Az 1980-as években tényleg ellenőrizte Magyarországon a politikai hatalom, hogy mit esznek otthon, és mit vásárolnak a boltokban az emberek?

"Mindig is az volt"

Dehogy volt az. A tanácsi ügyintéző megtagadhatta az iparengedély kiadását, ha úgy vélte, hogy az adott területen a szolgáltatók lefedik az igényeket. Ez pont a 80-as évek elején szűnt meg, mint mondtam.

Mindig jön valaki tudatlan, beleugatni.

#41 Most talán nincs korlátozva a kiadható taxiengedélyek vagy nyitható dohányboltok száma? Mert a logikád alapján akkor most sem lehet szabadon vállalkozni.

A lényeg az, ha valaki akart, akkor tudott vállalkozni az átkosban is.

"A lényeg az, ha valaki akart, akkor tudott vállalkozni az átkosban is."

Nem érted, hogy nem? :D :D :D A mezei kis ügyintéző a tanácson mondhatta azt, hogy nem. Ezt ilyen nehéz megérteni? A taxi és a dohány meg valóban korlátos ma. A többi meg nem. Érted? Nem lehettél cipész, vagy villanyszerelő, vagy alvázvédő, ha úgy gondolták. Érted? Nem!

Te még nem jársz iskolába? Még mindig nem érted, miről van szó? De nem magyarázom el.

Itt van a korabeli sajtó egyik oldala:

[link]

A bal oldalon a Formához igazítva a tartalmat című cikkben olvasható, hogy:

"Mindeddig a tanács mérlegelte, mely területeken, milyen szakmákra ad iparigazolványt... A jövőben viszont, 1982 január elsejétől, állampolgári joggá válik az iparengedély kiváltása."

Kérdezz meg valakit, ezek a szavak ebben a sorrendben mit jelentenek.

"munkahelyére nyitott szemmel aludni tért be, "

vagy ott csinálta meg a maszekot.

Hány Ikaruszos betonkeverőt láttam a 80-as években, aminek buszkormány volt a forgatója, meg a lendkerékről a koszorúkerék meg az önindító fogaskereke volta a fogasív meg a hajtás.

Vagy pl. a bányászfalvakban véletlenül minden második háznak abból a "hálóból" volt a kerításe, amivel biztosították a vágatokat.

Csak annyi a hiba, hogy már jó ideje nem a kérdés a téma, hanem az, hogyan állt az akkori állam a kisvállalkozásokhoz.

A '70-es években már aki nagyon akart, lehetett maszek, vállalkozó, de meg voltak határozva, hogy milyen területeken.

A hogyan az már egy másik kérdés, a kenőpénzek nem mostanság épültek be a bürokrácia működésébe.

Egy teljesen más irányba is elterelve a témát, ma már szinte röhejes, hogy a Kádár rendszerben milyen adók léteztek. Volt tévé, rádió adó, ebadó, kémény adó, vállalkozási adó, de nem volt a kerestek utáni személyi jövedelem adózás.

Ezért nem is tolakodtak tömegek a kisipari igazolványokért, munka után feketén maszekoltak, ha arra volt lehetőségük (pl egy vízszerelő ezt meg tudta tenni, egy kenekedő nem)

"vagy ott csinálta meg a maszekot"

Nem a fél mondatot kell nézni, hanem az egészet. Aki délután háromtól este kilencig működött odahaza, az nem csinált másnap betonkeverőt. Aki a munkahelyén fusizott, az egy másik kategória volt.

"Csak annyi a hiba, hogy már jó ideje nem a kérdés a téma, hanem az, hogyan állt az akkori állam a kisvállalkozásokhoz."

Ez nem hiba, a hangulatjavításról volt szó, annyira rossz volt már a szocializmus, mint államvallás helyzete.

"Ezért nem is tolakodtak tömegek a kisipari igazolványokért"

Nem tolakodtak, mert tudták, hogy hiába. Azonban mihelyt megnyíltak a kapuk, mondhatni, a tömegek tolakodtak. Csak az első évben 5939 új gazdasági formáció alakult.