A mai mexikóiak és peruiak milyen mértékben spanyol (európai) és milyen mértékben azték, maja vagy inka származásúak?

Egy akkora kultúra, mint amikről szó van, nem tud kipusztulni. Sem szellemiségében, sem fizikai valójában. E tekintetben pont ugyanaz a helyzet, mint bárhol a világon, akár itt is. Ezek a kultúrák azért élők ma is, mert időtállóbbak az alkotásaik, mint a későbbi koroké. És ma (szemben az itthoni állapotokkal) ott e tekintetben csak Peru, Bolivia, vagy éppen Mexikó vagy Honduras van. Ahol élnek jobban az európai spanyolokra hasonlító emberek, kevert típusok és eléggé eredeti népcsoportok is. Mindez a természetes keveredéstől függ. Találkoztam olyan európai spanyolokkal ott, akik Dél Amerikában születtek, vannak például inka őseik is, és visszajöttek, hogy büszkén mutassák gyermekeiknek a szülőföldjüket.

Ott a sokszínűség természetes, nem úgy mint itt a mesterségesen keltett őrületben. Mindegy, kik az ősei, milyen etnikai jegyeket mutat, az ottani ember annak az országnak a szülötte, ő így gondolkodik.

Csak mondom: számos Dél Amerikai országban attól hatalmas az idegenforgalom, mert a spanyol hódítók nem tették teljesen tönkre a leigázott kultúrák alkotásait. Ezek csodálatáért keresik fel e helyeket a turisták.

Van egy hely, amit hatalmas költséggel védenek, és mégis tönkre fog menni. Az a homokváros, amely annak idején (több mint 1000 éve) 150 ezer lakost számlált (az 1500-as években Londonban nem élt 30 ezer ember se). Itt gyönyörűséges paloták láthatók homokból (most már vízálló anyaggal védetten), maga a város csak homokhalmok, az utcák még felismerhetők. Ezt tette az El Ninjo és főleg a mostani éghajlatváltozás. Annó évtizedekig nem esett ott eső, ezért építettek homokból, párszáz éve esik, és szétmállsztotta a házakat, a szebbeket már régóta védik.

A mexikóiak átlagban genetikailag nagyjából 50%-ban az amerikai őslakosoktól származnak bár hatalmas egyéni eltérések lehetnek. A peruiaknál ez inkább 75-80%, tehát ott sokkal erősebben tovább él a korábbi népesség mégha sokan asszimilálódtak is. Maják, nahuák, és kecsua nyelvű törzsek (az inka tulajdonképpen nem egy etnikum volt) egyébként a mai napig léteznek, megőrizték a nyelvüket, identitásukat. A peruiaknak jó ötöde mai napig beszéli a kecsuát. Még többen vannak akik már nyelvileg asszimilálódtak, de ennek ellenére többnyire a helyi őslakosoktól származnak. Ahol nagyon erős az európaiak jelenléte az inkább Argentína, Uruguay, Brazília és Chile egyes részei. Ezekben az országokban eleve alacsonyabb volt a népsűrűség már az európaiak érkezése előtt is a klasszikus civilizációs központokhoz (pl. Yucatán-félsziget) képest. A 19-20. században pedig tömegesen érkeztek a nagyvárosaikba az európai bevándorlók. Nem csak spanyolok és portugálok, nagyon sok olasz, német, francia és délszláv is. Tehát aki ott európai vagy európai felmenőkkel bír sem egyenesen a hódítóktól meg az első telepesektől származik általában, hanem legalább részben a 19-20. századi nagy bevándorlási hullámban érkezőktől. Ők pedig nagyrészt a városokba érkeztek ezért a városi lakosság általában erősebben európai jellegű mint a vidéki.

Az 1# hozzászólás azon részével vitatkoznék, miszerint a latin-amerikai országokban mindenkinek mindegy ki milyen jellegeket mutat és csak az a lényeg egy ország szülöttei. Ezek az országok ugye nagyrészt a 19. században függetlenedtek, előtte különböző gyarmati alkirályságokhoz tartoztak amik a mai országhatárokon átnyúltak. Ezekben vitatott hogy milyen természetű volt a társadalmi tagozódás, de része volt az hogy a különböző származású emberek különböző castákba tagozódtak amiknek tagjai gyakran eltérő jogokkal rendelkeztek, vagy ha nem is jogilag de ténylegesen nem ritkán szegregálódtak. Azt nem lehet tudni, hogy ennek mennyire állt már eleve a rasszizmus a hátterében, vagy esetleg ebben gyökerezik-e a latin-amerikai rasszizmus de napjainkban elég erősen jelen van. Mondok egy példát, Ecuadorban ha te azt mondod egy spanyolul beszélő magát nem őslakosként vagy meszticként azonosító emberre, hogy indián vagy őslakos akkor abból esélyes hogy balhé lesz. Akkor is ha látszik a fején, hogy erősen az. Mert az indián az náluk egy szitokszó, olyan mintha itt Magyarországon valakire azt mondanád hogy cigány. Az indiánokat a csúnyasággal, a szegénységgel, az alsóbb osztályokkal azonosítják ezért sértésnek veszik. Engem erről egy ecuadori barátom okított ki, hogy én itt jószándékkal se indiánozzak senkit, ne is utaljak rá hogy lehettek olyan ősei mert ettől könnyen elszabadulnak az indulatok... :D

Meg egyébként ott a mai napig dívik felsőbb körökben, hogy aki európai vagy annak néz ki az villog vele, meg büszke rá hogy ő nem olyan korcs mint a köznép. Persze nem nyilvánosan mert akkor meglincseli a köznép, de zárt falak mögött simán. A másik hogy sok latin-amerikai országban aránytalanul nagy politikai és gazdasági hatalom van az európaiak pl. német bevándorlók kezében, ezért gyakran a szegényebb rétegek meg az európaiak felé rasszisták és a gazdagsággal, kizsákmányolással azonosítják őket. Egyik lány mesélte, hogy -ő ugye egy szőke, kék szemű, hófehérke nem néz ki egy echte latin-amerikainak- amikor leszorították az utcán a tömegből akkor leesett neki hogy ez azért van mert nem néz ki helyinek ezért gazdagnak nézik. Aztán átfutott az agyán, ha megszólal spanyolul és azt hiszik a helyi burzsoázia tagja akkor még lehet meg is verik/ölik, ezért inkább úgy csinált mint aki nem tud spanyolul odaadta ami nála volt kp. és csöndben eliszkolt. Szóval én azért nem irigylem akik ott élnek, akármilyen származásúak is.

De. A honfoglaló magyarok kulturális örököseinek is tartjuk magunkat, sőt hozzájuk vezetjük vissza a nemzeti identitásunkat holott genetikailag nagyon sok közünk nincs hozzájuk. Csomó zsidó származású magyar művész, tudós sikereire is büszkék vagyunk ennek ellenére ha egy átlag magyart lezsidózol hàt agyvérzést kap. Vagy elég a szélsőjobbos magyarokra gondolni akik büszkék a “hun ősökre” de simán nyomatják a fehér felsőbbrendűség szlogenjeit, a mongolok csak pusztítani tudnak stb. Ez is mind elég ellentmondásos, racionálisan sok értelme nincs de hát ettől még létezik. Mint mondtam ezek az országok a 19. században jöttek létre ezt megelőzően csírája sem igazán volt jelen valamiféle nemzeti tudatnak az országok területein hanem státusz és származás alapján tagozódtak és ez a maga módján egy elég rasszista környezet volt amiben egy európai vagy európai orientáltságú uralkodó elit hozta a vallását, a nyelvét, a kultúráját, az identitását. Ennek volt presztizse évszázadokig. Spanyolul beszélni, fehérnek lenni státuszszimbólum is volt. Aki asszimilálódott az gyakran a domináns kultúra sztenderdjeit átvéve kiszakadt az eredeti közösségéből és azt mondta én olyan vagyok mint ti, nem olyan mint ők. Ezt látod elég sok értelmiségi románál is akik kitörnek gyakran ugyanolyan megvetően beszélnek más romákról mint a magyarok, nem vállalnak velük közösséget mert ez státuszkérdés.

Na most itt a 19. században egyszerre létrejöttek ezek az országok és nemzetek, kialakult egy közös identitás, közös történelmi tudat ami nagyon vegyes alapokra került, az ország kulturális örökségének ugyanúgy része az inka hagyaték mint a spanyol hódítók és a katolicizmus. Csak hát a helyzet az hogy a nemzeti összeborulás mellett azért a korábbi beidegződések ugyanúgy fennmaradtak, a rasszizmus ugyanúgy tovább él. Különösen mert a társadalmi egyenlőtlenségek egyáltalán nem csökkentek. A feketék vagy az indiánok ugyanúgy alulreprezentáltak a hatalmi pozíciókban, ezért ugyanúgy a szegénységgel, elmaradottsággal azonosítják őket. Elég az USA-ra gondolni ahol ugyanúgy van egy közös amerikai identitás de mellette hogyan klikkesednek származás alapján és milyen társadalmi feszültségek vannak ebből.