Normális, ha ateista létemre a Szent Grált keresem, és a teljes magyar mitológiát igaznak tartom?

Ebből a szempontból a kedvenceim a skandináv istenek, akik régebben istenesen gyilkolták egymást.

Ugyanakkor például egy kovács, ha éppen olyan kedvében volt, aranyból csinált magának élő asszonyt.

Egyébként szerintem rosszul van meghatározva a határ az ateista és a teista között.

Szerintem az, aki természetfeletti erőkben hisz, az hívő, és ez sokkal értelmesebb felosztás, mint az, hogy:

- értelmes természetfeletti lényekben hisz = teista,

- értelem nélküli természetfeletti erőkben hisz, VAGY nem hisz semmiben = ateista.

@13: Egy ateista hihet értelmes természetfeletti erőkben is, ha az nem isten. Varázserejü koboldokban, szellemekben, csillampónikban stb.

A határ az istenhit meglétében vagy nem létében van.

Azért egy dolog biztos, kérdező: ha esetleg ateista is vagy - akkor is ezoterikus.

Nem túlzottan gyakori az olyan ember, aki ateista, és konkrétan HISZ az ezoterikus lényekben és mítoszokban.

#14: ez így még rosszabb.

Ráadásul úgy tapasztaltam, hogy ez elég képlékeny tud lenni.

Aki egy ilyen jellegű dologban hisz, az igen közel áll ahhoz, hogy egy másikban is higgyen. Az meg már akár lehet valamilyen isten is.

#14: Nem túl logikus hinni a mágikus csillámpóniban és koboldban, de istenben azért nem. Ha létezik egy érzékeink feletti, spirituális világ, akkor abban is van hierarchia, vannak fejlettségi szintek, amiknek a csúcsán áll egy abszolút tényező, "szellemi" főszereplő, irányító stb. amit hívhatunk istennek is. Vagy materializmus van, vagy van isten.

Sőt: ha a spirituális megközelítés írja le a valóságot, akkor az érzékeinken túli világ is nagyon-nagyon sok ilyen-olyan szereplővel kell rendelkezzen, amiknek meghatározóan nagy része nem is kapcsolódik a Földhöz, hiszen még az általunk belátható Univerzum is elképesztően hatalmas. Szóval a spiritualitásba való "belépés" feltételezi és ki is tágítja az isten fogalmát.