Mi a különbség a sex és gender között?

Ugye van a biológiai nem. Azt az dönti el, hogy milyen kromoszómáid vannak, vagy – profánul megfogalmazva – mi van a lábad között.

Viszont a társadalomban a különböző nemek különböző szerepeket töltenek be, különböző elvárások, sztereotípiák kötődnek a nemekhez, hogy egy adott nemű embernek hogyan kellene viselkedni, öltözködni, gondolkodni, milyen munkát végezzen és milyet ne stb… Így a nemi identitásnak vannak nem biológiai tényezőből fakadó, hanem tanult aspektusai is.

Az elmúlt évtizedekben, évszázadokban rengeteget lazultak ezek a „szabályok”, elvárások, de azért nem kevés még ma is tartja magát. Mert voltak és vannak ezek közül indokolhatóbbak is, mert a biológiai különbözőségünk mutatkozik meg bennük (pl. hogy a vájár alapvetően férfi szakma), de voltak olyanok, amik pusztán csak szokások, amelyek akár meg is változtathatók (pl. hogy a nőknek kell-e, lehet-e dolgozniuk, vagy voksolhatnak-e). Ennek a vizsgálata nyilván érdekes lehet, ahogy ennek a következményeit is érdemes vizsgálni, pl. hogy hogyan hat vissza a pszichére a társadalmi nem. (Mondjuk mennyire válik szorongóvá az a férfi, aki a személyiségéből fakadóan „óvónéni” lesz.)

Tehát a biológiai nemnek és a társadalmi nemnek a megkülönböztetése, és ezen keresztül az emberi, társadalmi jelenségek vizsgálata nem hülyeség. Az sem, ha a társadalmi nemnek adunk egy rövidebb nevet.

Az már más tészta, hogy a tudományos vizsgálódáson túl milyen társadalmi, már-már politikai mozgalom épült erre az egészre.

> Abban nem lehet egyszerre hinni, hogy a társadalmi szerepek csak ósdi konstrukciók, de közben az ósdi konstrukciók szerinti szereped alapján vagy férfi vagy nő.

Miért ne? Régen nem voltak túl hatékony fogamzásgátló eszközök. De nyilván szexuális vágy meg volt, így egy nő az életében akár 6–8 terhességen és szülés után időszakon átment. Nyilván 7 hónapos terhesen, vagy egy pár hónapos csecsemő mellett nem annyira lehet dolgozni. (Bár régen a nagyszülők azért besegítettek, már ha éltek még.) A társadalmunk kicsit berendezkedett arra, hogy egy férfi el tudja tartani a családját. A nők meg ha már úgyis otthon voltak, otthoni tevékenységeket végeztek, pl. ők főzték minden nap a vacsorát. Ez egyfajta munkamegosztás volt, ami valahogy organikusan következett a kor lehetőségeiből.

De a világ megváltozott. Ma a gazdaságunk arra rendezkedett be, hogy egy családban mindkét felnőtt dolgozik. Van hatékony és elérhető fogamzásgátlás. Van üzemi konyha, menü, vannak éttermek, étel házhoz szállítás, gyorsan elkészíthető ételek stb… Vannak családok, ahol a nő többet dolgozik és/vagy többet keres. Vagy pl. nem kézzel kell mosni, azt megcsinálja a mosógép. Az otthoni munkánk jóval kevesebb időt és energiát igényelnek ahhoz, hogy egy családban mindkét felnőtt dolgozhasson.

De mégis… Mégis ott van még sokak fejében az, hogy „a nőnek a konyhában van a helye”. Lehet, hogy ez túl erős, de ha egy nő azt találja mondani, hogy ő nem tud főzni, viszont a férje minden nap főz, akkor azért könnyen megkapja a fejére, hogy „mégis milyen nő vagy te, hogy nem tudsz főzni és a férjed főz rád?”. Még akkor is megmarad ez az íz, ha aztán kiderül, hogy amúgy a férj történetesen egy mesterszakács, aki éppen nem dolgozik sehol.

A főzés témájában tehát van egy ósdi konstrukció, ami viszont ma is hat, és kvázi elvárásként támasztja a társadalom.

> Ha én jó kedvemben bemondásra azt mondom, hogy én egy majom vagyok, akkor szimplán hazudok neked is és magamnak is

Ha azt mondod, hogy te majom vagy, akkor igen. Ha azt mondod, hogy te majomnak érzed magad, akkor abba meg senki nem nagyon tud belekötni. Ha azt mondod, bizonyára úgy is van.

> ha pedig azért vallom majomnak magam, mert úgy viselkedem, mint egy majom, megintcsak hazudok,

Hát itt kezdődik a kérdés, hogy mit takar az, hogy „úgy viselkedem, mint egy majom”. Hogy viselkedik egy majom? És hogy viselkedik egy ember? Mi az, ami közös és mi az ami különbözik? És mi az, amit a genetika, biológia determinál, és mi az, ami pusztán szokás, divat, amin elvileg lehet változtatni. És mi az, ami ezen viselkedésmintákból idejétmúlt, felesleges sőt káros, és mi az, ami ma is indokolt? A társadalmi nem vizsgálatának pont ez a lényege. A nemek közötti azon eltéréseket vizsgálja, amiket nem a biológia determinál. Pl. hogy egy nő lehet-e miniszter, vagy hordhat-e nadrágot. Vagy egy férfi sírhat-e, vagy viselhet-e rózsaszín ruhát. Eltér-e a nők és a férfiak átlagos fizetése? És eltér-e az egy munkahelyen eltöltött átlagos idő? Persze a társadalmi nemekkel foglalkozó tudományág inkább a társadalomban betöltött szerepek különbözőségét vizsgálja elsősorban.

És ahogy írtam, az más tészta, hogy mennyire faragunk ebből vagy erre építve mozgalmat, politikát, mennyire toljuk túl a biciklit, hogy követeljük-e hogy nemként ismerjék el azt, ha valaki csillámpóninak érzi magát, hogy elítélendő legyen-e ha valakit a külső megjelenése alapján nőnek neveznek, vagy hogy követlejük-e azt, hogy a férfiak is szülhessenek. Ebben nyilván van egyfajta túlkompenzálás – véleményem szerint az irracionálisig –, de ez szigorúan véve már nem a tudományra tartozik.

Pl. az, hogy a nők átlagosan kevesebbet keresnek, mint a férfiak, viszont általában sokkal stabilabb a munkahelyi helyzetük, átlagosan több időt dolgoznak egy munkahelyen, az tudományosan megállapítható. Valamennyire az is, hogy ezeknek az eltéréseknek milyen okai vannak. Hogy ez jó-e, vagy sem, meg kell-e ezt a különbséget szüntetni vagy sem, és ha igen, akkor milyen eszközökkel, intézkedésekkel az viszont már nem tudományos kérdés, hanem politikai, társadalmi célkitűzés.