Ha lehetne választani, a latin vagy az eszperantó lenne alkalmasabb közvetítő nyelvnek?

Az eszperantó tulajdonképpen egy újlatin nyelv.

A klasszikus latin modernizálására voltak kísérletek, azonban a klasszikus latin szerelmesei ezt borzadva nézik.

A latin egy modernizált változata tele van a modern kor szavaival.

De ha ezt megtesszük, akkor elhagyhatjuk a bonyolult ragozási rendszert is, ahogy az újlatin nyelvek is megtették. Ha viszont ezt a két dolgot megtesszük, akkor egy eszperantóhoz hasonló nyelvhez jutunk.

Tehát a nemzetközi nyelv szerepáre jobb az eszperantó. A latin és a görög pedig jól szolgálnak forrásnyelvként pl. tudományos pontosságot ígénylő kifejezésekhez.

A latin nyelv szókincsét bővítették a középkorban, a reneszánsz, a barokk és az azóta eltelt korokban is. Nem kell kiemelni a legújabb kori bővítéseket, hogy azok borzadályok.

A nyelv revitalizációja azért (is) maradt el, mert az újlatinos közösségnek az a hozzáállása, hogy a latin nyelv él, mert használatban van. Ezt talán majd a következő nemzedék végzi el, vagy a XXII. században fogják elvégezni - remélhetőleg addig nem lesz atomháború, vagy nem omlik össze a civilizáció, mert akkor vissza az antikvitáshoz.

Amennyire tudom, az eszperantó csak az euro-atlanti kulturkörben nevelkedők számára tanulható meg könnyen, mert a szókincse valóban a latinra épül. Ez pedig egy kínainak pl. nem jelent könnyebbséget. Gondolom.

Ettől függetlenül nagy híve lennék annak, hogy a világ minden iskolájában kötelető tantárgy legyen. Egyébként azok számára is könnyebb az elsajátítása, mint egy élő nyelvé, akiknek nincs latinos műveltségük, mert az eszperantó pont úgy van megcsinálva, hogy könnyű legyen, pl. nincsenek kivételek benne, pl. minden főnév o-ra végződik, a többes számot pedig mindig a j hang jelzi, termeszetesen semmiféle hülye nyelvtani nem sincs benne.