Mennyire káros, ha egy gyermek nem tartja be a korhatár besorolást és nem neki ajánlott tartalmat fogyaszt?

Szerintem nem feltétlen az a gond, hogy mit néz a gyerek, hanem az, hogy mennyire van rá felkészítve lelkileg.

Az a baj, hogy a mostani, hatéveseknek szánt mesékben minden tökéletes. Rózsaszín köd lengi körbe a hibátlanabbnál hibátlanabb szereplőket, sosem történik semmi komoly gond, de ha igen, az a végére úgyis meg lesz oldva. Sajnos a való élet nem ilyen, és ezekkel a modern mesékkel igenis teljesen felkészületlenek lesznek a gyerekek a "komolyabb" történetekre.

A mese a gyerekek számára pont valami olyasmi kellene legyen, ami segít feldolgozni nekik az érzelmeket. De ha a mesében is azt látják, hogy az élet sziruposan tökéletes, és semmi komoly erőfeszítést nem kell érte tenniük, akkor benne is ragadnak ebben a szituban.

Talán leírva így elég zavaros amit mondok, de írok egy példát, ami talán egy kicsit érthetőbbé teszi, hová akarok kilyukadni:

Mi (91-es vagyok) olyan meséken nőttünk fel, mint például a Scooby Doo, a Balu kapitány, Az Oroszlánkirály, stb... Mindegyik mesében van valami olyan negatív élmény, amit a gyerek a mesén keresztül megtapasztal, de általa fel tud dolgozni. Ha ez a rész megvan, akkor szerintem simán nézheted a Rambot, vagy esetemben mondjuk a Vészhelyzetet. Nekem gyerekként az volt nagy kedvencem. Mondjuk még most is :D

De a mostani gyerekek a tökéletes meséikkel, ahol a legnagyobb probléma az, hogy túl sok habot raktak mondjuk a cicamosdató vízbe, azok nem fognak felkészíteni a való életre. Ha az ilyen gyerek botlik bele a Ramboba, vagy valami hasonlóba, az nem fogja tudni feldolgozni mi van, és igenis agresszívvá válhat emiatt.

Hát - mondjuk ki, hogy pl. a "Szerb film" vagy a "Grotesque" esetében indokolt a korhatáros jelölés, de az esetek többségében csak ráfarag a gyerek, ha nem tudja, hogy mit néztek a kortársai - és ezért kiközösítik az iskolában.

Tök szívás volt a gyermekkorom, hogy az idióta konzerv szüleim sokszor nem hagytak filmezni főműsoridőben, én meg idiótának voltam kezelve a parasztgyerekek társaságában az alapiskolában. Persze itt TV-ben leadott filmekről volt szó, ahol például ha kurvázott a főhős, akkor az sem volt explicite ábrázolva, tehát gyerekként nem is értettem volna részleteiben az ilyen dolgokat.

Kérdező egy egészséges lelkületű gyerek valószínűleg sérülés nélkül fel fogja tudni dolgozni a látottakat. A probléma a többiekkel van, akikben maradandó károsodást okozhat.

A fő probléma szerintem nem is a háborús és az akciófilmekkel van, amik ugyan többé-kevésbé brutálisan, de a valóságot ábrázolják, inkább a horror (és thriller) kategóriával van baj, amik többnyire egy a valóságtól igencsak elrugaszkodott világot mutatnak be, ráadásul direkt nyomasztó módon. Ez okozhat komoly frusztrációkat. A másik kategória a pornó, ami kevés kivételtől eltekintve egy kifacsart, túltolt helyzetet mutat be, ami- ha valaki nem tudja szétválasztani a valóságot a fikciótól- igen csak káros tud lenni, még egy felnőtt számára is.

"Az a baj, hogy a mostani, hatéveseknek szánt mesékben minden tökéletes. Rózsaszín köd lengi körbe a hibátlanabbnál hibátlanabb szereplőket, sosem történik semmi komoly gond, de ha igen, az a végére úgyis meg lesz oldva."

Ezzel azért némileg vitatkoznék. Nyilván van ilyen is, ezeket főleg a lányok nézik. A fiúknak szánt rajz-, és egyéb mesefilmek kicsit mások. Azokban a konfliktus, háborúzás, világuralomra törés, stb. jelenti a történetek alapját, időnként (szerintem) igencsak nem odaillő jelenetekkel, hatos karikával. A dolog visszássága, hogy egy főzőműsor meg tizenkettes karikával megy.

Én 73-as vagyok, az én korosztályom a Frakkot, meg a Kockásfülű nyulat nézte mese gyanánt, a "legbrutálisabb" rajzfilm a Tom és Jerry volt.

A probléma komplexebb. Itt feltehetően zömében "felnőtt" emberek vannak. És néhány filmekre hivatkozós válasz vagy kérdés esetén egyértelmű: sokkal szerencsésebb lett volna eltiltani a filmnézéstől. Sok embernek lenne lényegesen kevesebb baja a problémák helyrehozása miatt.

Mindenekelőtt, egy bonyolult problémára nem lehet mindenkire illő választ adni, tehát a korhatár besorolás egy iránymutatás. Számos gyerek pontosan meg fog érteni egy "18 éven felülieknek" típusú filmet, mert így neveli a családja születésétől kezdve. És számos felnőttet el kellene tiltani (ami abszurd, mert másutt is találkozik a jelenséggel) a "10 éven felülieknek" filmektől is, mert bődületes hülyeségeket fog igaznak hinni, és erről lebeszélhetetlen.

Arról van szó, hogy egy felelős szülő pontosan tudja (vagy utánajár) mit fog kapni a gyereke a filmben, végiggondolja, abból mit fog félreérteni, és minimum utána megbeszéli vele.De jellemzően folyamatosan felkészíti az élet szaftos mindennapjaira, mert eltiltani úgy is lehetetlenség. Szerintem egy 5 éves gyerek például egy pornóban lezajló dolgok legfontosabb részeit megérti, ha az ő szintjén mondják el neki, onnantól maximum utóelenőrzés kellhet a biztonság kedvéért. A gyerek nem fog elfajzani semmilyen irányban. Horrorjelenetekkel inkább az lehet a baj, hogy érzelmi szintje nem elég érett és fölösleges félelmeknek tesszük ki.

Kérdező, ez pszichológia, ha részelek érdekelnek, ott keresgélj szakkönyveket (sok kiváló ismeretterjesztő van sokféle témában), de alapvetően tudd, mit engedsz. És te ismered a gyereked, ha úgy ítéled, nem lesz baj, engedd nézni, esetleg kényesebb részeket értelmezz utólag (ha együtt nézitek, akár azonnal). De ne "tanórát" tarts, abból kap eleget és unni fogja. Neked kell tudnod, mi villanyozza fel, úgy beszélj róla.

Függ a filmtől, függ a gyerektől, függ a neveltetésétől. A korhatár csak támpont és nem is feltétlenül csak gyerekek miatt.

9 évesen én már Alien rajongó voltam és 14 évesen minden horrort gond nélkül megnéztem. Alapvetően megelőztem a kortársaimat, sokkal komolyabb zárkózott gyerek voltam, és szüleim elmagyarázták a filmek valótlanságát. Ellenben - gyermekvédelmi szaktudást elsajátítva - létjogosultságot gondolok korhatároknak és általában szigorúan sorolnék be. Végső soron igazából szülőnek kell tudnia és dönteni.

35/F