Aki gazdag szülők gyermeke, arra nyomás nehezedik, hogy teljesítse a szülei szintjét?

A gazdagság és a tudás nem függ össze, bármilyen hihetetlen. Mostanában nálunk különösen nem. A gazdagság elsősorban a kapcsolatokon múlik.

Szélsőséges esetekben nem várható lényeges változás. Nagyon gazdag szülők gyereke nem tud annyit elherdálni, és a tőke működtetését bérszakértők végzik. Végzetesen hülye gyerek persze itt is elverheti a vagyon, de ez annyira ostoba, hogy nem fogja megérteni különbséget. A nagyon szegényből nagyon zseninek kell lenni, hogy 1 generáció alatt gazdag legyen, nem jellemző.

Az átlagosan gazdagok és szegények helyzete többnyire nem változik. Az első generációs gazdag azért lehet az, mert sokkal több tapasztalata van, mint a többinek, különben nem jutott volna oda. És ők elsősorban azt tanítják meg, milyen könnyű visszasüllyedni, ezért ez ritka.

Egyébként jólétből lecsúszni mindig kegyetlenebb, mert a jó irányú változást könnyebb megszokni, mint fordítva.

Eleve hibás a feltételezés, hogy a gazdag szülők majd diplomás értelmiségieket meg kutatókat, stb. akarnak faragni a csemetéjükből. Tudom, hogy egy ideális társadalomban az ész arányos lenne a szerzett vagyonnal, de ez közel sincs így.

Egyébként a szülők nagyon nagy többsége a saját képére szeretné faragni a gyereket. Aki értelmiségi, az a gyerekétől is azt várná, hogy értelmiségi legyen, a földművelő azt, hogy földművelő legyen, a vállalkozó meg hogy vállalkozó legyen. Aztán hogy ezt hogy próbálják elérni, adnak-e mozgásteret az utódnak, illetve mennyire tesznek alá mindent "indulásképp", az már más kérdés.

Egy dolgot viszont elárulok: az anyagi jólét hajszolása csak egyetlen tényező egy ember életében. A legtöbb ember nem attól lesz depressziós vagy boldog, hogy most jacuzzia van-e, vagy csak egy felfújható gumimatraca.