Nem tudom hasznalni azt a bizonyos -e kerdoszocskat?

Mindig eldöntendö kérdésben használjuk és mindig az állítmányhoz kapcsoljuk.

Igaz-e, amit mondanak?

Tudod-e a leckét?

Elestél-e tegnap?

Ahogy fentebb írták, az -e kérdőszócska mindig az állítmányhoz kapcsolódik. Persze ehhez meg kell érteni, hogy mit jelent az, hogy állítmány, ami sokaknak gondot tud okozni.

Talán segít néhány tipikus hiba:

Az egyik hiba, amikor az -e kérdőszócska az ige helyett az igekötőhöz tapad:

Helyes: Megírtad-e a leckét?

Hibás: Meg-e írtad a leckét?

Hasonlóan:

Helyes: Meg tudnád-e mondani, hogy mennyi az idő?

Hibás: Meg-e tudnád mondani, hogy mennyi az idő?

Hibás: Meg tudnád mondani-e, hogy mennyi az idő?

A másik tipikus hiba, amikor a kérdőszócska egy tagadószóhoz kapcsolódik:

Helyes: Nem lehetséges-e, hogy …?

Hibás: Nem-e lehetséges, hogy …?

A 4-es kiegészíteném kicsit:

"Hasonlóan:

Helyes: Meg tudnád-e mondani, hogy mennyi az idő?

Hibás: Meg-e tudnád mondani, hogy mennyi az idő?

Hibás: Meg tudnád mondani-e, hogy mennyi az idő? "

Itt úgy tudod eldönteni, hogy melyik a megfelelö ige -meg hogy melyikhez kapcsolódik az igekötö -, hogy az eredeti kérdést megfordítod:

Meg tudnád-e mondani? - ezt ha tagadod: nem tudnád-e megmondani?, akkor kiderül, melyik a föige, azaz az állítmány és mi a kegészítés.

Valaki azt írta: "Mindig eldöntendö kérdésben használjuk (...)" pl. "Igaz-e, amit mondanak? Tudod-e a leckét? (...)"

Aztán Süsü is ilyen kérdő mondatos példákat hozott.

Lehet, hogy ehhez képest meglepő, amit írok, de eldöntendő kérdésben SOSEM "kell" használni, csak lehet használni.

Vannak, akik általában használják, sokszor/legtöbbször úgy kérdeznek (én ezt tájnyelvinek érzem, persze ezzel semmi baj nincs).

Ugyanazokat a kérdéseket -e nélkül is mondhatjuk (persze egészen más hanglejtéssel), például a #2-ben példaként hozott kérdések így is jók, és ugyanazt jelentik:

Igaz, amit mondanak?

Tudod a leckét?

Elestél tegnap?

A kérdőszócskát érdekes módon éppen olyan mondatban "kell" használni, ami nem (feltétlenül) kérdő mondat, a lényeg csak az, hogy egy mellékmondatban legyen benne az a "kétség", amit kifejez. Íme a fenti példák, kijelentő mondatba ágyazva, ilyen esetben "kell" az -e:

Nem tudom, hogy igaz-e, amit mondanak.

Holnap megkérdezem, hogy tudod-e a leckét.

Péterék nem látták, hogy elestél-e tegnap.

Ahogy utaltam rá, ezek persze lehetnek kérdések is, nem az a lényeg:

Te tudod, hogy igaz-e, amit mondanak?

Holnap megkérdezhetem, hogy tudod-e a leckét?

Látták Péterék, hogy elestél-e tegnap?

De hangsúlyozom, ezekben a kérdésekben nem azért van benne, mert kérdések, hanem mert mellékmondatok.

Aztán – csak hogy bonyolultabb legyen – ezeket az utóbbi kérdéseket is lehet -e-vel mondani:

Tudod-e, hogy igaz-e, amit mondanak?

Holnap megkérdezhetem-e, hogy tudod-e a leckét?

Látták-e Péterék, hogy elestél-e tegnap?

...

(itt már kezd úgy kinézni, mintha direkt poénból idétlen mondatokat faragnék, pedig teljesen életszerűek, normális szitut lehetne köréjük írni)

---

Ez persze csak a nyelv jelenlegi állása (legalábbis ahogy én látom), de réges-régen bizonyára az volt a norma, hogy a kérdésbe is beletették az -e-t, ha csak lehetett, és ezért nevezték el ezt kérdőszócskának... – Na de ehhez már semennyire nem értek, inkább írják le a nyelvészek, hogy így van-e!... (Na, még felszólító mondatba is mehet simán, látjátok-e?... ;-)

Ui.:

#6: "ez lesz a következő eszek-iszok-alszok. Tíz év múlva már azt fogják válaszolni neked, hogy úgy használod, ahogy akarod, meg "mifelénk így mondják"."

ja?, hát simán! nem kell tíz év, én most is azt válaszolnám... :-)

Persze mindig hozzá kell tenni/érteni/gondolni, hogy ha "úgy" mondod, annak következményei vannak: bizonyos körökben ciki. (de ugyan ez igaz az eszek-iszok-alszok-ra is. ma még. tíz év múlva talán már nem...)-:

A Süsü által kategorizált helyes/helytelent tehát értsd jól: aki világéletében úgy beszélt, és úgy is fog, és ezzel remekül elvezeti a kis családi közértet a faluban, azt nem kell megtéríteni, lenevelni, de még kicikizni se, lefikázni se, lenézni se.

aki viszont ma gyerek, és szeretne majd főiskolára/egyetemre járni, és/vagy elmenni egy nagyvárosba, ahol ez esetleg ciki lesz, azt nem árt erre felkészíteni...