Az jogos ha mentális betegség miatt kirúgnak a munkahelyről ahol már 7 éve dolgozol?

Röviden: szarsz bele a munkádba.

Válasz: igen, bármi is az oka ennek, kirúghatnak.

Ha nem tudják elég alaposan megindokolni, akkor végkielégítéssel. De, ha igaz, amit írsz, valószínűleg találnak pár alkalmat arra, hogy írásbeli fegyelmit adjanak, ami után már "simán" is kirúghatnak.

Akkor had szólaljak meg, mint munkáltató:

Engem nem érdekel az mentális, családi egészségi vagy egyéb állapotod. Ha megoldható problémád van segítek. Ha valamiért (egyik munkatársam éppen halál eset miatt összetört) extra szabi kell, beszéljünk róla.

De!

Nem csak érted vagyok felelős, hanem az összes munkatársért. Ezért kisebb visszaesések nem érdekelnek, de ha valaki nem dolgozik rendesen, nem tudok mit tenni megkérem, hogy máshol folytassa a karrierjét (ahhoz nincs köze, hogy ez nekem is álmatlan éjszakákat okoz)

Összefoglalom:

Egy cégben azon a pénzen osztozunk, amit megtermeltünk. Ha valaki látványosan kevesebb munkát végez, mint a többiek, akkor ezt a bérében is érvényesíteni kell (épp úgy, mint annál, aki jól dolgozik), vagy el kell küldeni, mert rombolja a morált.

Saját példa:

Volt egy erősen ezoterikus munkatársunk. Mindenkit azzal boldogított, hogy éppen hogy állnak a csillagok, hogy áll a bioritmusa, "merre forog a csi". Egyszerűen el kellett küldeni, mert addig nyomta a "negatív hullámokat" (érdekes, mindig arra lyukadt ki, hogy a mai nap nem jó a munkára), hogy hiába volt kedves, aranyos, mindenkit visszafogott. (a kérdés a fizetés csökkentés, vagy elküldés volt, de nem vacilláltam sokat)

Egy motiválatlan munkatárs nem csak a saját,hanem a környezete termelését is vissza tudja fogni.

Kérdező! Te mit várnál a munkáltatótól? És kérlek ne közhelyeket puffogtass, mint "megértés", meg "a rendszer legyen az emberért", hanem konkrétumokat. Hasonlóan, mint ahogy #3 is kifejtette az álláspontját!

Szerinted milyen lépéseket kellene tennie a munkáltatónak? Effektíve mit csináljon?

Nagyon nehéz úgy értelmes vitát folytatni, hogy lenácizod a profitorientált munkáltatót, de érveket, elképzeléseket nem hozol fel.

És hidd el, pontosan tudom, mi az a depresszió.

"Igen, ez a baj, hogy ezen rendszerben az ember van a termelésért, a rendszerért és nem a rendszer van az emberért."

Kár idekeverni ilyesmiket, hogy "rendszer", nem kell valami grandiózus dolgot beleképzelni ebbe. Ez üzlet, semmi több: én elvégzem a munkámat, ezért a munkáltatóm fizet. Ha úgy gondolom, hogy többet érdemlek, akkor többet kérek, ha nem adnak, lelépek. Ha a munkáltató úgy gondolja, hogy az én munkám nem ér annyit, amennyit kérek, akkor nem alkalmaz. Ha egyszer csak elkezdek nem dolgozni, kitesz, mert nem teljesítem az általam vállaltakat.

Ha én nem teljesítem a rám eső részt, ő sem fogja teljesíteni a rá eső részt. Nem bonyolult ez.

"Nem a rendszert igazítják az emberi igényekhez, szükségletekhez, problémákhoz hanem az embernek kell igazodnia a rendszerhez."

Ez szépen hangzik, de nem több, mint egy utópisztikus álom. Szép gondolat, hogy majd "a rendszer" minden emberhez egyesével igazodik, de fenntarthatatlan. Nekem szükségem van egy új autóra, adja nekem ide a rendszer, mert én nem tudom megvenni. Kell egy nagyobb lakás, mert kinőttük, ami van, építsen egyet nekünk a rendszer, mert nekünk nincs rá pénzünk. Ez egyszerűen nem bír működni.