Az miért van, hogy egyes emberek jóindulatúak, toleránsak, mások pedig rosszindulatúak, intoleránsak?

Kis részben genetikai hajlam, nagy részben kisgyermekkori neveltetés. Nem tudatosan erre nevelik, hanem túlzott szigorúság, következetlenség azt a világképet rögzíti a gyermekben, hogy a világ ellenséges. Ezért minek legyen jóindulattal felé?

Csak példálózva, nem politizálva: Orbán kisgyermekkori vágya a kisvasút volt. Soha nem kapta meg. Most épít magának. Másik vágya, hogy híres focista legyen. 14 éves korában az edzője eltanácsolta. Ma mániákusan építi a stadinokat. Természetesen sok egyéb tényező is szerepet játszik,amit itt hosszúlenne leírni.

Ez attól függ, hogy "mennyi pofont kapott az élettől"; alapvetően minden ember gátlástalannak születik (bár ennek is azért vannak fokozatai), viszont a normák megtanulásával (mit szabad és mit nem), valamit a normák megszegéséért járó büntetéssel visszafogható.

Ha egy szociopata hajlamú, "szarkavaró" ember sosem kapja meg a megfelelő büntetést, akkor felnőtt korában is gátlástalanul manipulálni fogja az embereket. Ezt még az is tetézi, hogy az ilyen ember képes kifelé a legjobb énjét mutatni, kvázi "szentnek", így nem is feltételezi róla senki, hogy bármikor is hazudna, vagy bárkinek rosszat akarna, sőt, még ő az, aki a gonosz elemeket el akarja űzni, ezért "terjeszti az igazságot".

Egyébként az 1-esnek nincs igaza; általában pont azok a toleránsabbak, akikkel "ellenséges a világ", mert tudják, hogy az milyen szar, és az ilyen emberek hamarabb segítenek a bajbajutottakon, mint az előbb felvázolt emberek. Ők legfeljebb akkor vállalnak a segítségnyújtásban részt, hogyha a saját renoméjukat tudják vele fényezni; a segíségnyújtás után első dolguk, hogy mindenkinek elújságolják, hogy ők milyen kegyesek voltak xy emberrel.

Persze lehetnek kívételek, de nagy általánosságban ez a helyzet.

Én - már középkorú emberként - azt látom, hogy sok ember nem jóindulatú, csak kritikus gondolkodásra képtelen, bamba birka, akinek minden úgy jó, ahogy van. Képtelenek meglátni összefüggéseket, vegetálnak.

Persze vannak alja, gonosz emberek zsigerből is.

Szerintem a jó és rossz harcát nem kéne belekeverni.

Nem hinném, hogy a kérdésre csak egy válasz létezik és biztosra veszem, hogy egyik ember sem csak fekete vagy fehér. Egy toleráns ember is lehet egy rossz pillanatában rosszindulatú és fordítva.

Sok minden alakít minket, ezért teljes átalakulások is történhetnek. Pl. egy viszonylag normális emberből ámokfutó lesz, mert senki nem barátkozott vele és a magány felemésztette. De van enyhébb esetek is.

Ugyanez fordítva, ha egy rossz embert pozitív hatások érnek, akkor képes a javulásra.

Az emberekben ott van mindkettő tulajdonság.

Azért én nem kapcsolnám így direktbe össze a toleranciát a jósággal és az intoleranciát a rosszal. Lehet valaki toleráns naivitás miatt, intoleráns pedig ignorancia miatt. Ezek sokszor a hozott tulajdonságainkon, képességeinket múlik és emiett nem igazán van erkölcsi vetületük.

"Már egész pici gyerekeknél meg lehet figyelni, hogy egyesek jók, szótfogadók, mások folyton rosszak, kínozzák barátaikat, esetleg állatokat kínoznak. Tini korban pedig mások kárára viccelődnek. Ezekből lesznek a zsigerből magának való, rosszindulatú, egoista felnőttek."

A szervilisség szerintem nem egyenlő a jósággal. Ha nem érti meg mélyen az adott szituációt és hogy minek mik a következményei, akkor nincs erkölcsi súlya a tetteinek, hiába követi egy gyerek a felnőttek utasítását. A gyerekkori piszkálódás és egymás bántalmáza szerintem sokszor abból fakad, hogy nem értik a tetteik valódi súlyát és még nem tanultak elég empátiát. Felnőtt korukra szerintem egész sokan megbánják ezeket.