A sztálingrádi csatában a szovjetek miért nem a légifölény megszerzésére törekedtek az emberek feláldozása helyett?

A háború első évében a szovjet légierő le lett radírozva, sok gépet a földön semmisítettek meg és tekintettel arra, hogy zömében elavultak voltak a szovjet repülők, a levegőben sem volt sok esélyük.

1942 elején Sztálin és a szovjet hadvezetés nem ismerte Hitler terveit, így a maradék légierő szét volt osztva a különböző frontokon és mivel a németek a repülőgépgyártó üzemeket nem érték el, a szovjet légierő lassan gyarapodott, ráadásul az új gépek már lényegesen jobbak voltak, megjelentek az első MIG-ek és Lavocskinok, amelyek már szembe tudtak szálni a Luftwaffe gépeivel.

Szevasztopol és Harkov (másodszori) bevétele elhúzódott, ezért a Dél hadseregcsoport csak július végén indulhatott rohamra Sztálingrád és a Kaukázus ellen, így a szovjet légierő csak mérsékelten volt jelen a térségben, ezért nem tudta a város lebombázását megakadályozni, ám folyamatosan erősödve kezdte a Luftwaffét felőrölni.

Azt is figyelembe kell venni, hogy a légi hadviselés nagyon függött az infrastruktúrától, a luftwaffe gépei folyamatosan koptak, amortizálódtak, akadozott mind az üzemanyag, mind az alkatrészellátás, így az egyre gyakoribb műszaki hibák több veszteséget okoztak eleinte, mint a légiharcok, ráadásul a szorosan egymás közelében harcoló felek légitámogatása lehetetlenné vált a saját csapatok veszélyeztetése miatt, így a légiharc lassan elvesztette jelentőségét és a szovjetek a repülőiket egyre jobban a térségbe irányították, más frontok rovására is, így az év végére sikeresen megszerezték a légifölényt. Ehhez nagy segítséget adtak a szövetségesek szállítmányai is, főleg az amerikai P39 Aircobrák, amelyből jelentős mennyiséget szállítottak az év végére, így a város körülzárására indított Uranusz hadművelet idején már tapasztalható volt egy részleges, ám jelentősen megnyilvánuló szovjet légifölény, ami 43 év elejére határozottan felerősödöt és ez hozzájárult a német légihíd tökéletlenségéhez, hogy egyre kevésbé tudták ellátni a katlanban rekedt német csapatokat.

Magyarán, nagyon is sok repülőt irányítottak az oroszok a térségbe, de ezt csak fokozatosan tudták megtenni, amikor már rendelkeztek velük.

A 43 év eleji szovjet offenzíva hátraszorította a németeket Sztálingrádtól és a közeli repülőterek is a szovjetek birtokába kerültek, így a németek egyre kevesebb repülőgépet tudtak a térségbe küldeni, csupán a nagyobb hatótávolságú gépeket és ezeket is vadászkíséret nélkül, így ez megpecsételte a városban rekedt német csapatok sorsát, teljessé vált az orosz légifölény.