Megújítható a hagyomány?

Tóth Angéla Lucindaa: Ballagásodra

Érzem, most búcsúzni kell.

Nincs mit tenni, menni kell.

Hagyd a könnyet, elő a mosolyt,

Béke, nyugalom sose honolt.

Sok az emlék, jó és rossz,

Bár nem volt köztünk sok gonosz.

Akár boldog, akár nem,

Közös az összes emlékem.

Csak nem múlik ez a gombóc,

Mely torkomat kínozza,

Mégis jön a könny, mint folyó,

Kis csapatunk mítosza.

Ölelésed megnyugtat,

Régi jó barátom,

Nincsen nálad jobb barát,

Kerek e világon.

Hiányozni fogtok mind,

S elmúlt napjaink,

Leírni ezt a kínt,

Akár házi feladataink.

Emlékezzetek mindarra,

Mi együtt sikerült,

Ne gerjedjetek haragra,

Ha nem volt nagy sikerünk.

Remélem, ha kihajózunk

Az élet nagy vizére,

Egy-egy vihar össze hoz majd,

Pár nosztalgia-hétvégére.

Hamarosan elindulunk,

Mindannyian valamerre,

Majd egyszer elillanunk,

Mint egy tündérmesébe`.

De néha-néha, hébe-hóba,

Küldjetek majd képeslapot!

Húsvétra vagy Karácsonyra,

Csakhogy tartsuk a kapcsolatot.

Örülök hogy veletek

Nyolc csodás évet tölthettem,

Csak aztán jók legyetek!

Mert nincs több ötletem.

Utolsó percek, mint osztálytársak,

Utoljára nagy ölelés,

Jók voltatok, bajban társak,

Sosem volt hátunkban kés.

A búcsú fáj,

Tagadni kár,

Indulunk már,

Szállnék szárnyán.