Egy (jó) színészre hogyan hat pszichológiailag ha nagyon beleéli magát a szerepbe?

Színészi technikától és pszichés alkattól is függ, de általában visszahat a színészre, gyakran megterhelő. Szokták is mondani, hogy minden este kicsit meg kell halni a színpadon. Ez nem a cselekményre utal, hanem hogy a színészt is viszi magával a karakter belsője.

"nem "keveri" néha a valódi énjét a karakterrel?"

Ez így picit túlzás, de a karakter átmenetileg lehet rossz hatással a színészre, ha rosszul kezeli. Vagy lehet jó hatással is, és akkor direkt engedi, "kap" a karaktertől valami pluszt.

"sorozat szereplők esetében, ahol hosszú időn keresztül alakít valaki egy karaktert"

Én úgy vettem észre, hogy nem jellemző. Hugh Laurie nem lett Dr. House, vagy Jim Parsons sem lett Sheldon Cooper, sőt gyakran ők maguk dolgoznak egy sorozat végén azon, hogy ne azonosítsák őket a karakterrel. (Jim Parsons pl. erre nagyon sok időt és energiát szánt.)

Színésze válogatja.

Voltak, vannak színészek, akik szó szerint rabjaivá válnak az eljátszott karakternek. De aki ilyen, annak általában a magánéletét, személyiségét is tönkreteszi a színészi munka, depresszióssá, személyiség-zavarossá válnak.

Nagyon sok jó színész viszont gond nélkül váltogat a karakterek közt és semmi befolyással nincs a szerepen kívüli életére.