Mennyire vennétek komolyan egy ilyen gondolkodót?

Ezeket mondanod sem kell. Bár elsősorban nem politikáról elmélkedem, úgy gondolom, amíg nem érett meg az össztársadalom a racionális alapokon történő politizálásra, szavazati joga viszont minden nagykorúnak van, addig a demokrácia annyira népuralom, mint amennyire a Smack leves az én főztöm.

Ha feltételhez kötnénk a választójogot, valószínűleg az iskolai végzettség jönne szóba, ami amellett, hogy nem feltétlen garancia a kritikus gondolkodásra, egy csomó kritikusan gondolkodót kiszórna. És persze a sok ember, aki már nem rendelkezne az egyenlő beleszólás lehetőségével, nem biztos, hogy beletörődően együttműködne. Tehát vagy egy független teszt kéne az emberek kritikus gondolkodásának felmérésére (ez esetben a korhatár értelmetlenné válna), vagy az össztársadalom érdemi művelését kéne minél többünknek megtámogatni. Egy érett össztársadalom teljesen más poltikusokat termelne ki. Nem lenne szükség kiszivárgott beszédekre, hogy elüldözzék, akiket el kell.

A dolog neheze nem az informálás, hanem a makacs kognitív torzítások leleplezése. Úgy gondolom, a kiegyensúlyozott és tudatos élethez elengedhetetlen bizonyos fokú pszichológiai ismeret (nem beszélve a közbiztonságról). Ezt sokkal fontosabb lenne tanítani, mint a szögfüggvényeket, vagy hogy melyik sereg hol csatázott X száz éve. És akkor beszélhetnénk érettség(i)ről, nem csak tekintélyelvű magoltatásról egy a tízhez relevanciával.

1.

Mi az, hogy alapműveltség? Még egy adott témában azt mondom, meghatározhatóak alapvetések, de úgy általánosságban ez szubjektív, ki mit tart fontosnak. Ha az én különösebb érdeklődéseimen belül érted, köszönöm szépen, de szerintem annyi biztosan megvan. Ugye nem azt írtam, hogy magukat a különböző nézeteket vagyok rest megismerni, hanem hogy nem akarok minden egyes kollekciót, alirányzatot memorizálni, amit elneveztek valakiről, valamiről. Csak vegyél 5 nézetet, azok ellentetjét és centrumát! Ezek variációjából, ha jól számoltam már 243 lehetőség adódik, amire fel lehetne aggatni egyenként valamilyen -izmust. Ez nem azt jelenti, hogy ne olvasnék a többségéről, vagy magamtól ne kombinálnék az összetevőkből. Csak amiket nem tartok relevánsnak, nem használok, azokat amúgy is hetente kéne megerősítenem, csökkentve a produktivitásom a lényeggel kapcsolatban, de inkább egyszerűen terhelve magam. De ha számodra ez komolytalan hatást kelt, mint információt köszönöm.

2.

A végkövetkeztetésem nekem sem a feltételhez kötés volt. De azt remélem, te sem gondolod, hogy mindenki alkalmas rá. Kicsit olyan ez, mint mikor kiemelnek egy gyereket a családjából. Sokan arra is azt mondják, hogy bármi legyen, a szülőnél van a legjobb helye, és helytelen szétszakítani őket. Át tudom érezni, de közben inkább hosszútávon gondolkodnék. Különben az általam említett, releváns feltétel azért nagyon más, mintha azt mondanám, tölts el pár évet az oktatási rendszerben, hogy szavazhass, miközben 12 órát dolgozol, hogy fenntartsd magad. Tulajdonképpen arról szól, hogy kérdőjelezd meg kicsit a dolgokat, és gyűjts információt, mielőtt valamit készpénznek veszel. Hogy hallgasd meg a másik oldalt is (legyél akármelyiken). Hogy egy választás előtti adomány, vagy egy helyes arc miatt még ne akard valakire rábízni az országot. Politizálás szempontjából ez például tekinthető egy alapkészségnek. Nekik sem fontos ám minden létező ideológiát bemagolni, hogy ésszerűen döntsenek. Elég tudni, hogy mit szeretnének azon kívül, hogy jót; csekkolni a programokat; majd számonkérni az ígéreteket. Nem arról volt itt szó, hogy legyél politológus.

1-2.

Az emberi agy is a természet része, ugyanúgy törvények működtetik, és mint minden változó esetében, működése ugyancsak determinált. Céljaink keletkezése és azok esetleges beteljesülése szükségszerű. Ettől még gondolkodhatunk irracionálisan. Például mikor azt hisszük, létezik szabad akarat vagy feltétel nélküli változó. Vagy mikor összemosod a világegyetem logikus működését a logika felismerésével, miközben fel nem ismerése is a természetből fakad. Kognitív torzításaink bizonyos mértékben örökké elkísérnek mindnyájunkat. Nem megelőzésüket vagy megszüntetésüket szorgalmazom, mert az valóban lehetetlen. Ugyanakkor felismerésük fejleszthető. Senki sem képes valós idejű elfogulatlanságra, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudnánk utólag felülvizsgálni a hallottakat. Az más kérdés, hogy akarjuk-e, és hogy ha igen, agyunk mennyiben támogatja ezen akartunkat. Bővítenem kell a pszichológiai ismereteim, hogy ezt mélyen fejtegethessem. Az tény, hogy előnyösebb nem tudatosítani valamit, mint összerogyni alatta. Viszont ha közügyekről van szó, úgy gondolom, úgy korrekt, ha ezt vagy megfejlődjük egy elfogadható szintre, vagy nem veszünk részt a döntésben. Ennek önkéntésségéhez persze legalább annyit tudni kéne magunkról, hogy többet torzítunk a kelleténél. Nem arról van szó, hogy az ilyen ember igényei ne számítanának, de a kiskorúak sem véletlenül nem rendelkezhetnek önmagukkal kapcsolatban. Tulajdonképpen a korhatár mint már létező szelekció az igazságtalan. Találkoztam már érettebb 15 évessel, mint sok huszonéves. Nyilván ez nem szór ki annyi embert, mint a felnőttek közti szelekció, de én elsősorban nem számok alapján határozom meg az elveim. Úgy gondolom, szakemberek ki tudnák dolgozni ezen alkalmasság ideológiától független felmérését, és az elégséges szint gyors elérésének támogatását. Csak túl kéne rajta lenni, mint az oltáson, és mindenkinek jobb lenne. De mivel még mindig előnyösebbnek tartom a lassú változást, mint egy polgárháború eshetőségét, maradok annál a javaslatnál, amit már leírtam. Ébresztgessük egymást, lehetőleg kerülve a triggerelő konkrétumokat!

3-4.

Természetesen nagyjából körül tudom határolni, mit ért rajta a mainstream. A memorizálós részt nem biztos, hogy értem. Bizonyos részével egyetértek, bizonyos részével nem. Bizonyos dolgokat hiányolok belőle. Elsősorban irrelevanciáról beszélek. Általános után egyedül az angol és informatika órák adtak valamennyit hozzá az életemhez. A (számomra) valóban hasznosítható ismereteket, készségeket elsősorban az internetnek és saját megfigyelésemnek köszönhetem. Közhely már, de néhány érintésre vagyok bármely történelmi esemény tetszőlegesen részletes kielemzésétől, akármilyen formátumban. És igen, ha nem készülsz történésznek vagy hasonlók, felesleges kötelezően tudnod mindenről évszámra pontosan. Abba bele se menjünk, hogy adott témákat tekintve nincs is egyetértés a szakmában! A fontosabb politikai viszonyok megértéséhez nem kell visszamenni Ádám és Éváig. Amit a történelemből tanulni lehet, arra vannak közvetlenebb módszerek is. Ha nem leszel mérnök, fizikus vagy hasonlók, teljesen felesleges bonyolultabb matematikai műveleteket kötelezően elsajátítanod. Olyan applikáció is létezik már, ami ezeket is kiszámítja, ha 5 évben egyszer szükséged lenne rá. ,,Jó lesz az még." vagy ,,Segíti a gondolkodásod." alapon a végtelenségig pakolhatnánk az anyagot. Utóbbi megint csak megfogható lenne közvetlenebbül. Aki nyitott ezekre, magától is érdeklődni fog. Főleg a kényszer megszűnésekor. Egy gyerek alapvetően érdeklődő, de ez könnyen kiölhető belőle. A legszomorúbb, mikor valaki tehetséges valamiben, és irreleváns dolgok végett nem kamatoztathatja tehetségét. Vannak dolgok, amiket elég lenne akkor átvenni, mikor arra szükség lesz. Addig pedig tényleg csak kvízezni jó. Bizonyos témák nem is feltétlen valók még egy kisgyereknek. Nem a hatása végett. Egyszerűen nem fogja fel igazán, nem érdekli, nincs abban a korban. Sok esetben a nemzettudat is erőltetett, aminek kontraproduktív hatása van. Bár halasztani meg tényleg problémás lenne. Annak én sem vagyok híve, hogy szüntessük meg az említettek oktatását. A választhatóság lenne az, amit bevezetnék középiskolától kezdődően (természetesen a szakirányú tárgyakat leszámítva), mellette átalakítva ezt-azt. Gimnáziumokban ez ugye nem játszana. Általánosban én sem kétlem, hogy szükség lenne mindenből egy kicsire. De gondolj csak bele, hogy ha az alatt a 4 középiskolai év alatt a tizenX tágy helyett 2-3 relevánssal foglalkozna az ember, akkor a végére kb. 5x előrébb tartana abban, ami tényleg számít esetében (ez 20 középiskolai év volumenének felel meg az adott tágyak esetében). Sok 5x hatékonyabb ember a mindenből relatíve középszerűekkel szemben hatalmas versenyelőnyt jelentene. Ami fontosabb, hogy óriási fejlődéseket. Márcsak azért is, mert sokkal többen fejeznék be a tanulmányaikat. Középiskolába menet az esetek nagyobb részében alapból szakirányt választ az ember. Akár megközelthető lenne a dolog úgy is, hogy az 5-szörös hatékonyság alternatívájaként évente tehetnénk le egy szakmát. Mielőtt felelőtlenül hangozna, ne feledd, ez 1 év csak a releváns elmélettel, gyakorlattal, ugyanabban az óraszámban! Tulajdonképpen a 4 évnyi 5-szörös volumen indokolttá tenné a felsőoktatás alaposabb újragondolását is. Akár a kettő összeolvasztását. Ez felszámolná a gimnáziumi létet, de valamit valamiért. Valamint szerintem mindezek mellett is lehetőséget érdemelnének az autodidakták külön tesztelésre, és képességeik igazolására. Ha tévesen tartanák magukat alkalmasnak, kiderülne. Ellenkező esetben nem kéne több időt és pénzt áldozniuk, mint az szükséges.