Mi vett rá egy szülőt, hogy a gyermekeit feláldozza?

#6.

Ki mondta, hogy a zsidók csináltak ilyet valaha? A judaizmus tiltotta, és JHVH számára utálatosnak tartotta az emberáldozatot. A rituális iratok szerint az ember rituálisan tisztátalan áldozatnak.

Nekik már Ábrahám óta tiltott volt az emberáldozat, ennek ellenére persze néha átvették a föníciaiaktól, meg a kánaánitáktól. A Salamon király utáni időszaktól kezdve például léteztek bizonyos szinkretista szekták, meg kultuszok, amik a Gyehennában áldoztak gyerekeket Molochnak. Innen ered a Pokol tüzes helyként való elképzelése. A zsidók eredetileg monolatriában hittek, vagyis nem tagadták kifejezetten más istenek létét, de csak egy istenséget imádtak, illetve tiszteltek. Nem kellett hosszú idő ahhoz, hogy a zsidók a kánaánita istenségeket démonokként integrálják hitükbe, akik felett az ő istenük folyamatosan győzelmeskedik, így nyilván az égő embert is hozzájuk tartozván a Pokolhoz kapcsolták. Jiftach lányának feláldozása kétséges, mivel a Tóra azt említi, hogy a lány a szüzességét siratta el, a végén pedig azt említik, hogy soha nem ismert férfit. A tórakommentátorok, valláskutatók szerint nem ezt jegyezték volna meg elsőként, ha valódi emberáldozatról lett volna szó: [link] . A tóraértelmezők másik része szerint valóbban áldozat történt, mivel a zsidók ekkoriban átvették a kánaániták isteneit is, akik között több volt, akinek áldoztak akár gyerekeket is, azonban nem egy szabályos áldozatról beszélhetünk, mivel Jiftách nem ment el a főpaphoz, aki elmondta volna neki, hogy az ember rituálisan alkalmatlan az áldozatra, Jiftách pedig ezt nem is tudhatta, hiszen egy parázna asszony törvénytelen gyermeke volt, valamint későbbi életében is egy rablóbanda fejeként fosztogatott.

A gyermekáldozat a zsidók előtt ott élő, főként amúgy letelepedett, őslakos kánaánita népekre volt jellemző, akik még a zsidók (akarom mondani, ekkor még héberek, pontosabban habiruok és shasuk) előtt lakták a Földközi-tenger keleti partvidékét.

A zsidók az őket megelőző népek szokásairól részletesen tudósítottak, amúgy a Tórán kívül is. Iosephus Flavius például egyenesen azt írta, hogy Molochot gyermekevő istenségnek tartották. De a görögök, rómaiak, valamint egyiptomiak is szerették megörökíteni akár szomszédos népeik szokásait.

Persze, nyilván történelmi szemmel tudjuk, hogy a zsidók, rómaiak, valamint görögök ellenségként tekintettek a föníciaiakra, illetve sokszor rivalizáltak, szóval nyilván kiszínezték mindhárman kicsit, ahogy mi is fel szoktuk nagyítani az ellenségeink hibáit. A gyermekáldozat valószínűleg létezett, azonban logikailag is bizonyos, hogy nem lehetett túl gyakori, hiszen akkor nem maradt volna fenn az adott nép.