A jelenlegi emberiség egyik legnagyobb ellensége és bomlasztója a nihilizmus?

Az emberiség legnagyobb ellensége önmaga. Ember embernek farkasa.

Azért van ma annyi stressz, mert emberi követelményeknek kell megfelelnünk.

Ez a fajta dekadens érzület észlelhető mértékben csupán az emberiségnek egy szűk csoportjánál, az europid kultúránál fordul elő, abban is csak keveseknél.

A dinamikusan szaporodó emberiségre, amely jelenleg harmincöt évenként megduplázódik, nem jellemző.

Sem az afrikaiak, sem az ázsiaiak nem hajlamosak a depresszióra. Dél-Amerikára és Ausztráliára sem lehet mondani, hogy gyakori lenne.

Az Iszlám vallás mélységes beletörődését, hogy legyen meg Allah akarata, is súlyos tévedés lenne nihilistának nézni, ez ugyanis más jellegű odaadás, nem zárja ki a célok iránti törekvést. Véleményem szerint releváns képet kapunk, ha megnézzük a különöző kultúrákban az öngyilkosok statisztikáját akár száz, vagy kétszáz évre visszamenően és bár valóban növekvő számot lehet tapasztalni, ez a szám mégis csökkenő tendenciát mutat a népességrobbanáshoz képest.

[link]

„Senki sem vonja kétségbe, hogy a nyerészkedési vágy, a gyilkos versengés, a munkás kizsákmányolása, a vásárló megtévesztése, az ifjúság megrontása, lénytársaink kínzása, az élővilág elpusztítása rettenetesen rossz dolgok, és hogy aki így cselekszik, az bűnt követ el. Mint ahogy abban is egyetért a vélekedők többsége, hogy ezek azok a tulajdonságok, amelyek a piaci versenygazdaság számára lehetővé teszik a korlátlan növekedés fenntartását; s hogy ez a növekedés az általános jólét, a társadalmi béke és a szabadság egyedüli lehetséges forrása. Tehát a jó cél érdekében, ahogyan azt Keynes professzor, a jóléti közgazdaságtan apostola vallotta, »még egy ideig« rosszat kell cselekednünk. Az ökológiai katasztrófa ennek a veszedelmes nézetnek a következménye. Mert ilyen feneketlen kárt – az emberiségnek, az élővilágnak – ilyen hosszú ideig és ilyen tömeges méretekben csak tiszta lelkiismeretű emberek tudnak okozni, abban a hiszemben, hogy »végső soron« jót tesznek, amikor ártanak.”

Lányi András: Ha tudják, miért nem teszik? In. Az ember fáj a földnek