Mi az a munkaalapú és a tudásalapú társadalom?

A munkaalapú társadalom az, ahol sok ember kevés ésszel és alacsony technológiai háttérrel dolgozza le az életét. A műveltek kevesen vannak, de jól érzik magukat, mert élősködnek a sok prolin.

A tudásalapú társadalomban az emberek nagy többsége magas intellektust igénylő munkatevékenységet végez. A kulimunka igényét a nagy fokú gépesítés maximálisan leszorítja, ezért lehetségessé válik egy mindenki számára jólétet jelentő társadalmi forma megszervezése.

Mielőtt nekikezdünk, egy nagyon fontos fogalmat meg kell érteni, ez pedig a hozzáadott érték fogalma. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy egy ember egy adott idő (mondjuk egy óra) alatt mennyivel növeli meg annak a dolognak az értékét, amivel dolgozik. Tehát például ha van egy kiló vasam amit mondjuk 100 forintért vettem, és abból egy óra alatt szögetek gyártok, amiket összesen 500 forintért tudok eladni, akkor az egy órai munkám hozzáadott éretéke 400 forint. Ha ugyanabból a kiló vasból a Honda titkos gyári technológiájával, CNC maró segítségével Honda hengerfejet gyártok, amit 25000-ért tudok eladni, akkor 24900 forint a hozzáadott értékem. Persze utóbbihoz sokkal magasabb képzettség, vizsgák stb kellenek. A nagy hozzáadott érték a munkás szemponjából jobb alkupozíciót jelent (magasabb órabért tud kiharcolni - hogy adnál pl 500 forint órabért a szöges embernek, aki 400-at termel?), és ugye nagyobb adót is lehet rá kivetni, tehát a társadalomnak is jobb.

A munkaalapú társadalom azt jelenti, hogy a politika célja az, hogy mindenki dolgozzon, persze nem lenne baj, ha magas hozzáadott értéket termelne, de nem is cél. A cél a munkahelyek darabszáma, tehát arra fókuszál, hogy sok olyan üzem jöjjön ide, ami szalagmunkásokat alkalmaz, akik alacsony hozzáadott értéket termelnek. Ez lényegében a korai ipari forradalom, azaz a 19. század mentalitása.

A tudásalapú társadalomban az a cél, hogy az átlag hozzáadott érték nagy legyen, azaz olyan tudásigényes munkahelyek jöjjenek létre, amik szakembereket alkalmaznak. Értelemszerűen ebből nem lesznek tömeges munkahelyek. A tudásalapú társadalom alapja az oktatás illetve a kutató-fejlesztő intézmények (egyetemek, intézetek stb) fenntartása.

A két dolog látszólag nem zárja ki egymást (miért ne lehetne tömeges szalagmunkás mellett sok szakember is), de valójában nem működnek együtt. Ennek a fő oka az, hogy az államnak nincs végtelen erőforrása mindenre, tehát vagy a szögüzemnek fog hatalmas adókedvezményt adni hogy az felvegyen 1000 munkást, vagy kutatóhelyet finanszíroz. Vagy alacsonyan tartja a minimálbért és a cégeknek kedvező munkajogi körülményeket teremt (ami idecsábítja a szögüzemet de elűzi a tanult embereket), vagy fordítva. Ugyanis sajnos a munkajogi törvények meg a minimálbér valójában midnenkire hat, a jól képzett munkaerőre is.

A munkaalapú társadalom az "aki nem dolgozik ne is egyék" típusú mentalitásra alapul, és az a célja, hogy mindenki csináljon "valamit", akkor is ha az tök értelmetlen. Így jön létre a közmunka, amikor 10 ember tisztogat egy öt méteres árkot három napon át. Az egész azon a hazugságon alapul, hogy a munka valamiféle emberi kötelezettség, munkára születünk mint a hangyák. A munkaalapú ország csapdája az, hogy az alacsony hozzáadott érték miatt az ország GDP-je is alacsony marad, nincs elég megadóztatható érték, és megreked egy közepesen fejlett szinten.

A tudásalapú társadalom kimondatlanul is azt mondja, hogy oké, lesznek akik nem tudnak/akarnak dolgozni, tök fölösleges odaállítani egy kapával az árokpartra hogy álljon naphosszat. Legyen inkább az, hogy egy csomó jó CNS-s meg mérnök meg IT-s van, akik megtermelnek annyit, hogy eltartsuk a többieket. Oké, ehhez mentálisan le kell számolni azzal hogy "a munkanélkülésg az márpedig ROSSZ" (meg egyéb 19. századi marhaságokkal), és rá kell jönni arra, hogy technikailag az is munkanélküli, aki egy kapával a kezében nem csinál semmit.

Ezt a fogalmat a mai irányító politika azért dobta a köztudatba, hogy megőrizze hatalmát. A fogalmat a többség nem érti, ezért hosszan elvitatkozhat rajta, azaz kiváló termék ez az ellentétek keltésére. Amelyik társadalomban sok az ellentét, egyfelől nem a gondolkodásra fordítja idejét, másfelől képtelen összefogni. Atomizált társadalmat könnyedén lehet irányítani, nem kell félni a hatalomtól való megfosztástól.

Ennek ott van jelentősége, hogy kiváló hatalommegtató technikák alapozhatók rá. Ahogyan #3 kifejtette, ha mindenki dolgozik, akkor egyfelől nem tűnik fel, hogy a dolgozók mennyire buták (összefogásképtelenek), másfelől lehet dicsekedni, hogy mi mennyire jól csináljuk, itt mindenki biztonságban van, van kenyere. Hát talán, de milyen ízetlen, nyúlós rágós (sajnos a tényleges kenyér is).

Szemben ezzel a tudás alapú társadalomban a tudás lényegi feltétele a munkának, ezért óhatatlanul mindig lesznek, akik a szükséges színvonalon erre képtelenek, tehát nincs munkájuk, hazai szóhasználattal kenyerük. Az valahogy elfelejtődik, hogy a tudásalapú társdalom sokkal gazdagabb, ezért nem okoz gondot neki, hogy az időlegesen munkanélkülieknek sokkal több támogatást adjon, mint a munkalapu társadalomban az úgynevezett java réteg kap.

Ezért nyugodtan nevezhetjük a munkaalapú társadalom igényét a demagógia magasiskolájának. A megtévesztés mesteri alkalmazásának. A butaságban tartásnak úgy, hogy a tömegnek erre legyen igénye.