Ma már okosabbak az ateisták mint Albert Einstein, vagy ez egy hazugság? A többi lent.

"Az a baj az interneten terjedő idézetekkel, hogy nem bizonyítható az eredetük"

Petőfi Sándor

Nem csak azért szánalmas, mert a történet nem igaz; se főleg azért, mert teljesen félrevezető címet adott a kérdező, kérdésnek álcázza azt, ami szándékos, sima propaganda; nem azért, mert bődületes baromságokat tartalmaz, mint pl. a "ha nem látod, nem létezik" érvelés (felteszem akkor pl. geológia se létezik, mivel nem figyelhető meg élőben, és a geológusokat át kéne sorolnunk a teológia tanszék alá - észbontó!);

HANEM elsősorban azért, mert már megint a tekintélyből próbál érvelni. "XY volt a legokosabb ember. XY hitt valamiben. Mivel te nem vagy okosabb, mint XY, neked is hinned kell benne."

Ez egy érvelés?

Isaac Newton, a modern fizika egyik megalapozója bigottságig vallásos ember volt, nem hitt viszont az ördög létezésében (lényegében szentségtörő volt), hitt viszont az alkímiában és a Bölcsek Kövében.

Tehát saját érvelésed alapján ezekben neked is hinned illene, kérdező!

Arthur COnan Doyle, Sherlock Holmes megálmodója hitt a kísértetekben, a tündérekben és a médiumokban.

Okosabbnak képzeled magad, mint azt, aki kitalálta a világ legokosabb detektívjét?

(- A válaszoló Albert Einstein volt)

Oké, tisztáztuk, hogy a dolog nem történt meg. Tisztáztuk, hogy a tekintélyelvvel való érvelés fabatkát sem ér. Attól, hogy valaki egy bizonyos dologban jártas, az nem jelenti azt, hogy más kérdésekben nem lehet laikusabb mint egy átlagember, vagy hogy ne tévedhetne valamiben.

A probléma azzal van, hogy egy valódi professzor nem ilyen válaszokat adott volna. Nézzük, mi lett volna a professzornak a normális válasza a hőt firtató kérdésre:

Prof: A hideg létezik. Igen, a hő hiánya. Ha nincs annyi hő, amennyi szükséges, az bizony hiány, még akkor is, ha ettől még van valamennyi hője az anyagnak. Ezt hidegnek nevezzük. De ezek relatív fogalmak, hiszen attól függ, hogy éppen mennyi hőt tartunk szükségesnek. Aki fizikával foglalkozik, pont ezért mér, és használ számokat. Az, hogy valami 23°C-os, az alatt mindenki ugyanazt érti. De hétköznapi értelemben lehet hidegnek nevezni valamit, és találkozunk is olyan dolgokkal, amit az emberek általában hidegnek neveznek, tehát a hideg, mint tulajdonság létezik. Persze ami az egyik embernek hideg, az a másiknak meleg. Ezért nem alkalmasak ezek a fogalmak a tudományos alaposságú leírásra.

* * *

A tudomány nem kettősségekben gondolkodik, mint ahogy azt a diák a prof szemére veti. Ez pont, hogy a vallás sajátossága. A fizika kizárólag tulajdonságokban és azok számszerűsíthető mértékében gondolkodik. Nem világosról, sötétről hadovál, hanem fényerőt mér, és megmondja, hogy számszerűen mekkora fényerősségről van szó. Valamint a fizika a tulajdonságok összefüggéseiről gondolkodik, amelyek között szabályszerűségeket tár fel. Ezt azért tudja megtenni, mert úgy látszik léteznek ezek a szabályszerűségek. Szerencsére. Mert ilyen módon lehet ismeretlen, meg nem mért dolgokra is következtetni. Ha tudom mondjuk az autó tömegét, és tudom milyen erőt fejt ki a motor, akkor ki tudom számolni, hogy mekkora lesz a gyorsulása. Még azelőtt ki tudom számolni, hogy beindítanám a motort. Ha meg már beindítottam, akkor tudom ellenőrizni, hogy valóban annyi-e. Ha annyi, az erősíti a megtalált szabályszerűséget. Ha nem, akkor meg lehetőséget ad új szabályszerűségek, modellek megtalálására, új összefüggések feltárására.

* * *

Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?

Prof: Az evolúció egy folyamat, egy elv, egy modell, nem tárgy. A folyamat következményei viszont megfigyelhetőek. Az evolúció nem az igazság. Az evolúció egy extrapoláció. A ma megfigyelhető tényekből, mérésekből, folyamatokból, jelenségekből próbálunk egy egységes modellt alkotni. Jelenleg az evolúció az, ami a legvalószínűbb forgatókönyv, abból adódnak a ma megfigyelhető jelenségek. Ezért használjuk, mert leírja a világunkat. Lehet majd egyszer lesznek olyan megfigyeléseink, amiből kiderül, hogy van más modell is, egy jobb, ami akár dolgokban ellent is mondhat az evolúciónak, de jelenleg az evolúció az, ami tudományos módszertanra épülve a legkorrektebb modell.

* * *

Diák: Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?

Prof: Látunk olyan élőlényeket, amelyeknek van agyuk. Vannak más jelenségek is, amelyeket meg tudunk vizsgálni, pl. hogy az élőlény ezt vagy azt csinál, stb… A megfigyelésekből aztán lehet korrelációkra következtetni. Ezt lehet kísérleti úton is igazolni. Pl. egy ember mozog, beszél, majd a halála után meg lehet nézni, hogy vajon volt-e agya. Eddig minden megfigyelés azt mutatja, hogy aggyal nem rendelkező élőlények nem beszélnek. És minden beszélő élőlény rendelkezik aggyal. Ezzel ellentétes esetről nem tudunk, nincs egyetlen olyan megfigyelés sem, hogy valaki beszélt, aztán a halálát követő boncolás során kiderült, hogy nincs agya.

Másrészt eddig nem találtunk olyan életképes embert, akinek ne lett volna agya. Egyet sem. Én ember vagyok.

Innen erősen valószínű, hogy van agyam, és ez a megállapítás megfigyelésre alapszik, arra, hogy ember vagyok, hogy beszélek. Az agyam hiányára való következtetés nem logikus. Persze nem cáfolható teljes mértékben az agy hiánya, de igen-igen valószínűtlen. Aki pedig egy igen valószínűtlen dologban hisz egy igen valószínű dologgal szemben, az nem gondolkodik logikusan. Ez nem hit kérdése, ez logika kérdése. Az, hogy van agyam, az egy tényekre, megfigyelésekre alapuló modell következtetése, tehát tudásból és pusztán csak tudásból származó következtetés. A hit esetén meg a bizonyosság hiányát a hívőnek az akaratával kell, hogy kiegészítse – mondta Aquinoi Szent Tamás –, ergo a hitnek pont a bizonyosság hiánya – ha csúnyán akarok fogalmazni, akkor a nemtudás – ad helyet.

Ja és egy természettudománnyal foglalkozó professzor biztos, hogy nem így érvel Isten létezése ellen. Sőt valószínű, hogy nem is próbálna érvelni ellene, hiszen pontosan tudná, hogy valaminek a nem létezése nem bizonyítható. Isten nem létezését nem lehet bizonyítani, mint ahogy a rózsaszín alapon zöld csíkos lovak nemlétezése sem bizonyítható. De eddig láttunk milliónyi lovat, egyik sem volt rózsaszín alapon zöld csíkos. Eléggé irracionális mégis azt feltételezni, hogy van ilyen.

De akár feltételezhetnénk is. Miért ne? Csakhogy ez nem segít hozzá semmiféle többlettudáshoz. Oké, írjuk át az F = m * a képletét így: F = m * a + Ω, ahol Ω jelenti Isten akaratát. Ettől kiszámíthatóbb lett bármi is? Nem, sőt… Illetve ha elkezdek méricskélni, akkor ki lehetne adott esetre számolni Ω-t. Lemérem az erőt, a tömeget, a gyorsulást, ebből kijön, hogy az adott jelenségnél mennyi az a bizonyos Ω. Csakhogy az jön ki, hogy az Ω szinte kivétel nélkül 0-nak bizonyul. Ha minden képletünkben nulla ez a bizonyos Ω, akkor jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor Isten mégis milyen módon szól bele a világ működésébe, ha egyetlen folyamatban sem látjuk a jelenlétét. Valahogy az összes folyamatot ilyen egyszerű szorzások, osztások írják le. Oké, van, ami jóval bonyolultabb, de egzakt módon. Ugyanazokból a paraméterekből mindig ugyanazok az eredmények születnek.

De továbbmegyek. Vannak azért olyan jelenségek, ahol látszólag véletlenek történnek, mikor egy adott jelenséget nem ír le ilyen egzakt összefüggés. Jellemzően a kvantummechanika néhány jelensége sorolható ide. Ez jó hírnek tűnik elsőre, lám van egy folyamat, ahol elvileg lehetősége van Istennek belenyúlni a világ működésébe, sőt elég is ennyi hozzá, hogy belenyúljon bármibe. De van egy bökkenő. A véletlenekről statisztikát lehet vezetni, és ha Ω nem is minden esetben ugyanaz, nagy átlagban mégis lehetne mérni, hogy az összes Ω együtt, összegezve milyen jellegűnek adódik. De azt látjuk, hogy ahol véletlen van, ott az a véletlen semmitől nem függ, sem a napszaktól, sem az aktuálpolitikai helyzettől, sem a mérést végző tudós erényességétől, vagy bűnösségétől, sem más dologtól. Akkor Isten ennyire semleges lenne, vagy mi?

Egyszerűen azt látjuk, hogy az autóra ható erő ugyanakkora adott sebességnél, függetlenül attól, hogy velejéig gonosz ateisták ülnek-e benne, vagy hithű, bűnöktől mentes, igaz keresztények. Vagy vannak súlyos, potenciálisan halálos betegek. Van mindenféle felállás, hogy a beteg, a családtagok hívők-e vagy sem. Aki hívő, az imádkozik. Ennek ellenére a hívők és az ateisták ugyanolyan eséllyel élik túl az adott betegséget. Ebből lemérve az imának a földi életre gyakorolt hatásfokát, az nullának adódik. Ergo teljesen mindegy, hogy imádkozol-e Istenhez a gyógyulásért, vagy sem, attól nem fog változni itt a földi életben semmi. Isten ezek szerint nem nagyon szól bele a földi élet folyásába. Szabad kezet ad az egzaktul kiszámítható természeti folyamatoknak és az embereknek, hogy maguk alakítsák a földi életet. Ha ennek ellenére elvárja, hogy imádkozzunk hozzá, akkor az az Isten etikátlan és nem szeret minket.

Persze a vallásnak is megvan a maga szerepe az emberiségben. Én azt is gondolom, hogy fontos szerepet tölt be. Sokat lehet tanulni belőle etikáról, jóról és rosszról, az emberi természetről, az ideális fogalmáról. Sok kérdést tud megnyitni bennünk, lehetőséget adva arra, hogy válaszokat adjunk. De a Biblia – sem más vallások szent könyvei – nem fizikakönyv. Isten nem egy létező személy, nem egy „bácsi” „fent”. De nem is egy intelligens entitás. Inkább a reményeink, érzéseink, a legjobb attribútumok, a legtökéletesebb jellegek szimbolikus együttese. Márpedig a jóban, tökéletesben hinni, azt szeretni szerintem nem kifogásolható dolog. Pont ezért nincs bajom az igazi hívőkkel. Nekik se legyen bajuk velem. Ha úgy tetszik, akkor Isten engem ateistának teremtett. Biztos célja volt ezzel. De egészen addig nincs bajom velük, amíg nem kezdenek el a racionális gondolkodás ellen agitálni, mikor érzelmi alapon kezdenek olyan dolgokban kinyilatkoztatni, amihez tapasztalat, tudás kell, és ennek hiánya miatt, ezek meg nem értése miatt mondanak – már elnézést – ostobaságokat illetve valótlanságokat. Ez nem éppen a tökéletesség, vagy a tökéletesre törekvés jele.