Honnan ered, mit jelöl a "kettőpontnulla" (2. 0)?

Ez most két kérdés?

- A 2.0 egy szoftveres világban megszokott jelölésmód a verziószámra.

- Ha az angol által használt évszámokra gondolsz, az kicsit más, mint a magyar. De általában a nagyobb számokat is néha másképp mondják, pl. 1200 -> tizenkét-száz.

> Honnan ered, mit jelöl a "kettőpontnulla" (2.0)?

A 2.0 a szoftverfejlesztésből ered. Ugye a legtöbbször nem csak egyszerűen elkészül egy szoftver, kiadják, hanem a kiadás után tovább fejlesztik, születik egy második, harmadik kiadás, vagy ha úgy tetszik második, harmadik változat, verzió belőle. De a két kiadás között vannak közbenső fejlesztési állapotok, amiket valahogy a tesztelés, fejlesztés során meg kell nevezni, meg kell különböztetni. Erre találták ki a második számot a verzióban. Az 1.0 volt egy szoftver első, hivatalos, kiadott változata, a második változat fejlesztése közben elkészült különböző közbenső változatokat 1.1, 1.2, 1.3 verziószámmal jelölték. Később maga a verziószám második számjegye is jelzésértékűvé vált, a szoftverek verziójánál szokássá vált egy fő- és egy alverziószám megadása. A főverziószám jelölte, ha egy szoftver jelentős, koncepcionális változáson esett át, ami esetleg inkompatibilitáshoz is vezethet, az alverziószám jelölte, ha a szoftveren csak apróbb finomítások, kompatibilitási szempontból nem lényeges funkcióbővítések, hibajavítások, optimalizálások történtek. (Fejlesztés közben meg egy harmadik, esetenként egy negyedik verziószámot is használnak, hogy ki hogyan, az mindenkinél változó, de sokszor ez is megjelenik egy-egy gyakran új verziót kiadó fejlesztésnél.)

Pl. a Windows 2.0-át a Windows 2.10 és a Windows 2.11 követte. Ezek gyökeresen új változásokat nem hoztak. A Windows 3.0 viszont igen, ezért léptették a főverziószámot. Ez megint egy gyökeres változást nem hozó Windows 3.1, majd 3.11 követe. Innen áttértek az évszámmal való jelölésre (95, 98, 2000), majd fantázianevekre (Me, XP, Vista), majd újra visszatértek a sorszámok, de már csak a főverzióval (Windows 7, Windows 8), majd jött egy megint gyökeresen új változás nem hozó, csak ráncfelvarráson átesett Windows 8.1, majd ezt követte a Windows 10. (A 9-es változatot jórészt technikai okokból ugorták át, mert néhány rendszer az alapján állapította meg, hogy Windows 95 vagy Windows 98 fut a gépen, hogy a rendszer nevében benne volt-e a „Windows 9” szövegrész.)

A verziószámhoz hasonló jelölést más területen is átvették. Hardverfejlesztés során is szokták alkalmazni néha. Vagy pl. a hangrendszernél is kifejező egy 5.1-es jelölés a hangzás leírására, amiben öt olyan hangfal van, ami a hang térbeli érzékelése szempontjából lényeges, a hatodik hangfal helyzete, az abból érkező hang iránya nem fontos, az emberi fül nem képes igazán jól érzékelni a hangforrás helyzetét, viszont ez a hatodik hangfal felelős az erősebb, tisztább mély hangokért.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A 2.0 kifejezést, ha nem szoftverre alkalmazzák, akkor tulajdonképpen egy metafora, ami azt fejezi ki, hogy valaminek egy teljesen új, nem csak a régi toldozott-foltozott változatáról van szó. (Hasonló metafora a 0.1-es, ami valaminek a hiányos, hibás, éretlen, vázlatos mivoltára utal.) A metaforákkal meg nincs semmi gond, nagyjából a nyelv kialakulásának „hajnala” óta használunk metaforákat, hasonlatokat. A metafora a nyelv sója, a só meg az ételízesítés startköve, a motor az autó szíve, Einstein a fizika királya, Beethoven meg a zene Mozartja.

> Már nem ismerik fel a "kettő egészet", vagy már ciki így "szólítani"?

Nem ciki, hanem eredeti értelmében sokkal kifejezőbb a fő- és alverziószám megkülönböztetése.

> Miért a kétezer-húsz helyett a húsz-húsz (2020)?

Angol hatás. Az angol nyelvtől ez nem idegen. A magyar nyelvtől idegen, de hát a nyelvet mindig is érték külső hatások. Hogy ez jó-e vagy sem? Mindenki döntse el magában. Annyira azért nem vettük át, hogy ezzel komolyabban foglalkozni kellene. Nota bene én még nem találkoztam az évszám ilyen módon való kiejtésével. Nota bene… a latin nyelv is hatással volt a magyarra, mégsem érezzük ez problémának. „Ad hoc” jelleggel néhány példa: nota bene, sic, vis major, eccetera (et cetera).

> Mire való ez a csökevény és honnan "érkezett"?

Ez nem csökevény, hanem egy másik nyelv jellegzetessége. Ugyanúgy nem csökevény, ahogy a magyar nyelv sem csökevényes attól, hogy a főneveknek nincsenek nemei, ellentétben mondjuk a német, vagy az olasz nyelvvel. A magyar nyelvnek nem csökevénye az, hogy nincsen annyi igeidő, mint számos európai nyelvben. Más téren meg a mi nyelvünk az, ami sokkal gazdagabb, kifejezőbb. Ettől függetlenül minden nyelv teljes értékű. Bizonyos szempontból egyébként ez a húsz-húsz jellegű rövidítés praktikus és bizonyos területen a magyartól sem annyira idegen. A magyar nyelvben sem mondjuk ki mindig, hogy „tizenkét óra negyvenhét perc van”, teljesen megszokott, ha valaki azt mondja, hogy „találkozzunk tizenkettő negyvenhétkor”.

2*Sü elemzéséhez talán annyit: eközben e hatásokat sokan használják, rendkívül eltérő ismeretekkel, jellemmel, habitussal. Ebből az következik, hogy egyik ember megérti, tudja az eredetét, okát, használatának értelmezési tartományát (azaz hol érdemes és hol nem, használni). És ez a sokféle ember utána a hallottakat szintén használja. aki értette, helyesen, aki félreértette, helytelenül. a félreértett változatot is sokan látják, van aki felismeri a helytelenséget, nem adaj tovább, van aki nem ismeri fel, sőt jónak véli. Sőt, van aki tudálékosságból adja tovább a dolgokat.

Ezt a folyamatot nevezzük fejlődésnek, jelesül itt a nyelv fejlődésének. Aki kellő képességet érez a helyes használatra, tegye, és igyekezzen kigyomlálni a hibás verziókat például úgy, hogy elmagyarázza jelentésüket, funkciójukat, használatuk módját és helyét.

A nyelv tisztasága és értéke (és minden másé is!) éppen attól marad meg, hogy ezen "írástudók" veszik a fáradságot, hogy erősítsék azt, ami jó és hasznos, gazdaggá tesz, és gyengítsék a rossz, hibás hatását. Mert a nyelv és más dolgok nem attól romlanak, hogy sok ember helytelenül használja őket, hanem attól, hogy nem tartják karban azok, akik bármi oknál fogva értenek hozzá.

> Elhiszem, --ha nem is fogadom el…

Ez elég zavarosan hangzik. Elhinni valamit, meg elfogadni valamit azt jelenti, hogy igaznak tartani…

> önmagában minden nyelv teljes értékű

Ha az adott nyelv egy élő nyelv, akkor mindent ki lehet vele fejezni. Ha nem, akkor az adott nyelv kölcsönözni fog más nyelvektől kifejezéseket, vagy új szavakat fog alkotni, vagy megfelelő módon körül fogja írni az adott dolgot.

> Még akkor is, ha pl. maga G. B. Shaw sem tartotta az édes anyanyelvét annyira kifejezőnek, mint a magyart.

„Az a probléma az internetes idézetekkel, hogy mindenki elhiszi az eredetüket” (Petőfi Sándor)

Lásd: [link]

> Nem csoda : Az angol 20 kifejezésre használ egy szót, a magyarnak egy kifejezésre van 20 szinonímája.

Ez meg egyrészt nem igaz, másrészt nem kiemelt szempont. Hogy egy nyelv szóösszetételekkel, komplett kifejezésekkel, ragozással, szóképzéssel, vagy külön szavakkal fejez ki valamit, az mindegy. Nyilván mivel a magyar nyelvnek tényleg gazdagnak tűnik a szókincse, így mi erre fogjuk alapozni a nyelvi sovinizmusunkat, és nem arra, hogy a magyar nyelvben hány hang, hány írásjel, vagy hányféle igeidő, vagy igemód van, mert tudjuk, hogy ebben az összehasonlításban a mi nyelvünk maradna „alul”, pedig ezeknek sincs semmi jelentősége önmagában. Az, hogy nekünk külön szavaink vannak, az egy dolog. Az angolnak meg külön kifejezései, hasonlatai vannak.

Másik oldalról nem is teljesen igaz a dolog. Pl. magyarul ugyanazt a szót – „szeretni” – használjuk a életünk párjára is, meg a csokira is. Az angol ilyen téren egy fokkal gazdagabb: like vs. love. Persze mi is ki tudjuk fejezni szóösszetételekkel, körülírásokkal az árnyalatokat, így nincs gond ezzel. Másik oldalról gyakran mi is ugyanazt az igét használjuk egy csomó mindenre, amit igekötőkkel árnyalunk: lemos, elmos, felmos, bemos, összemos; vagy kitesz, betesz, félretesz, megtesz, széttesz, visszatesz, jóvátesz, odatesz, tönkretesz; vagy kimegy, szétmegy, összemegy, átmegy, végbemegy; vagy áthoz, előrehoz, helyrehoz, létrehoz, összehoz, szembehoz… Más nyelven meg nem igekötőkkel, hanem más nyelvi elemekkel operálnak.

Az, hogy egy nyelvben hány szinonima van, az meg egyrészt nem is meghatározható dolog a megfelelő súllyal, meg nem is feltétlenül mérvadó a nyelv milyensége szempontjából.

> De nekünk, akiknek a világon a legszebb, leggazdagabb nyelvünk van

Igen, ezt hívják nyelvi sovinizmusnak. Ha tárgyilagosak maradunk, a magyar nyelv nem a legszebb – ami már eleve elég szubjektív dolog –, és nem a leggazdagabb – ami meg eléggé kérdéses tartalmú fogalom –, maximum számunkra tűnik annak. Vannak a magyarnál nagyobb szókincsűnek tűnő nyelvek, bár maga a szókincs is egy eléggé rosszul definiált, egyes nyelveken nem is feltétlenül jól értelmezhető fogalom. Eleve az a gond, hogy arra sincs egzakt meghatározás, hogy meddig szó egy szó, és mikortól beszélünk új szóról, mi számít szónak. Itt vagy egy tucat eléggé fogós kérdést fel tudnék tenni, amire nehéz lenne válaszolni. Másik oldalról azt is nagyon nehéz jól meghatározni, hogy mikortól számít valami egy adott nyelv saját szavának, és mikor számít idegen szónak. Ezek közül melyik magyar szó és melyik nem: objektív, oxigén, kamra, spájz, kanapé, erkély, hecsedli, filozófia, aréna, árpa, szőlő, ananász, narancs, rózsa, medve, tea, fájl, fotó, videó stb…?

> éppen az igénytelen angol nyelvből kelljen átvenni szavakat, akár teljes "kifejezéseket" ?

A nyelv nem egy zárt, változatlan valami, minden nyelv – a magyar is, meg az összes többi is – él, változik, kölcsönhatásban van más nyelvekkel, szavakat kölcsönöz és ad kölcsön. Az, hogy melyik nyelvből veszünk át egy szót, aminek nincs magyar megfelelője, az azon múlik, hogy éppen melyik nyelvet beszélő néppel való kapcsolatunk miatt találkozunk az adott szóval. Van, amire kitalálunk magyar kifejezést, van, amire meg nem. Sőt az is előfordul, hogy bár egy szónak van magyar megfelelője, valamilyen ok miatt átveszünk egy idegen szót, mert éppen divatos, mert éppen a magyar megfelelőnek van valami furcsa felhangja. Vettünk át szavakat a török, a latin, a szláv, a német, az angol nyelvekből, mint ahogy vettek át tőlünk is szavakat más nyelvek. És ez így van rendjén. Még az angol nyelven is találunk magyar jövevényszavakat, holott azért magyarul felső becsléssel is maximum 15 millióan beszéltek valaha, míg angol meg 446 millió ember anyanyelve.

Tetszik, vagy sem, az angol vált sok területen a világnyelvé, a közös nyelvvé. Hasonlóan ahhoz, ahogy Európában régebben a latin volt a közös nyelv, és mind a mai napig sok területen az is maradt részben, hogy mást ne említsek, az orvostudományban.

Ez a összeméregetés meg semmire nem jó. Én informatikus vagyok. És látom ennek a szakmának a nagyszerűségét. De nem kell ennek a megéléséhez az, hogy más szakmák fölé helyezzem az informatikát, lebecsüljem más szakmák nagyszerűségét. Nem gondolom azt, hogy mondjuk az asztalos szakma alsóbbrendű, silányabb lenne, mint az informatika. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Nem jobb az egyik a másiknál, egyszerűen csak más. Én az informatikát szeretem, de hasonlóan ámulatba ejtő számomra az asztalos szakma szépsége. Vagy nem lehet valami önmaga jogán értékes, csak más dolgokkal összevetve, akár meghamisítva más dolgok fölé helyezve?

Szeretem a magyar nyelvet, gyönyörűnek tartom. De látom a „hiányosságait” is más nyelvekhez képest. De semmiképpen nem kell ehhez nekem méltatlanul, minden objektivitást mellőzve más nyelveket pocskondiáznom, egyáltalán összeméregetnem más nyelvekkel.

> Ami számomra visszataszító, több mint elkeserítő, hogy mindezt úgy alkalmazza az utóbbi két generáció, hogy ugyanakkor magyarul alig tud.

Ez meg nem nyelvi kérdés, hanem az oktatás milyenségének kérdése, meg annak a kérdése, hogy történetesen angol nyelvű az a hatalom, ami sok területen élvezető. És itt most nem is elsősorban különböző tudományágakra gondolok, hanem például a filmre vagy a zenére. Jó, vagy nem jó, de ott volt annyi pénz, meg ott volt akkora más országokból is bevonzó centrum, ami miatt ez a helyzet alakult ki. Jó ez? Nem? Ettől még így van, de ez is csak egy korszak a történelemben, koránt sem biztos, hogy 400 év múlva is ez a helyzet fog fennállni.

> Ma már az is "projektet valósít meg", aki megír egy házi feladatot, már a pótvizsgára is "kócs" készíti fel a gyereket.

> Nekem a "belépési felület" csak ízlésficamos sznob meghatározása marad az "ajtó" szóra. Ha valami számítógépes, angol rövidítésekből átvett dolog ez, akkor is.

Ahogy a világ nemzetközivé válik, egy-egy cég több országban végez tevékenységet, nyilván úgy válik a kommunikáció nyelve is valami közös nyelvvé. Adott esetben ez a német is lehet, a kínai is, attól függ, hogy milyen geopolitikai helyzet áll fenn. Egyébként a projekt szó sem teljesen angol. Az angol nyelvből vettük át, de latin, sőt részben görög eredetű. pro (előtt, megelőzően) + jacio (dob, felvet) → projectus (felvetődött) / projectio (kivetítés)

Coach… Most kapaszkodj meg, mert ez magyar eredetű szó! Kocs egy község neve. Kocs községben alakult ki a szekérnek egy könnyű szerkezetű, gyors változata, amit kocsinak kezdtek el nevezni. Európa-szerte híressé vált, és átvették a nevét is az angolok is, de a németek, franciák, spanyolok, olaszok, meg még majd egy tucat másik nyelv is. Innen alakult át a jelentése vezetővé (mint kocsivezető), és kapott tágabb értelmezést (személyes vezető, oktató, edző, tanár). Azon kevés szavak egyike, ami az angolban magyar jövevényszó.

A belépési felület meg nem ugyanazt jelenti, mint az ajtó. Igen, lehetne rá ezt is használni, mint ahogy az automobilra mi is elkezdtük használni a kocsi kifejezést. De pl. Ámerikába szakadt magyarok olyan gyönyörű mondatokat tudtak alkotni magyar nyelven beszélve, mint „drive-ol” a „car-ral” a „highway-en”. Mert ők láttak szereket, kocsit, de az nem olyan, mint az autó. Láttak utakat, de azok nem olyanok voltak mint az autópályák. Szekeret, kocsit vezetni sem olyan tevékenység, mint autót. Ők nem kezdték el használni a régi magyar szavakat az új dolgokra, mi viszont igen (kocsi, vezet), vagy máshonnan kölcsönöztük a szavainkat (autó, automobil, autópálya). A belépési felületre lehetne akár használni az ajtó kifejezést is, de úgy alakult, hogy nem ezt használjuk.

> De amikor az anyaország területén pestisként terjed egy nyelv úgy, hogy közben sok az anyanyelvét szinte fel sem ismeri, akkor már nagy a baj!

Arra gondolsz, mint mikor az anyaország területén pestisként terjedt el a latin illetve a görög nyelv? Amiből milyen baj is származott? Az, hogy több ezer, ha nem tízezer latin illetve görög eredetű szavunk van, amik részévé váltak a magyar nyelvnek, olyannyira, hogy jelentős részükről el is felejtettük, hogy latin, illetve görög eredetűek? Én azt gondolom, ettől csak gazdagodott a nyelvünk.

Na majd még írok a többiről is, de most kicsit elvonulok…

Sok érdekes válasz vólt itt de ez egyszerűen a számitásttchikából származik amit "viccesen" bármi másra is haszálunk ezzel fejezve ki, hogy valaminek az ujjabb vagy jobb változatáról beszélünk.

A hangrendszeres magyarázat téves vólt ott az azt író a 2.1-re gondólt.

„vólt”, „ujjabb”, „gondólt”…

Ha ez irónia akart lenni, akkor – sajnos – nem egyértelmű, hogy iróniáról van szó. Ha nem, akkor viszont biztos, hogy „helyesírás” témakörben kellene válaszokat írnod?