Az 1980-as években tényleg ellenőrizte Magyarországon a politikai hatalom, hogy mit esznek otthon, és mit vásárolnak a boltokban az emberek?

1/ az 50-es években az egész országot el kellett látni élelmiszerrel.

Kolhozosítás, a földet, igás állatot be kellett adni a közösbe.

Ideologizálták: a “zsíros paraszt”, stb.

2/ kötelező termés és termék beszolgáltatást írtak elő; előírták, hogy fejenként/családonként mennyit;

Hogy ne haljanak éhen, eldugdosták, ha tudták, a zsírt, egyéb élelmet;

Ez a padlás lesöprés ideje, amikor a következő évi vetőmagot, a család kenyerét is lesöpörték a padlásról; vitték a gyümölcsöt, mindent.

3/ nyilvántartották a háziállatokat; pl tehén, tejbeszolgáltatás;

Sertések, baromfiak, stb.

Engedély nélkül bűncselekmény volt sertést, birkát, stb. vágni. Ha megtették és besúgták, akkor akasztás, agyonverés, jobb esetben börtön járt érte.

Ez később, a 70-es évekre enyhült,.

45-től, az 50-es évek elején még előfordult, hogy szovjet és magyar katonák együtt járőröztek.

De a szovjet katonák az ország klf pontjain a szovjet laktanyákban tartózkodtak, a tiszteknek lakótelep, a családjuknak óvoda, iskola, stb.

Az idevezényelt szivjet katonák főleg az ukrán hadtest voltak. 45-ben végugerőszakolták az asszonyokat, lányokat, pusztították, fosztogatták a polgári lakosságot. Szeretjük is őket.

70-es évek vége. A Déli pályaudvarral szemközti oldalon sétáltam.

A pályaudvarnak az Alkotás utcai oldalán, végig szovjet kiskatonák álltak, arccal az út felé, könyökölve, nézték a forgalmat. Mögöttük sétáltak le-fel a fegyveresek. Nyilván, késhetett a saját vonatuk, ki tudja? Őrizték őket, nehogy valamelyikük megszökjön. Iszonyú körülmények között töltötték a sorkatonaságot. Ütötték-verték őket, mint a rabszolgákat.

Amúgy, azok közül a tisztek közül, akiknek lejárt a kiküldetésük, sokan öngyilkosok lettek inkább, mint hogy hazakerüljenek a “paradicsomból” a legnagyobb nyomorba.

A kérdésedből kitűnik, hogy milyen zavarosak az információk a 90-es évektől született emberek tudatában.

James78 pontos látleletet adott. Nem tudom, milyen alapon pontoznak itt tudatlan, tájékozatlan emberek.

Volt, aki vermet ásott, ott tartotta a zsírt, szalonnát, kolbászt, hagymát, burgonyat, lisztet, hogy a család éhen ne pusztuljon.

A feketevágással meg az életüket kockáztatták.

#21 "Ez később, a 70-es évekre enyhült"

A beszolgáltatási rendszert 1942-ben vezette be Jurcsek Béla, aki 1942 júliusától a Közellátási Hivatal államtitkára, majd a német megszállás után közellátási miniszter volt a Szálasi-kormány bukásáig. 1945-ben csak átalakították ezt a rendszert Faragho Gábor közellátási miniszter felügyelete alatt. Tizenegy évvel később Gyenes Antal az utolsó begyűjtési

miniszter kezdeményezi a beszolgáltatás eltörlését, ami 1956-57-ben meg is szűnik.

A '70-es években már nem volt élelmiszer beszolgáltatás, nem ellenőrizték, hogy mit esznek otthon az emberek.

A szovjet katonák sem masírozgattak az utakon, itt voltak, de viszonylag ritkán lehetett találkozni velük a városokban, a laktanyák, tiszti lakónegyedek és a gyakorlóterek között ingázva lehetett látni őket, itt voltak de távolságtartóan viselkedtek, nagyobb létszámban szállítójárművekkel, konvojban közlekedtek a laktanya és a lőtér között.

Valószínűleg tiltva is volt a civil lakossággal kapcsolatot keresni, az évek alatt többször is láttam kisebb csoportban, de akkor is járművel közlekedő szovjet katonákat, akik eléggé zárkózottan, egymással beszélgettek csak, a civilekkel nem foglalkoztak.

Az is elég eltűnő volt, hogy sok volt közöttük a mongolid, nem a Kárpát-aljáról hozták őket ide.

Azt, hogy személyesen ki mit és mennyit eszik, azt sosem kutatták, de hogy általában mi magyarok, vagy pestiek mit eszünk és iszunk, az most is tudják és régen is tudták, minden időkben.

Nyilván azt, ami a boltokban kapható, de azt engedélyeztetni kell még ma is, bevizsgáltatni.Tudják, mennyi búza, liszt van a malmokban, a tárolókban, mennyi kenyér fogy átlagban - nyilván, hogy folyamatos legyen az ellátás, ezt tudni kell, mert a gabona könnyebben tárolható, így csak annyi lisztet őrölnek, amennyi kenyér fogy, meg persze amennyi liszt a háziasszonyok által rántásnak, süteménynek. Hasonló a cukor, a különféle húsok és az importot is számon tartják, meg tartották is mindig, hiszen azért nem Forintot fizetünk.

Kicsit olyan ez, mint a gáz, vagy bármi más fogyasztási cikk, amiről tudni kell, miből mennyi van, mikor, mennyit kell pótolni.

Itt vannak ugye a lélegeztetőgépek és vele a botrány, mert ez különleges eset volt, nem volt még erre tapasztalat, nem tudták, mennyire van, meg lesz szükség a járvány csúcspontján, ezért elbaxták a becslést és túl sokat beszereztek. Ez ugyan nem étel, de ebből is látszik, hogy valójában minden áruféleség forgalmát tudják az állami szervek, statisztikák készítése meg secpercig tart, ilyeneket készítenek is rendszeresen, egy jó része bárki által megtekinthető közinformáció, de nyilván az ágazatok bármikor összeállíthatnak részletesebb, vagy különleges kérésre speciális jelentést mondjuk a Népjóléti miniszter számára, aki azt kormányülésen beterjesztheti, ezt gondolom inflációs időben meg is szokták tenni.

Tudnak rólunk mindent, pláne most a komputerkorszakban, régen meg papírhegyeket termeltek a hivatalokban, de akkor is tudtak mindent és őszintén szólva egy ország működtetéséhez erre szükség is van, vagy lehet.

Még szűkebb régiókra is le lehet ezt bontani, mivel az emberek többnyire ott vásárolnak, ahol laknak, vagyis ha akarják, ki lehet mutatni, hogy az élelmiszerek drasztikus drágulása milyen vásárlói változásokat okoz, mit és mennyit esznek Csepelen, vagy a Rózsadombon és ebből levonhatnak következtetéseket is, hogy hol, milyen a nép hangulata, ami támogatottságban, szavazatokban is megnyilvánulhat.

Dehogy volt! Maximum az 50-es években a Rákosi-korszakban tudtam volna ilyet elképzelni.

A 80-as években már éltem, igaz kisgyerek voltam. De soha nem emlékszek olyanra, hogy valaki bejött volna, azt vizslatva hogy mi van a hűtőnkben, vagy a spájzban.

"A kérdésedből kitűnik, hogy milyen zavarosak az információk a 90-es évektől született emberek tudatában."

Írta, hogy 70-es években sétálgatott. Akkor hogy születhetett 90 után?

Egyébként nekem pl. nagyapám személyesen élte meg a dolgokat (a háború ban is részt vett).

Olyan besúgórendszer volt, hogy egyszer egy utcabeli barát kikönyörögte, hogy vágják le a disznót. Levágták éjjel, egy nyikkalás nélkül, el sem fogadott semmit. Másnap vitték, szerencséjére pár hónappal megúszta.

A volt barátnőm rokonságában ismertem személyesen a nagyanyja testvérét, még a 90-es években volt kb. 80 éves, sosem lehetett gyereke, mert a háború után vagy 10en megerőszakolták, és ha jól emlékszem el kellett távolítani a méhét a sérülések miatt.

Gondlom a "málenki robot"-ról sem hallottál(az mondjuk a 40-es évek vége volt).

A többit, amit 21 írt, a történelemkönyvek részletesen leírják.

Hogy kell érteni azt, hogy "ellenőrizte"?

Hogy megfigyelte a fogyasztási szokásokat?

Az a helyzet, hogy manapság ezt sokkal jobban megfigyeli bármelyik állam, köszönhetően a technikai fejlődésnek.