Hallottatok már a 300 elveszett évről, létezik, hogy meghamisították volna a történelmet?

Heribert Illig matematikus (tehát nem történész) szerint erre az a bizonyíték, hogy a Gergely-naptár csak tíz napos korrekciót végzett, holott tizenhármat kellett volna. Vajon miért?

Heribert Illig válasza: Nem is kellett tizenhárom napot korrigálni, hanem csak tízet, mivel valójában elcsaltak három évszázadot.

A katolikus egyház válasza: A IV. században volt egy zsinat (vajon melyik? talán a niceai, 325-ben?), ami valami egészen másról nevezetes. Ott döntöttek arról, hogy az addig összegyűlt háromnapos eltolódást nem korrigálják, hanem rögzítik. Ez ma is megvan. Már nem december 24-e a legrövidebb nappal, és nem június 24-e a leghosszabb nappal, hanem ez három nappal korábban van. Ezért volt a korrekció csak tíznapos.

Igen, és már többször cáfolták itt is.

Menj át vele az ezotériába.

Én még akkor találkoztam vele, amikor lefordították Heribert Illig könyvét. Mikor volt az? 15 éve legalább? Amúgy fiatalabb voltam, és akkor még lehetségesnek is tartottam, hogy igaz. Jól összerakott teóriáról van szó. Viszont a teóriának két alappillére van, ami alól könnyen kihúzható a talaj, és amivel az egész teória tarthatatlanná válik.

I. A Karoling-korban feltűnően kevés dokumentum és régészeti emlék áll rendelkezésre.

Ez valóban érdekes, viszont ebből a korból – meg az előtte és utána lévő korokból is – rengeteg pénzérme került elő. Oké, hogy régészeti emléket nehéz hamisítani, így a hiányuk érthető. De azt nehéz elképzelni, hogy tonnaszám gyártottak volna le pénzérméket fiktív uralkodók képmásával, és ásták el a világ legeldugottabb helyein, csak azért, hogy több száz évvel a haláluk után ne bukjanak le. Minek? A hamisításból ha megtörtént volna, nekik lett volna valamiféle hasznuk, hogy aztán száz évre rá másnak fáj-e attól a feje, hogy ők lebuktak, vagy sem, az nem mindegy? Pl. ha kirabolok egy bankot, akkor nem fogok azon aggódni, hogy száz év múlva majd valaki egyszer rájön, hogy én tettem.

II. A naptárreform kérdése.

Erről már írtak az előző válaszokban. Ugye a húsvét mozgóünnep, az tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtölte utáni első vasárnap. Annak meg, hogy mikor van húsvét, annak nagyon erős spirituális jelentősége van, nem egy olyan ünnep, ami megtartható a jövő héten is. Nagyon nem mindegy, hogy a húsvétot, pünkösdöt akkor ünnepeljük-e, amikor kell. Praktikus jelentősége is volt, mert a mezőgazdasági munkákat is néhol a húsvéthoz képest ütemezték, néha meg a naptár napokhoz fixálva. (Egyiknek sem tesz jót, ha tucatnyi napos csúszások vannak.) A niceai zsinaton pont ezért kellett foglalkozni ezzel a témával. Ugyanis a julián naptár addigra már összeszedett három napnyi kését. Volt, aki a húsvétot a tényleges napéjegyenlőség időpontja alapján számolta ki, és volt, aki egy addig megszokott március 24. naphoz képest. Ez gondot okoz, ha mondjuk március 22-én van holdtölte, mert aki a tényleges napéjegyenlőségtől számolt, annak ez már a napéjegyenlőség utáni holdtölte, aki meg a tradicionális március 24-hez képest, annak viszont még az előtte lévő holdtölte. Az egyik 1 hónappal később ünnepli a húsvétot, mint kellene.

Mit lehet ilyenkor csinálni? Két dolgot: az egyiket igazítod a másikhoz, vagy fordítva. Vagy azt mondod, hogy oké srácok, akkor a számításaink alapján ma nem augusztus 15. van, hanem augusztus 18., ezzel a tavaszi napéjegyenlőség visszakerül március 24-re. Ez kissé macerásabb, nehéz lett volna mindenhova eljuttatni az információt, hogy előretekertük 3 nappal a naptárat. A niceai zsinaton a könnyebb megoldást választották, az tavaszi napéjegyenlőség időpontját tolták el a naptárhoz képest, kimondták, hogy márpedig a tavaszi napéjegyenlőség március 21-én van (és nem 24-én). Így bár naptárreform nem történt, mégis korrigálták az addig összegyűlt 3 napnyi eltérést.

XIII Gergelynek ezért kellett a niceai zsinatig korrigálnia és nem a julián naptár bevezetéséhez. Ő csináltatott egy pontosabb naptárt, ami 1 napnyi eltérést nem 128 év, hanem 3320 év alatt. Illetve ő is újra korrigálta a julián naptár hibáját úgy, hogy a tavaszi napéjegyenlőség újra a niceai zsinaton meghatározott napra kerüljön. Ezért kellett 13 helyett 10 napot korrigálnia, és így pontos a naptár.

Szóval bár a julián naptár bevezetése és Gergely pápa naptárreformja között a julián naptár 13 napnyi eltérést szedett össze, ebből Gergely pápa 10 napot, a niceai zsinat meg 3 napot korrigált. A niceai zsinat a napéjegyenlőséget tolta hátrább 3 nappal a naptárban, Gergely meg a naptárat tolta előre 10 nappal a niceai zsinaton meghatározott napéjegyenlőség napjára. Tehát mind a 13 napnyi eltérés korrigálva lett, és így pontos a naptár. Ha a kitalált középkor teóriája igaz lenne, akkor nem lenne pontos.

~ ~ ~

Ezzel viszont a kitalált középkor teória két alappillére dől meg. Illetve nem csak megdől, de cáfolja is a teória helyességét, ennek tükrében a teória tovább nem tartható.

A tárgyi bizonyítékokhoz annyit, általában egy eredményes tevékenységhez két feltétel kell (ami három). Kell kellően alapos szakértelem (képesség), kell megalapozott akarat (indíték), és mindehhez kellhet sok pénz. Utóbbi azért problémás, mert ahhoz még kell minőségi rábeszélőképesség és sok más is, ugyanis ritkán fordul elő, hogy akinek pénze van, érti mire kell adni és miért. Anélkül meg nem szeret adni.

Vannak olyan régészeti korok és helyek, amelyek kutatása problémás. Például tudják, hogy Budapesten az Árpád híd környékén komplett római település, méghozzá fontos objektumok vannak. Csakhát... Ki finanszírozza, mit bontsanak le, mi éri meg, szóval van mit elmélkedni. Vagy például azért nincsenek a magyarok vándorlása körüli időkből tárgyi emlékek, mert a lehetséges anyagok annyira nem specifikusak a magyarokra, hogy nem lehet annyi adatból eldönteni, melyik nomád népre illik. Csak annyi bizonyos, hogy nomád. Ennél pontosabb információ a meglévő leleteknél is annyiba kerül, hogy senki se ad rá pénzt, senki se szán rá annyi időt.

A 300 év ennél is kicsit bonyolultabb.... - de azt mondani, hogy semmit se tudunk, az közönséges szemfényvesztés. És amennyi hiszékeny ember a világban van, rendkívül jövedelmező. Így aztán akad sok hírnévre, gazdagságra vágyó kókler, akiknek milliós vevőjük van a hülyeségre.