Hogyan voltak a középkori kivégzések összeegyeztethetőek a keresztényi normákkal?

Pontosan ezért volt a reformáció egyik jelmondata a "sola scriptura", vagyis egyedül az írás (azaz Biblia) az, ami a keresztény normákat hirdeti. A katolicizmusra ugyanis jellemző volt, hogy a Biblia mellett egyházagyák, fontosabb teológusok, pápák stb. írásait, beszédeit is ugyanúgy "szentírásnak" vették, berakták a kánonba. Ez sok évszázad alatt azzal járt, hogy egy olyan magyarázatokból, kommentekből, értelmezésekből, tekintélyek kinyilatkoztatásaiból álló anyagmennyiség gyűlt össze, ami az eredeti keresztény elveknek már nem nagyon felelt meg, sokkal inkább a hatalomgyakorlással, bűnöldözéssel, mindennapi gyakorlati dolgokkal, ünnepek menetével stb. függött össze. A 16. századra eljutottak oda, hogy a pápa (szokás szerint) kénye-kedve szerint állapította meg, hogy mi a jó és mi a rossz, miközben számtalan fattya volt, prostizott éjjel-nappal, vadászott, tivornyázott, háborúzott.

Nem véletlen, hogy a protestantizmus a hitet úgy képzeli el, hogy az minden ember személyes ügye, a lelkészeknek csak az ismeretközlés, a hívek segítése ebben a feladatuk, és nem a papság mindennek a letéteményese. A katolikusok szerint a hit az egyházból ered, az egyház mondja meg, hogyan kell jól hinni az embernek. A protestánsok szerint viszont a hit az közvetlen ember-Isten kapocs, nem kell közé az egyház... A protestáns egyház egyenlő emberek közössége, az emberek alkotják az egyházat, és a lelkészek is az emberek közül valók. Teljesen más a két szemlélet.

#11

Sok igazság van az írásodban, mert Luther 95 tétele, amely kirobbantotta a reformációt előidéző vitát valóban tartalmazott lelkiismereti szabadságot biztosító elemeket és tudjuk, hogy eltörölte például a fülbe gyónást, amely a katolikusok fontos fegyvere a gondolatok uralására is.

Azonban hiába mérsékelődött az egyházi emberek dominanciája, az korántsem szűnt meg, a reformátusok hitét is a lelkészeik irányítják.

Végül is ugyanúgy ők mondják meg, hogy mit kell hinni és hogyan, akárcsak a katolikusok, mert a prédikációk ebben irányt mutatnak.

Azt ugyan pontosan nem tudom, hogy kik és mikor döntötték el - mert a kereszténység történetét is inkább történész szemmel nézem és most nincs kedvem utánanézni, így nem törekszem teljes részleteségre, de szerintem köztudott, hogy a református és a katolikus Biblia nem pontosan egyforma és egészen biztos vagyok abban, hogy magas méltóságú protestáns egyházi személyek döntötték el, hogy mit, mely könyveket töröljenek a Szentírásból és mi maradjon benne.

Ha még azt is hozzávesszük, hogy Luther is égetett meg istentagadót, akinek semmi más bűne nem volt azon kívül, hogy nem hitt Istenben, akkor látható, hogy a reformáció atyái sem voltak mentesek attól, hogy meghatározzák, hogy vállalják annak kinyilvánítását, hogy mi a jó és mi a rossz, ráadásul a kor emberei voltak, így a hatása alól sem vonhatták ki magukat, ezt mutatja a vallásháborúk brutalitása, mert ahol a protestánsok voltak többségben, ugyanolyan durván üldözték a más vallásokat, mint a katolikus Egyház.

Azt ellenben készséggel elismerem, hogy a vallásháborúk elmúltával a protestáns országokban, például Hollandiában sokkal nagyobb szabadságot biztosítottak lelkiismereti kérdésekben, mint a katolikusok, tehát azért mégis volt kézzelfogható hatása a reformációnak végül.

Amit írtam, az a reformációnak (mint a lutheránusoknak, mind a kálvinistáknak) tudatos célkitűzése volt, ha megnézzük a fontosabb különbségeket (akár a katolikusok egyszín alatti áldozását, a reformátusok kétszín alatti áldozását, de akár a szerzetesrendek vagy a cölibátus eltörlését) mind arra irányul, hogy az egyháznak csak közvetítő szerepe van Isten és ember között, a hit az egyéni, közvetlen kapocs.

A "sola gratia" is erre utal, hogy az ember egyedül Isten kegyelme által üdvözülhet, nem pedig búcsúcédulák vásárlásával, rózsafüzér morzsolásával és egyéb más külsőségek, katolikus hókuszpókuszok és a papok által kinyilvánított módokon. A hit alapja a Biblia, csak Isten kegyelme útján lehet üdvözölni és egyedül a hit által (sola fide), nem pedig akármilyen egyházi megbocsátással, pápai vagy valamilyen papi feloldozással (és fordítva is, a papoknak nincs joguk valakit egyházi átokkal kizárni az üdvözülésből), ez az egész az Isten és ember között zajlik, az egyháznak ebben nincs semmilyen szerepe, csak az, hogy segítsen a kapcsolat ápolásában, a Szentírás értelmezésében stb.

Vagyis a hit megéléséhez elég ha van egy Bibliád, amit el tudsz olvasni, és jó ha van egy lelkész a közelben, akihez fordulhatsz tanácsokért, és aki megmagyarázza adott esetben a bibliai üzeneteket. Kb. ez a református egyház lényege.

"szerintem köztudott, hogy a református és a katolikus Biblia nem pontosan egyforma és egészen biztos vagyok abban, hogy magas méltóságú protestáns egyházi személyek döntötték el, hogy mit, mely könyveket töröljenek a Szentírásból"

Senki semmilyen könyvet nem törölt a Szentírásból, bár az igaz, hogy a katolikus és protestáns Bibliák nem egyformák, de ezek filológiai különbségek, laikus olvasónak lehet, hogy fel sem tűnnek. Arról van szó, hogy a Bibliának sok fordítása létezett, már a kora középkorban lefordították az egészet latinra, viszont a humanizmus idején (ami egybeesik a kora-reformáció időszakával is) az egészet újrafordították az eredeti nyelvekről (azaz a héber, arámi és görög eredeti nyelvekről) egy megtisztított, nyelvileg frissített latinra.

A humanisták ugyanis nagyon fontosnak tartották a szövegfeldolgozást, a szövegtanulmányozást, a nyelvészetet stb. Nem véletlen, hogy ebben az időszakban indul komoly fejlődésnek a nyelvészet, ekkortól jelennek meg olyan fogalmak, hogy főnév, ige, mondatrészek, vagyis az alapvető nyelvtani kifejezések, amelyekkel egy adott nyelv nyelvtanát el lehet készíteni. A középkori elrongyolódott latinságot is ekkor frissítik, megalkotják a nyelvtanát, azért olyan szabályos és kidolgozott a latin nyelv annak ellenére, hogy holt nyelv, mert ezzel a humanisták nagyon sokat foglalkoztak. Ebből az is következik, hogy ha egy ilyen nyelvtudós-humanistának (a kettő szinte szinonim fogalom volt ekkoriban) a kezébe került egy latin nyelvű szöveg, rögtön elkezdte nyelvészeti oldalról megközelíteni, és így jöttek rá arra is, hogy az a Bibliafordítás, amit a középkorban a katolikus egyház használt, ha összevetik az eredeti nyelvekkel (ugyanis sok humanista elkezdett a görög, héber és más "ősi" nyelvekkel is foglalkozni) bizony nem egyezik meg sok ponton, ami nem is biztos, hogy pusztán fordítás hiba... Ezért megjelent az igény arra, hogy a Bibliának elkészüljön egy professzionális latin fordítása nyelvészeti igénnyel. Ebben részt vett a spanyol Szervét Mihály is, aki rájött arra, hogy rengeteg katolikus dogma szöveg szerint nincs is beleírva a Bibliába az eredeti héber, görög nyelveken. Pl. a Bibliában nincs szöveg szerint leírva, hogy Péter volt az első pápa, illetve a pápáknak olyan kiemelkedő szerepe lenne, mint a középkori pápáknak, illetve a Szentháromságról sem esik semmilyen szó olyan értelemben, ahogy azt a katolikus dogmák kezelték, ezért kezdett el azon gondolkodni, hogy Jézus nem is isteni személy. De a szentek tisztelete, és egy csomó más dolog nincs benne a Bibliában szöveg szerint úgy, ahogy a katolikus középkori egyház elvárta, hogy a jó hívő annak megfelelően viselkedjen.

Ebből sok minden következik, a bonyolultságát az adja ennek, hogy ahány ember, annyiféleképpen értelmezi a szöveget. A másik pedig, hogy sok teológus (aki később a reformáció letéteményese lesz) eleve katolikus egyházi emberként indult, maga Luther is. Sőt, igazából a reformáció első generációja eredetileg mind katolikus egyházi ember volt... Így egyéni emberi tényezőktől függ, hogy ki mennyit engedett, mennyire kell szó szerint értelmezni a Bibliát, mennyit hagyjunk meg a katolikus liturgiából stb. Azt azért fontos látnunk, hogy a reformációnak nem az volt a lényege, hogy teljesen új egyházak szülessenek, hanem az, hogy a megromlott egyházat megreformálják, ez van benne magában az elnevezésben is, hogy reformáció. Tehát egy, már több száz vagy több ezer éves, hagyományokkal, liturgiával, szervezettel létező egyházat kellett megújítani.

Ezért van az, hogy a létrejövő új felekezetek széles skálán mozogtak olyan értelemben, hogy mennyire értelmezték szó szerint a Biblia szövegét, és mennyire tartották tiszteletben a több ezer éves egyházi liturgiát (azt fontos megjegyezni, hogy egy keresztény nyugati egyház van, a protestánsok is az egyház részének tekintették magukat, nem akartak különválni, hanem megújítani azt... ezért mondjuk azt, hogy ezek felekezetek vannak és nem önálló egyházak). Ezért van az, hogy ebben az időszakban sok új felekezet jött létre.

Szóval visszatérve a Bibliára... Az 1500-as évekre tehát készült egy új latin Bibliafordítás, de ennél tovább mentek a reformátorok, mert a korábban említett elvek mentén (a hit közvetlen Isten-ember dolog) kialakult az igény arra, hogy anyanyelvekre fordítsák le a Bibliát. A katolikus egyház ugyanis az értelmezést már azzal is kisajátította magának, hogy az alapvető íráshoz a hétköznapi ember hozzá sem fért, csak ahhoz, amit az egyház magyarázott belőle...

Tehát különféle nyelvekre különféle fordítások születtek, és ez egy újabb filológiai dimenziót nyitott meg, amit csak árnyalt az, hogy az ellenreformáció korában a katolikusok is elkezdték ezt a programot, tehát a 16-17. században Magyarországon is például elkészült egy-egy magyar nyelvű protestáns és katolikus Biblia is. De mint ahogy írtam, ezek filológiai kérdések, ezt nem úgy kell elképzelni, hogy önkényesen belenyúltak volna a Bibliába, éppen ellenkezőleg, a cél az volt, hogy annak minél pontosabb fordításait hozzák létre az eredeti nyelvekről!

A gondolatmeneted második felében látszólag igazad van, a lutheránusok is égettek meg embert, sőt, a reformátusok is. Szervét Mihályt egy alkalommal (amikor Genfbe menekült), a reformátusok jelentették fel a katolikus inkvizíciónál!

Maga Genf városa a szigorú református erkölcs mintapéldája volt, meg volt szabva, hogy ki hogyan öltözködhet, mikor mehet ki az utcára, hogyan viselkedhet a református erkölcsöknek megfelelően. Hogyan illik beszélni, hogyan és kivel illik házasodni, egyáltalán szóba állni, hogyan kell köszönni, mikor illik látogatóba menni, mikor nem stb. Meg volt szabva az öltözködés, a hivalkodás tiltása, ki mennyi ékszert viselhet, nem viselhet, milyen cifra ruhát viselhet, nem viselhet stb. Aki nem tudott ezeknek megfelelően viselkedni, botozták, börtönbe zárták, verték. Az egész mai szemmel olyan volt, mint egy kemény diktatúra. Sőt, ez a szigor, a mindennapi élet erkölcsszerű előírásai, viselkedési normái nagyon sokáig meghatározták a református egyházat, egészen a 20. századig. De azt látni kell, hogy ez mégis különbözik a katolicizmustól, mert itt a vallási erények keveredtek a polgári erényekkel, igazából az erényes, tisztes és szerény életvitelnek, amit a református egyházi megkövetelt, legalább annyi gyökere van a polgári erények világából, mint az egyház világából. A kettő találkozott és megtermékenyítette egymást. Ezért vált a református felekezet a polgári társadalmak vallásává. Itt nem a dogmatizmusról, a régihez való merev ragaszkodásról van szó, külsőleg hasonlít a katolikusok merev szabályaihoz ez, de mégis gyökeresen más. A református erkölcs ugyanis idővel képes volt rugalmas lenni, a mindenkori viszonyokhoz alkalmazkodni, igazából azt lehet mondani, hogy az 1500-as években nem az egyházi terror miatt volt szigorú, hanem azért, mert önmagában akkoriban a polgári erkölcsök ilyen szigorúak voltak. Ahogy idővel változott az élet, vele változott a református vallás is, és éppen ez az, ami az erénye. Nem azt kell nézni, hogy 1500-ban milyen volt a református egyház, és kit üldöztek vallási kérdésekben, hanem azt, hogy a tulajdonságai a későbbiekben milyen fejlődésnek engedtek teret.

Ugyanis az, hogy pl. a református felekezetben az emberek is részt vettek a vallási életben (presbiteriánus), az egész kvázi demokratikus közösségként funkcionált, a vallási kérdések az emberek mindennapi részei voltak, és fordítva, vagyis a felekezet emberek közössége volt, ez megteremtette a modern demokráciák alapjait. A társadalom nem kiváltságosokból áll, a lelkészek is ugyanolyan emberek, csak éppen az ő foglalkozásuk a hívek lelki segítése, de egy szabó is ugyanúgy üdvözülhet, mert ugyanúgy részt vesz mindenki az egyházi liturgiában, különbség nélkül. Nincs olyan, hogy a lelkészeknek több jut, mindenki kétszín alatt áldoz stb. Az egész egy közösség. És a szabó is a presbiteri közösség tagja lehet, egyházi ügyekben is dönthet. Ez a szemlélet az, ami elvezet a polgári társadalmakhoz, a modern demokráciákhoz.

Teljesen kompatibilis tud lenni a bibliával.

Isten pl megölt egy városban minden elsőszülőt gyereket hogy megbüntesse a szüleiket.

Gyilkosságnak pedig a törvényen kivüli őlést tekintették, mint ahogy masem állitják biroság elé a hohérokat gyilkosság miatt. Igy nem is szegték meg a 10 parancsolatot. Ellentmondás felis van oldva.

15.Hsz!

Hol írja a Biblia,hogy az egyiptomi elsőszülötteket Isten ölte meg?

Emlékezetem szerint az öldöklő angyal tette ezt és Isten,csupán megvédte azokat,akik "Isten ama báránya" vérére emlékeztető vérrel megjelölték ajtófélfájukat.

#16 (06:48) - Isten "mindenható" - ezért minden szar dologért a világban közvetlenül felelős.

Isten mindenható diktátor, tehát amit egy angyal művel, az jogi értelemben Isten követi el.

Isten definícióból eredően a legnagyobb faxság, amit az emberek pszichikai terrorizálására kitaláltak - ennyi a téma!

P.S.

Már hónapok óta kint van a munkaügyi hivatalban egy toborzó plakát az ukrajnai gyilkolászáshoz (tótiából írok), ahol a központi motívum egy templom. Többek között a hadsereg titkosszolgálatának a keze is benne van abban, hogy munkanélküli csóró vagyok - valláspolitikai megfontolásból tették tönkre a karrieremet. Ugye így már minden világos?

17.Hsz!

Ez "Baszfémia":

"Isten mindenható diktátor, tehát amit egy angyal művel, az jogi értelemben Isten követi el."

Nem igaz!

Az első emberpár lázadásával az emberiség átadta az uralmat Lucifernek.

Istennek csupán azokat van joga hatalmát gyakorolni,akik azt igénylik.(A szabad akarat tiszteletben tartása következményeként.)

A választott nép azon családjait tudta megoltalmazni Isten,akik "Isten ama báránya"-vagyis Megváltónk áldozatát előre jelző bárány vérét az ajtófélre kenték.

(Jézus mondta:"Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik és bejár és kijár majd, és legelőt talál. Jn 10:9)

#18 (22:24) - neked nem esik le, hogy ez az egész sztori csak egy vérengzős törzsi kultúra megideologizálására lett kitalálva?

Ez az egész istenes sztori az udvartartásával egyetemben csak egy primitív metafora a korabeli emberhordák és vezetőik mentalitásáról - ezért itt lenne az ideje a betiltásának.

Magyarországon be van tiltva a vörös csillag mint önkényuralmi szimbólum - mely már a felvilágosodásra alapozott ideológiát képvisel - de teljesen érthetetlen hogy az kereszt (sokszor egy rajta lógó hullával) miért nincs betiltva, mely vezető vallási ideológiája volt a holokausztnak! (Meg a többi történelmi vérengzésnek és nyomorgatásnak.)