Régen az emberek mekkora része nem házasodott, vállalt gyereket?

A régen relatív... 20 éve, 50 éve, 100 éve, 1000 éve teljesen más volt a társadalom elvárása az egyénektől.

100 évvel ezelőtt még teljesen elfogadott gyakorlat volt az érdekházasság, amikor nem szerelemből, hanem érdekből házasodtak össze - azt elfogadta a társadalom, de azt nem, ha házasság nélkül összeköltöztek, s az nem is volt gyakorlat.

Azt nagyon kevesen engedhették meg maguknak, hogy ne házasságban éljenek, a szegényebb réteg szinte rá volt kényszerítve, hogy legyen férj, és feleség a családok élén, a két háború között jellemző volt a csonka családok egyesülése.

Ma már 70, 80 éves az a korosztály, akik úgy voltak 8-an 10-en testvérek, hogy az anya, és az apa részéről is voltak "hozott" gyerekek, a nő első férje meghalt a háborúban, a férfi első felesége betegségben, és egyesült a két család.

Az sem volt ritka, hogy a fiatal férfi nálánál +10 évvel idősebb özvegy nőt vett el, akinek már voltak gyerekei.

Egy fiatal nő megtehette, hogy nem ment férjhez, zárdába vonult, apáca lett, de egy özvegy asszony nem hagyta el a gyerekeit, de ha módja volt rá, újra házasodott, szinte rá volt kényszerítve, a nőknek kevés volt a munka lehetőség, és ha dolgoztak is, nagyon kevés fizetésért.

A közép osztálytól felfelé nem házasodtak rangon alul, viszont ők már esetleg megtehették azt, hogy az özvegyen maradt szülő egyedül is képes volt a családját eltartani.

Valamikor az 1960-as évektől kezdett a család intézménye fellazulni, ma sok nő ott tart, hogy inkább karriert akar építeni a gyerekvállalás helyett, s mire felépíti, jó esetben egy gyerek még "bele fér".

A középkorban társadalmi elvárás volt, hogy egy nő férjhez menjen és gyerekeket szüljön, ez alól kb. egyetlen kibúvó volt, ha valaki apácának állt. Ha egy nő a huszas évei közepéig nem talált férjet, az sok helyen szégyennek számított. Gyakran érdekházasságokat kötöttek, ez jellemző volt a jobbágytól a hercegnőig, csak legfeljebb mások voltak az érdekek. A férfiaknál nagyjából ugyanez volt a helyzet, náluk is leginkább az egyházi (katolikus) pályát választók nem házasodtak meg, de azért ezen felül is minden korban volt egy-két megrögzött agglegény.

Ez a XIX. század végén- XX. század elején kezdett megváltozni, de akkor is általános volt a házasság, legfejebb valamivel később kötelezték el magukat a nők, férfiak. Ebben az időszakban már jobban előtérbe kerültek az érzelmi alapon kötött kapcsolatok, de nem volt ritka az érdekházasság sem.

A szocializmus idején is szinte mindenki megházasodott előbb- utóbb, ritka volt az élettársi viszony, és az egyedül élők sem voltak sokan. Viszont ebben az időben általában már érzelmi alapon kötötték össze az életüket az emberek. Bár gyakoribbak voltak a válasok, de a többség általában újra házasodott.

A dolog a rendszerváltás után változott meg inkább, gyakoribbá vált, hogy párok házasság nélkül, élettársi viszonyban költöznek össze, illetve, hogy férfiak is és nők is karriert építenek és csak harminc- negyven évesen házasodnak meg, esetleg tovább is szinglik maradnak, valamint nem ritka, hogy párok néhány év házasság után elválnak, és magányos apák,valamint egy-két gyermeket egyedül nevelő anyák lesznek belőlük.

Összességében tehát kijelenthető, hogy egészén a rendszerváltásig általános volt, hogy az emberek házasságban éltek és gyerekeket neveltek ( a XX. század közepéig 4-5, vagy még több, utána 1-2, ritkábban több gyerek volt a jellemző), csak a társadalom kis része élt társ, illetve gyerek nélkül, majd a rendszerváltás után ezek az arányok eltolódtak.

Azt még hozzátenném, hogy jelen hozzászólásomban a magyarországi viszonyokat próbáltam jellemezni, más országokba, pláne más kontinenseken teljesen mások lehettek/voltak a tendenciák.

Pl. a Benedetta 2021-es film, ami apácákról szólt egész jó korrajz.

Amikor kizárták a két leszbi apácát, akkor visszakéredzkedtek a kolostorba. Előtte azt beszélték egymás között, hogy két leszbi nő miből tud megélni a középkorban. Semmiből vagy arra jutottak, hogy árulják a testüket a férfiaknak? Csak visszamentek a kolostorba. Sőt a nemes a lányát még gyermekkorában beadta apácának és csomó pénzt fizetett az apátnőnek, hogy bevegyék, mert el kell tartaniuk ezt az éhes szájat. Nőknek csak az volt a megoldás, hogy valaki csak bárki elvegye őket feleségül, mert elpusztulnak.