Hogyan áll a társadalom a "jogos" bosszúgyilkossághoz?

Nehéz ügy már az eldöntése is problémás hol kezdődik a bosszú?

Például ha bántaná valaki a gyerekem simán lecsapnám, ha kell bármivel ami a kezem ügyébe kerül.

Ez még elmegy jogos védelemnek.

De mi van ha 2x csapok a már összerogyóban lévőre, a második már bosszú / önbíráskodás volt?

Végülis mondhatom hogy úgy láttam vissza akart ütni azért volt a második...hátha nem látta senki és nem rögzítette kamera...

Vagy már megtörtént a baj és már későn kapod rajta az illetőt aki mondjuk betört megerőszakolta és megölte a hozzátartozód. Elkezd elfutni és hátba lövöd a legális számszeríjaddal. Végül is lehet azt mondani hogy a rendőrségnek ne kelljen keresgélnie azért tetted el ne meneküljön. De nem biztos hogy megállna a dolog jogilag, viszont az sem várható el reálisan senkitől szerintem sem hogy ilyen esetben hagyja a dolgot és integessen az elkövetőnek úgyis majd elkapják alapon (vagy nem).

Én személy szerint folyamatban lévő esetnél vagy valami hasonló rajtakapásnál biztos megölném az illetőt a lehető legkevesebb mozdulattal.

Maximum 1-2 csapás. És viszont meg tudnám állni a földre került sérültet haldoklót tovább már NE üssem szúrjam rúgjam vagy akármi, ezt tudom magamról hogy képes lennék megállni.

De hány ember lenne képes ezt abbahagyni ilyen esetben ha látják mit csináltak a szeretteikkel? Szerintem elég kevés. A legtöbb embert elkapja a "vérgőz". Viszont ennél fogva ezt vehetjük "természetes" reakciónak is, felróható -e ez jogilag bárkire ha ösztönösen reagál egy ilyen extrém helyzetre?

Nehéz ügy kérdező nehéz ügy. A világban lévő jog és emberi ösztönös cselekedetek ebben a tekintetben nincsenek összehangolva, gyakorlatilag sehol. Viszont az sem lenne állapot amit egyik előző felvázolt hogy bosszú bosszút követne. Mondjuk ha időben jelentős különbség van a cselekedet és az azt követő bosszú között az már egy teljesen más dolog szerintem. És talán itt fogható meg a dolog itt lenne meghúzható a határ az időtényezővel.

Vagyis ha valaki ott helyben reagál egy cselekményre az szerintem sem bosszú és elfogadható lenne társadalmilag is. Azt nem büntetném jogilag sem, szinte bármekkora túlzásba is esik az illető.

De ha órák vagy napok teltek el és utána indul meg valaki előre kitervelten satöbbi na azt nem szabad megengedni. Az sitt a bosszúállónak is. Bármekkora sérelem is érte.

Kérdező, én értem, hogy filozófiai szempontból érdekel a válasz. Már a kérdés elolvasásakor is értettem. A többség azonban nem. Konkrét esetként kezeli és vérmérséklete szerint válaszol, a még nagyobb többség pedig a megszokott módon pontoz. nem megérten akar, diadalt akar. Ítélkezni. Mindegy mit, mindegy milyen alapon. Érteni, na azt nem akar.

A válaszhoz szükséges néhány filozófia fogalom értése is, mindenekelőtt az, mi is az ember. De - mivel az is kérdés volt - szükséges feltétel az előbbiből levezetett jogértékelés is ahhoz, mi a helyes megítélése a válaszreakciónak.

Szerencsére a világ többsége által normálisnak tartott jogrend erről elég egyértelműen vélekedik. A "bosszú" már önmagában megfontolást jelent. tehát megfontolt gyilkosság az esemény. Amit - mint bármit - sok minden árnyalhat. Ezt fejezi ki szinte az összes bűnügyi ítélet: tól - ig a büntetési tétel. De tudjuk, az ember érzelmi lény, ettől nem tekinthet el a jog sem. Nem is teszi, ezért vezeti be a "felindulásból elkövetett" fogalmat. Vagyis erősen vizsgálja az indítékot, és ez igen erős tényező lehet. Az ember ember, érzelmei vannak és céljai. Ha érzelemből (bizonyos értelemben ösztönből) reagál (és akár öl) az nem szimpla cselekmény, az reakció és igen jelentős mértékbe ntud enyhítő lenni. Ha csak szimplán elkövet, az lehet "alkalom szülte", "gondatlan" és még számos, nem elhatározott cselekmény. Nevezhetjük átlagnak, és előbbinél súlyosabb az ítélet. A bosszú más, az már az előre megfontolt kategória és erősen súlyosabb eset.

Ettől teljesen független dolog a társadalom erről alkotott véleménye. Azt ezer dolog befolyásolja, különben is "társadalmi vélemény" nincs, csak kisebb nagyobb csoportok véleménye. De ami itt fontos: ennek nem szabad megjelennie az ítélethozatalban. Ha megjelenik, akkor az a bíró elfogult. Ennek is ezer oka lehet, de ez is lényegtelen. Ha egy ilyen bíró tartósan működhet, az - mivel minden társadalomban a bírót a társadalmat jellemző törvények szerint nevezik ki - mindenképpen a társadalom színvonalát minősíti. Ennél csak az rosszabb, ha parancsra is hajlandó cselekedni. Erre ma nálunk számos példa akad.

Tudom, hogy ez a válaszom sem fog lelkesedést kiváltani, de meg nem lepődöm, mert ismerem a társadalom színvonalát. Meg az ittenit is. Az én kérdésem viszont az, kérdező, te megértetted, mit szerettem volna érzékeltetni? Ha igen, már nem éltem hiába. Azt meg tudom, az utak néha tele vannak pocsolyával. Kezelhető.

"A "bosszú" már önmagában megfontolást jelent. tehát megfontolt gyilkosság az esemény. Amit - mint bármit - sok minden árnyalhat. Ezt fejezi ki szinte az összes bűnügyi ítélet: tól - ig a büntetési tétel. De tudjuk, az ember érzelmi lény, ettől nem tekinthet el a jog sem. Nem is teszi, ezért vezeti be a "felindulásból elkövetett" fogalmat. "

Na itt azért van némi fogalmi zavar. A felindulásból elkövetés az pont hogy csak ott egy adott szituációban lehetséges. Egy utólagosan elkövetett tervezett cselekménynél semmilyen felindulást nem fognak figyelembe venni főleg nem enyhítő körülményként, vagy könnyedebb megítélésként. Az csak egy adott szituációra adott közvetlen reakcióként működik. És úgy valóban enyhébb a megítélése de azért az ilyen szituáció már alkalmas a bűnösség megállapítására. Tehát ilyen esetben már biztosan messze túl lépett az illető a jogos védelem minden határán. Vagy például ő maga kezdeményezett cselekményt mert mondjuk rajta kapta a párját valakivel és akkor ott hirtelen felindulásból elintézi őket.

Tehát a felindulás a hirtelen felindulás mint megítélés messze több mint amiről szó volt. Ott már az illető saját cselekménysorozatba is kezdett. Ami büntethetőként külön megítélhető.