szótagszámtól. Az időmértékes verselésnek ezen felül nem feltétele a rím. Például a Huszt első sora egy hexameter (a hosszú szótagokat CSUPA NAGY betűvel kiemelem):

BÚS düleDÉKeiDEN HUSZTNAK ROMVÁRa meg ÁLLÉK.

(Szinte mindenki így magolja be és szavalja:

Búsdüle Dékei Denhuszt Nakrom Várameg Állék.)

Az ütemhangsúlyos verseknél azonban a sorok szótagszámát kell nézni, úgy is vannak elnevezve, hogy például "felező nyolcas", amiben 8 szótag van, és a felénél egy nagyobb szünet. Itt a sor ritmusát a szavak szóeleji hangsúlya határozza meg, tehát egy szó nem nyúlik át egy ütemen (szemben az időmértékessel). Íme egy felező nyolcas versszak (NAGY betűvel az ütemek eleje):

"SZÁLL a madár, ÁGrul ágra,

SZÁLL az ének, SZÁJrul szájra;

FŰ kizöldül Ó sírhanton,

BAJnok ébred HŐSi lanton."

Általában az ilyen verseket "énekelve" magolják be az emberek:

Szállazének Szájrulszájra stb.

Az ütemhnagsúlyos versek jellemzően rímelnek is.