Mit gondoltok arról, miszerint a dalszövegeket integrálni kellene az irodalom vagy akár történelemtanításba?

Nekünk fizikából voltak mondókáink. Entrópia növekszik, maximumra törekszik.

:)

Szerintem a bölcsészkaron tananyag, amit mondasz.

Az alsó 12 osztályba meg már nem tudod hova bezsúfolni ezt a nagy mennyiségű anyagot az amúgy is nagy mennyiség mellé.

Mi az, amit a fenti művészeti illetve tudományos ágak tanítanak?

1. Az, ami művészi értékkel bír.

2. Ami az adott kor kultúrájának fontos szeletét adja, de mára már nem annyira élő, így megmentésre, továbbörökítésre szorul.

Hogy mi művészi? Nos erről biztosan megoszlanak a vélemények, azért hadd írjam le a saját nézőpontomat. Szerintem az a valódi művészet, ami képes közvetlenül átadni egy üzenetet, olyan üzenetet, amit hétköznapi módon nem lehet átadni, és olyan módon, ahogyan csak kevesek képesek rá. Számomra a másik kritérium, hogy ennek az üzenetnek alapvetően emelnie kell az embert, még akkor is, ha ezt esetleg egy kontraszt megalkotásával teszi, tehát a közvetlen üzenet negatív. Ha a végső hatás mégis az, hogy az ember nemesebbé válik, vagy erre vágyat érez, akkor számomra az adott alkotás művészet.

A modern művészet számomra sokszor nem üti meg ezt a kritériumot. Számomra a meg nem értett művész nem művész, hiszen a művészet célja, hogy érthető dolgot alkosson, hogy közvetlenül hasson a befogadóra.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Ebből a szempontból a mai zene nem annyira kell, hogy az oktatás részévé váljon egyelőre, hiszen ez a kultúra ma is élő, nem igényel továbbadást, még abban az esetben sem, ha egyik-másik jó eséllyel fog mondjuk a XXIII. század tananyagában szerepelni.

Persze az is kérdés, hogy az utókor mit tart majd átörökítendő értéknek. Ott vannak mondjuk a barokk kontratáncok zenéi. Ezek voltak az akkori divatos popzenék, nem is túl cirkalmasan művésziek, mégis része a zeneoktatásnak. És bizonyára volt olyan zenész, akinek egy szerzeményét korában nagyra tartották, mára viszont nem maradt fent, vagy ha igen, marginális, pár specialistán kívül nem nagyon ismerik.

A jazz már kellően régi műfaj ahhoz, hogy néhány szerző, mű, mára kvázi klasszikusnak mondható, és bekerül a fő oktatási anyagba is.

Mindenesetre, hogy a mai általános, populáris, vagy félpopuláris műfajok, előadók, művek közül melyek azok, amelyek olyan értéket képviselnek, amelyek továbbadása célszerű, azt majd a későbbi korok fogják inkább eldönteni.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Másik oldalról lehet, hogy a mai popzene, mint szöveg, mint vers nem túl értékes. De lássuk be – akármennyire is szeretem a népzenét, néptáncos múltamnak is köszönhetően – a népdalok egy jelentős része nem bír különösebben mély textuális értékkel. De ettől függetlenül a kultúránk része, gyökere, tehát ilyen szempontból igenis bír értékkel.

Vagy Petőfi jó néhány verse sem bír különösebb mélységgel, nem is véletlen, hogy sok Petőfi versből lett aztán később népdal. De nem önmagában a szöveg mondanivalójának, megfogalmazásának „elitsége” miatt marad fenn, és lesz az oktatás része. Mondjuk úgy, azért Petőfi egynéhány verse erősen populáris, és gyakorlatilag popzenét – azaz populáris zenét – is csináltak belőle.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

A popzene szövegvilága valóban nem tűnik ma túlságosan művészinek, elvégre pont az a lényege, hogy alapvetően szórakoztasson, egyszerű, profán szövegvilága legyen, amit nem kell megrágni, amin nem nagyon kell elgondolkodni. Ennek ellenére azért óhatatlanul születnek mélyebb jelentéssel bíró popzenék is. Sőt tágabb értelemben véve a popzenét azért itt is vannak olyan műfajok, amik inkább törekednek egyfajta szöveges művésziességre. A rap inkább közelebb áll a versekhez, és itt is azért vannak olyan rapból kinövő stílusok, műfajok, amelyeknek mélyebb a szövegvilága, mint a klasszikus gettó rapnek. A rock meg mindig is egyfajta érzelmi elmélyülést irányoz meg, még ha azért itt is vannak könnyedebb, inkább bulizásra, mintsem elgondolkodásra ösztönző művek.

Azért én kettéválasztanám a művészet és az oktatás kérdését.

Vannak alapdolgok, amelyeket meg kell tanítani, különben az ember felnőtt korára nem, vagy nem jól igazodik el a világban. Az alapdolgok közé tartozik a tudomány és a művészet is, bizonyos mértékig. Az oktatás fokozatait éppen azért találták ki, hogy minden területről egyre több értéket adjon át, de mindig abból a célból, hogy az ember egyre gazdagabb, harmonikusabb életet éljen. Éppen ezért az oktatás tartalma koronként (no nem pár évenként) is változik.

A művészetek is hierarchikusak abban az értelemben, hogy például a szobrászatot nehéz jól átlátni, megérteni egy Michelangelo nélkül. Ezért azt egy adott szinten már tanítani kell. Vagy hasonlóan egy Raffaelot, Tolsztojt, Aranyt.

A mai művészetekben való eligazodás nem alapfeltétel a minőségi élethez. De akit érdekel, megtanulhatja. Akár a popzenét, akár a rapet, vagy éppen a modern táncokat, festészetet. Vannak ilyen felsőfokú képzések.

Tehát a megfelelő helyekre minden létező integrálva van. Más kérdés, hogy mennyien foglalkoznak vele, milyen szinten, és mennyire egységesen. De majd kiforr, hiszen éppen ezért foglalkoznak vele.