Miért nem tudnak az emberek helyesen írni? Csak engem idegesít?

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=megakar

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=leszeret

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=letudn

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=kiakar

http://www.gyakorikerdesek.hu/kereses.php?keres=megtudn%E1

stb...

A múltkor már megkérdeztem, hogy változott-e a szabály mostanában, csak nekem nem szólt senki, mert 10 gyakoris felhasználóból 4 következetesen írja egybe, amikor nem kéne, és külön, amikor egybe kéne. "Ki mentem, mert kiakartam menni", stb.

Barátnőm szerint a lánya diplomás barátai is így írnak, tehát nincs köze az iskolázatlansághoz. Véletlen nem lehet. Akkor vajon mi az oka?

Egy gyerek megtanulja, meg ösztönösen érzi is, hogy az igekötő és az ige egybeírandó: megcsinál, felmegy, lejön, stb… Sokan meg is maradnak itt, és náluk az a belső szabály, hogy igekötő + ige = egybeírás. Tehát innen jön a megtudom csinálni, a felakar menni, letud jönni.

Aztán jön a tanítónéni, és elkezd helyesírást tanítani. Természetesen azokat a helyzeteket helyezi előtérbe, amik kivételek, eltérnek a megszokott sémáktól. Pistike kap egy szép nagy egyest, mert azt találta írni, hogy „megtudom csinálni”. Nem igazán érti, hogy ez miben más, mint a „megcsinálni” esete, de egy életre megtanulja, hogy véletlenül se írja egybe az igekötőt az igével, ami a „meg tudom csinálni” esetén helyes tanulság, de a „meg csinálni” esetén nem. Pistike túlkompenzál, és inkább ír mindent külön, és tulajdonképpen ez neki jó stratégia a jó jegyhez, mert egy dolgozatban gyakoribbak ezek a formák, ahol pont azt akarná a tanárnéni ellenőrizni, hogy akkor is különírja ha az igekötő nem az őt követő igéhez kapcsolódik. Különírja. De különír mindent, amire a dolgozat viszont már nem kérdez rá, mert alapvetőnek tekinti, hogy amúgy egybeírná az igekötőt az igével.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Úgy általában az internet előtti időkben egy gyerek alapvetően lektorált tartalmat olvasott, könyvet, újságot, képregényt… Ma egy gyerek sokkal gyakrabban olvas nem lektorált tartalmat, mások által írt üzeneteket, posztokat, blogokat. Így a helyes formának kisebb esélye van rögzülni, a helytelen forma viszont megerősítést nyer az osztálytársak, és más gyerekek – sőt néha felnőttek – helytelen írásai által.

Nincs azzal semmi gond, ha valaki tudja magáról, hogy nem tud írni, ellenben próbál ellene tenni, mint itt az egyik válaszoló. Sokkal nagyobb baj az, amikor valaki "hagyál ne szojj be sietem és hüje vagy"-féle módon reagál. És erre még rá sem lehet fogni a nyelvtani és helyesírási szabályok változását, mert ez szimpla igénytelenség. És az a legdurvább, hogy sok olyan hibát vétenek, ami általános iskola alsó tagozatában volt tananyag. Vajon mit csinálhattak ezek az emberek abban az időben?

És olyan is van, aki nyomban ellentámadást indít gépelési hiba, tájszólás ellen. És ezen az oldalon még utólag nem is szerkesztheted a válaszodat, ami rossz, mert gépelési hiba nálam gyakran előfordul, és csak később veszem észre, hogy ú helyett ű-t írtam.

Itt sajnos amint korrigálsz valakit, általában rögtön megkapod a nyelvtanbzi jelzőt. Sajnos tényleg nem csak az alacsony iskolázottságúak közt terjed a rossz helyesírás.

Mivel a nyelvtan oktatása ennyit nem romolhatott, egyetlen tippem van: ennyivel kevesebbet olvasnak az emberek. Anélkül meg nem alakul ki a nyelvtani rutin.

Sü, értelek, de ha túlkompenzálás miatt mindent külön ír, akkor miért pont a megtudom csinálni, kifogok menni maradt meg? Sokszor egy mondaton belül?

Azt a tanító nénit, aki nem magyarázza el, hogy miért így, vagy úgy kell valamit írni, csak beír egy egyest, reggbe kéne súgni. (Rég volt, de mai napig is emlékszem, amikor az én tanítónénim elmagyarázta, hogy miért három szó a "meg tudom csinálni", és megtanította, hogy ha bizonytalan vagyok, akkor próbálgassam magamban, mire vonatkozik az igekötő: megtudom, vagy megcsinálom? Érezni fogom a különbséget. És lőn.)

De! Egy gyereket 12 éven keresztül nem egy tanár tanít. Ha másodikban, harmadikban rosszul tanulta meg, az összes többi tanár, aki érettségiig tanítja, elnézi neki? Nem ellenőrzi, nem magyarázza, nem osztályozza? Úgy is jó?