A Szovjetek miért nem tudták soha felvenni a versenyt Amerikával?

#2

Hát azért ez egy kicsit túlzás

Azért a demokrácia sem egy utópia :D

Mára már látszik hogy sok belső hibája van és rengeteg ellentét van

A proletárdiktatúrában az értelmiségiek osztályidegen elemnek számítottak.

Teljesen felesleges volt egyetemre (vagy akár középiskolába) járni, mert a pozíciókat nem szakértelem és tudás alapján osztották, hanem a párthoz való hűség alapján.

Megszokott és természetes dolog volt, hogy írni és olvasni alig tudó alakokat neveztek ki munkahelyi vezetőknek, akik a hatalomtól megrészegülve terrorizálták a gyárban dolgozó mérnököket és a többi értelmiségit.

Panelt olvasok sokat. Valóságmagvakat is, azonban ez sokkal bonyolultabb ennél. Lehet hangsúlyozni, hogy "kiemelek egy elemet, amit fontosnak tartok", és ezzel jelezni, hogy van még több is, de érdemi válasz itt nem adható, mert azt nem lehet pár oldalon leírni.

Egyfelől nyilvánvaló, hogy egy ember irányítása mindig több hibával jár, mint sok emberé, ugyanakkor utóbbit hangolni, egyeztetni kell, ami alkalmanként elég soká tarthat, miközben annyi idő nincs a döntéshez. Ez mutatja, miért nem lehet sommás megállapításokat tenni.

1922-ben Lenin olyan felemelkedési tervet hagyatott jóvá, amelyre az eredményei miatt a világ csodájára járt. Ekkortájt sok országban komolyan vetődött fel, hogy talán hatékonyabb a kommunista típusú rendszer (ne feledjük, a zsidó kibucrendszer sok hasonlóságot mutat). Csakhogy ez tartott 5-8 évig, aztán Sztálin stílusa mindent hazavágott. És alaposabb elemzés azt is megmutatta, egyfelől abban a helyzetben a (jó) központi irányítás eredményesebb volt, mert a rengeteg hibára azonnal volt reakció, mégpedig "összehangolt". Másfelől minidig minden eredmény egy básis alapján értelmezendő, és 100-ról 120-at csinálni hatalmas erőfeszítés, de 10-ről huszat, elsősorban szervezés, ugyanakkor 100% javulás, ami rendkívül látványos. És amikor a Szovjetunió 40-nél tartott, akkor a 80 már nem ment, ami elégedetlenséget váltott ki, ezért is tudott Sztálin érvényesülni.

Ami a tanulást és minőséget illeti, a válaszok jó része hamis. Az alapkülönbség nem az, hogy ott gyenge volt a minőég (egyáltalán nem, sőt!), hanem az, hogy mennyire egyenletes. Mondjuk az USA fő jövedelmét adó ágazatokban a legfelső és legalsó 10% között volt talán 5-10-szeres a különbség. Ugyanez a Szovjetunióban százszoros volt. Azonban például központi helyeken, néhány kutatóintézetben, a Lomonoszov egyetemen világszínvonalú emberek dolgoztak, igen nagy tiszteletnek örvendve a nyugat részéről. Akinek sikerült, nagyon örült, ha ilyen helyekre el tudott jutni pár hónapra. Ugyanakkor széles rétegek "tisztes" nyomora (tehát nem megélhetési gond) rendkívül szerteágazó volt. És a pozíciókat (ahogy nálunk is) bigott pártkatonák által vezetett helyeken párhűség alapján osztották, de jó sok, magas minőségű helyen viszont képesség szerint. Ezért lehet hatalmasat vitatkozni azon, hogy mit tett vagy nem tett a magát kommunistának nevező (egyébként) diktatúra. Számos termék volt világszínvonalú a Szovjetunióban is és nálunk is, olyan, amiért "arannyal" fizettek, ha megkaphatták. A probléma azonban az volt, hogy egy ország versenyképessége nem pár világelső terméken, hanem a nagyon sokféle jó minőségen múlik. Nyugaton is volt sok pocsék termék, de a többség mégis jó minőség. Kelet sajnos arra helyezett hangsúlyt, hogy pár világelső, a többi meg nem számít. Kiválóan mutatkozott meg (és mutatkozik ma is) ez a sportban. Magyarország az 1952-es olimpián népességéhez mérten toronymagasan a legtöbb aranyérmet szerezte. Ha áttekintjük az olimpiai almanach statisztikáit, az első 10 helyezettek mennyiségének rangsorában nagyon hátul kullogtunk. Ma is sok milliót kap egy olimpiai bajnok, egy keveset a második, a többi nevét se ismeri a közönség (ha nem az adott sportág rajongója). Ez totálisan torzzá tesz mindent, és összességében a lemaradást eredményezi. Lehet megnézni, hol tartunk ma fociban.

És ha már előjött, mi a helyzet a demokráciával? Amíg működik, jó. Amikor csak nevében van, rossz. Ugyanez a helyzet a kommunizmussal is. Jó? Ki tudja, még sehol nem próbálták ki. És mi a baj a mai demokráciákkal? Azok lényege a többségi döntés, értsd: olyan döntés, ami a többégnek, lehetőleg minél nagyobb többségnek jó. Na most az USA kongresszusa pár száz fő. A kongresszusi döntések gyakran 50-60%-nak rosszak, és csak 10-15%-nak kifejezetten jók. Magyarországon 200 ember döntése 70%-nak rossz, és 3-4 %-nak kifejezetten jó. Ugyanis (ott és itt még jobban) a döntések csak azért keveseknek jók, mert e kevesek alkotják a kormányok döntéshozóinak többségét, felülreprezentáltak.

A világon az állam egyetlen szerepe (létének alapja) az, hogy a népesség egyre jobban éljen, ha lehet, az adott helyzet legjobb eredményével. A világon az államok túlnyomó többsége (igen eltérő mértékben) e szerepnek semennyire sem felel meg, vagyis fölösleges, sőt, káros. Mert amikor egy cég erősebb lehet egy államnál, akkor értelemszerűen diktál is neki. És csak olyant, ami neki jó. Ilyenek lesznek a törvények. Tehát ma a demokrácia egyre károsabb, hogy nem változtatja meg senki, annak egyedüli oka, hogy nincs másik. Vagy inkább ez a meggyőződése a döntéshozók többségének. Azonban számos tanulmány bizonyítja a világban (és már nálunk is), hogy van jobb, van sokkal jobb, igaz, az a mai offshore lovagoknak, multicégek milliárdos tulajdonosainak nem jó hír, igyekeznek is úgy beállítani, mint hülyeséget. Ez sem olyan egyszerű, ezért csak egyetlen elemét írom le.

Egy gazdaság akkor termel a legtöbbet, ha ott a humán erőforrás, a technológia, az infrastruktúra, a településszerkezet, közlekedés és még számos elem össze van hangolva. Más szóval, ha kiderül, hogy szükséges egy új gyártípus létrehozása, mert fontos az embereknek, akkor legyen pénz a megépítésére, legyen emberanyag, aki ért hozzá, pont ott lakik vagy jó közlekedéssel odajut, netán oda költözik, mindez zökkenésmentesen történjen meg és még néhány dolog. Kezdődik az egész a pénzzel. Csakhogy jelenleg a világ pénzének harmada offshore országokban pihen, kamatozik és nem használható. Egyharmaddal kevesebb éppen kitalált és szükséges dolog nem jön létre. Nálunk egyes becslések szerint (mert kiszámítani a struktúra, a rendszer működése alapján nem lehet) csak 20-30% mobilizálódik. És rendkívül rossz hatásfokkal. A sok ok sok eleme közül kettő rendkívül fontos: a tönkrevert oktatás és kutatás miatt nincs alkalmas munkaerő, az a vezetőréteg, amely ezt levezényli, túlnyomórészt szolgalélek gondolatok nélkül, nem aktív irányító, hanem parancsot végrehajtó.

A világban a figyelmes ember érzékelheti a változás szelét, igényét, az elmozdulást. Magyarországon a figyelmes ember a szolgaság meghunyászkodását, igénytelenséget és félelmet, irigységet érzékelhet. A világ (jobbik fele) talán 10 éven belül észrevehetően irányt vált. Magyarországon ez 100 éven belül csak akkor lesz érzékelhető, ha külső erők beavatkoznak. Mert itt ma hatalmon a marakodás, kicsinálás és szolgai igénytelenség. Az pedig a változásra képtelen. Ez látszik az ellenzéken is.

Szerintem már ott kezdődött el, hogy 1917-ben a cár vagyonát Amerikába menekítették. utána folytatták Európából az agyelszívást a sokkal nagyobb anyagi háttérrel.

Plusz a felnőtt bevándorlókkal nem kellett pénzt vesztegetni az új adófizetők felnevelésére, hanem egyből -nyelvtudás nélkül is- adóztak az újonnan jövők.

# 15

Miféle vagyonát a cárnak?

A cár vagyonának 90%-a oroszországi ingatlanokban és földbirtokokban feküdt. Jelentős része orosz bankjegyekben és értékpapírokban feküdt, amelyek a kommunista hatalomátvétel után teljesen elveszítették az értéküket.

Az Egyesült Államokba kimenekített cári vagyon pedig jelentéktelen nagyságú volt globális viszonylatban, nem érte el az USA évi GDP-je 0,01%-át sem.

16

Az, hogy 90% másban volt, az semmit nem jelent az akkori leggazdagabb család mozgatható vagyonáról.

Egy csomó bankban volt másutt készpénzük dollárban és aranyuk letétben. 100 millió dollárok akkori értékben.

17-tól évekig szállították az aranyat több útvonalon, akkori értékben száz millió dolláros értékben az amerikai főtrezorba, tárolni.

Nem véletlen, hogy az egész családot teljesen ki kellett irtani, hogy semmi örökös ne maradjon.

# 17

Nem egészen igaz, amit állítasz.

1.) Hiszen a Romanov-ház több nagyhercege és nagyhercegnője is sikeresen elmenekült, tehát elég bőven voltak legitim örökösök. A Romanov-ház ugyanis nem csak II. Miklós csaladjaból állt, hanem nagyszámú rokonságból. Például a korábbi cárok, II. Sándor és III. Sándor több törvényes, férfiági leszármazottja külföldre szökött.

2.) Oroszország aranytartaléka eleve nem volt globálisan akkora jelentőségű, a cári Orosz Birodalom nemzetközi szinten egy kifejezetten szegény, elmaradott országnak számított.

3.) A "százmillió dollárok" akkori értéken sem számítottak akkora pénznek, hiszen az I. világháborúban csak a Brit Birodalom kb. 180 milliárd akkori dollár hadikiadást produkált.

# 17

A bolsevik hatalomávetel után összesen hét Romanov-házbei orosz nagyherceg menekült el sikeresen.

Ezek: Vlagyimir, Kirill, Borisz, Andrej, Dimitrij, Miklós és Péter nagyhercegek, valamennyien II. Sándor, vagy III. Sándor orosz cárok gyerekei, unokái, vagy dédunokái.

Plusz még ott vannak a Romanov nagyhercegnők.

Vagyis elég bőven voltak életben Romanovok.

# 17

Megtalálta, kb. 151 millió akkori dollár értékű arany ment ki Oroszországból a bolsevik hatalomátvételig az aranytartalékokból.

[link]