Miert nem szabadott a prolerardiktatura idejen gazdag lenni?

Mert azt akarták, hogy mindenki egyenlő legyen. Ezt úgy oldották meg, hogy mindenkinek egyenlően nincs semmije.

(És még ez sem igaz, mert természetesen a vezetőknek, a diktatúra kiszolgálóinak azért volt mit a tejbe aprítania.)

Ezt úgy oldották meg, hogy minden magánvagyont (lakást, házat, gyárat, bármely más vállalkozást, minden intézményt) államosítottak.

A volt tulajdonosokat kiirtották, vagy börtönbe vetették, vagy kényszermunkatáborba hurcolták, vagy kitelepítették pl. a Hortobágyra. Többségüket megölték vagy tönkretették, "deklasszálták". Magyarul földönfutóvá tették őket.

A vagyonukat államosították, s kiutalták saját maguknak, vagy a nekik lojális proliknak.

Szabadni szabadott, csak nem nagyon volt rá lehetőség. de ha pl. valaki nyert a lottón, és milliomos lett, senki se bántotta. Más módja viszont nem nagyon volt a meggazdagodásnak, mert ahogy azt már korábban írták: a termelőeszközök (gyárak, földek stb.) nem lehettek magántulajdonban, és a magánszemélyeknek nem lehettek alkalmazottaik.

Hogy ennek mi volt az oka, azt is leírták: akkor az volt a társadalmi modell, hogy minden embernek nagyjából egyformán jár a javakból. Persze azért egy gyárigazgatónak több járt, mint a gyár portásának, de nem sokkal több, mint ma.

Több oka volt. Amit írok az minden diktatúra sajátja, nem csak a proletárdiktatúráé:

- nincs szükség kiművelt emberfőkre / pártfüggetlen értelmiségre. Ezeket ki kell írtani. A gazdagabb emberek sokszor műveltebbek is voltak.

- az anyagi javak / erőforrások feletti kontroll megszerzése mint a hatalom gyakorlásának egyik záloga

- az emberi irigység kiszolgálásával tömegeket lehet a párt mögé állítani. "Nehogymááá neki több legyen"

- az egyformán élünk érzés megtermtése. Ha nincs perspektíva, akkor az embereknek küzdeni sem nagyon van miért.

Ezek amúgy egy demokráciában is jellemzőek, nyilván koránt sem olyan szinten, mint ahogy a diktatúra elkezdi kiépíteni magát.