Miért van ez az érdekes viszonyulás a pszichológusokkal szemben?

Én azt hiszem, tudom, mi az oka.

A pszichológia nem egy egzakt tudomány, hanem absztrakt. Nem kézzelfogható valami, így nem is produkálhat kézzelfogható eredményeket. Az emberek közül pedig sokan "hiszem, ha látom" típusúak, tehát amire nincs bizonyíték, az nem létezik.

"Pszichológus vagyok...". Én nem vagyok az. És bár azt nem mondanám, hogy a pszichológia hatástalan, már ennyi szöveg alapján sem keresnélek fel.

Az agy működését bár sok vonatkozásban ismerjük, van még mit kutatni. És a működés ismerete és a működés javítása között is van némi különbség. Az agyra hatni nagyon bonyolult dolog, hiszen egy ember hitvilágát, ismeretrendszerén alapuló elképzeléseit, rögzült szokásrendszerét kell változtatni. Traumás esetek viselkedésbeli következményeit gyakran csak enyhíteni lehet, megszüntetni nem. Összegezve, abszolút nem csoda, ha a hétköznapi ember misztériumnak, ha nem az elvárt eredményt hozza a beavatkozás, sarlatánságnak érzi. ÉS a terápia gyakran hosszadalmas, akár évekig tartó. Az agy ezt sem tolerálja, neki a hithez eredményre van szüksége. Ehhez jön még a pszichológusok megbízhatatlansága. Miből állapítsam meg, hogy pár hónap múlva lesz eredmény? Sok tapasztalat van arra, hogy nincs. Rájátszik erre a média. Nem ecsetelem, mi hír, mi nem.

Na most ehhez képest a vízvezetékszerelés! Aki nem sík hülye, valamit kapiskál belőle. Némi ésszel és akarattal nagyjából át is látjuk a hibát, noha megjavítani (sok ok miatt) nem tudjuk. Ám a szerelő ténykedését hozzávetőleg átlátjuk, amit ellenőrzésnek is vélhetünk, azaz elég jó eredménnyel eltaláljuk, ért hozzá vagy sem. Miért mondanánk, hogy a vízvezetékszerelés eredménytelen, ha világos, hogy a szerelő az. Nincs az a komplikált szerelés, amit egy nap alatt nem lehet elvégezni. Az ellenőrzés tehát egyszerű. Továbbá gyakori jelenség (mostanában nálunk), hogy a sarlatán nem jut eredményre, de mindig találunk valakit, aki bár drágán, de eredményre jut. Megismétlem: hangsúly a "mindig"-en van! Nincs ellenpélda!

Tehát a viszonyulásban semmi meglepő, semmi rendkívüli nincs. Így működik az agy.

Mert zsákbamacska, és sokan általánosítanak, ha ez pszichológus rossz volt, akkor minek menjek másikhoz, ha lehet az is ilyen lesz?". Meg időt, és pénzt feketünk a terápiába, és van hogy rosszabbul válunk el az adott szakembertől, mint mikor hozzá fordultunk a problémánkkal.

Ez sajnos eléggé kellemetlen tud lenni, hogy időt és pénzt szentelsz valamire, sebeket feltépegetitek, aztán az adott szakemberen látszik, hogy a vége felé már ...bele az egészbe, és ellenmondásokba ütközik. Mi arra a garancia, hogy a következőnél nem lesz ugyanez? Sokan segítség miatt fordulnak ezekhez az emberekhez, nem hobbiból, vagy mert éppen unatkoznak. Így ez miatt alakul ki ez az általánosítás.

Tudod a szervi, meg a vízvezetékkel kapcsolatos, és informatikai problémák látszanak, ha valamit elrontanak valamit keresel másikat, kárt csinálnak bepereled feljelented a kóklert, ja és van felelősségbiztosításuk is a szakiknak, amiből a kárt tudják fedezni. Még a mentális problémák amivel a pszichológust felkeressük nem, nem kézzel fogható problémák, digitális felületen se látható, vérkép se mutatja ki. Így hiába megyünk másik szakemberhez, ő is vagy segít, vagy nem és elrakhatja a pénzünk, rabolhatja az időnk ha nem válik be, esetleg a feltépett sebek miatt nagyobb kárt is csinál nem tehetsz semmit. Ja de, keresel másikat aki vagy beválik vagy nem. Így inkább a másik keresés helyett, az emberek elkezdenek általánosítani. Én így látom. Ja ezt miért is taglalóm egy állítólagos "pszichológusnak?".

Nem rosszak az eddigiek, de hozzátenném, hogy azért tudunk ezzel kapcsolatban markáns véleményt megfogalmazni, mert mindannyian pszichológusok vagyunk egy kicsit.

Az embernek viszonyulnia kell másokhoz, ezért elemez, megfigyel, feltételez, sémákat rögzít, tapasztalatokat szerez.

Ki jobban, ki kevésbe próbálja befolyásolni magát, a környezetét, próbálja megérteni a folyamatokat, a működést és még valamilyen szinten akár szakirodalmat is olvasunk.

Maga a pszichológus egyébként sem folytat tudtommal orvosi praxist, az a pszichiáter, így ha az lennél, akkor erről tudnod kellene.

A pszichológus elméleti szakember, ő a könyvek embere, nem is az orvosin tanul, hanem valójában bölcsész, amíg a pszichiáter az, aki próbál gyógyítani.

Ami azt illeti, némelyik elmélet eléggé elrugaszkodottnak tűnik, például, hogy mindennek az az oka, mert csecsemő koromban meg akartam dugni a mutert, vagy egyéb Freudi meghökkentő teóriákat is vázolhatnék, na szóval eleve ilyesmikért gondolja azt az ember, hogy kamu az egész, vagy legalább is nagyon el vannak a pszichiátriában tolódva az arányok.

Nehéz ezt megítélni, mert ugye az ember tudja a dolgokat kompenzálni, ki tud nőni a gyermekkorból, de azért az ösztönök hatása is elképesztő erejű lehet, elég ha csak a szerelemre gondolok, amiben biztosan megnyilvánul erős ösztön, szóval az ember eleve hiszi is, meg nem is, hogy a pszichológusok, vagy a pszichiáterek valóban értik a dolgukat. A legtöbben eleve megkérdőjelezik és ha kapnak egy negatív megerősítést, akkor gyakorlatilag igazolva látják azt a feltételezést, amiben azért viszonylag bizonytalanok voltak, hogy az egész elmélet működésképtelen.