A rock vagy korábban beat zene mi ellen lázadt? Illetve szerintetek valamilyen szinten érthető-e, ha ezt Kádár-rendszer nem tűrte?

Jobb lett volna, ha két külön kérdést teszel fel, mert a rock és beat zenét soha nem tiltotta a Kádár rendszer. Még ma is abból él a teljes magyar könnyűzenei műfaj, amit annak idején a 60-as, 70-es években alkottak.

A kérdésed másik része, hogy általában a rendszert jobbnak tartották, az emberek, az meg egyszerűen nem igaz, ha úgy lett volna, akkor 90-ben, nem az MDF győzött volna az első szabad választáson, hanem az MSZP vagy a Munkáspárt. De mindkettő messze alulmaradt, ami azt jelenti, hogy az emberek többségének tele volt a töke a Kádár rendszerrel, és ma sem akarja visszahozni a nagy többség.

Teljesen egyetértek az elsővel, hozzátéve, hogy a szovjet csapatok nélkül egy percig sem állt volna fenn Kádár rendszere, ezt annak ellenére mondom, hogy nekem is vannak szép emlékeim abból az időből, mondjuk elsősorban az, hogy fiatal voltam. Más jót is tapasztaltam, de ettől még nem kívánom vissza, ami nem is lenne lehetséges, mert minden a SZU.-n alapult, ami ugye nincs többé.

A zenét valóban nem tiltották, csak korlátozták, különösen a szövegekkel kapcsolatban.

Elhíresült eset volt a Koncz féle "Ha én rózsa volnék" című dalt tartalmazó lemez, ami már kikerült az üzletekbe, amikor indexre tették és az akkori barátnőm éppen lemezboltban dolgozott, de egy csomót nem adott le, mondván, hogy elfogyott és komoly feláron később aztán elpasszolta, jelentős kockázatot vállalva így némi haszon érdekében, mert akár le is csukhatták volna.

A 60-as évektől a nyálas hazai propagandadalok világa iránti érdeklődés megszűnt, a lendületes beat és rock mindent tarolt, aminek hamarosan hazai képviselői is lettek, akik szőr mentén ugyan de feszegették a visszásságokat is a szövegekben. Voltak, akik jobban, voltak akik kevésbé, de amit lehet, azt átvették, a tempót, a ritmust, a külsőségeket.

Nekem is volt vállig érő hajam, a farmer viselése kifejezte azt, hogy teszek a szovjet ideálra és imádtam a Bluest, Hendrixet, majd később a Floydot, meg sorra a többieket.

Volt ugyan ellenpróbálkozás, úgynevezett polbeat, akik hosszú hajjal, korszerű tempóban és mindennek megfelelve a rendszer által megkívánt tartalmú nótákat nyomattak, de ennek csupán korlátozott sikerei voltak, pedig voltak közöttük tehetséges zenészek.

"Rám néz az égőszemű kisgyerek, felnevet, de visszanézni nem merek"- égették az amerikaiak vietnámi tevékenységét, de mivel maguk az amcsik is tiltakoztak a háború ellen, ez nem volt különösebben hatásos, sőt, inkább a hippimozgalmat erősítette, de ezt nem fogták fel.

Aki akkor élt, az tudja, hogy nyomorúság volt, alkoholizmus és szegénység. Mindenhol tiltófalakba ütköztünk, áruhiány volt, egy csomó mindent nem lehetett vásárolni és ha lehetett is, azok is hitvány, gyenge minőségű vackok voltak, mert a konkurenciaharc nélkül előbb, utóbb mindennek romlik a minősége.

A hatalmasoknak mindent szabad volt, a többinek meg semmit. Egy megyei tanácselnök hatalma bőven nagyobb volt, mintha feudális főúr lenne, gróf, vagy herceg, mert semmi sem volt, ami korlátozta volna a hatalmát, csupán az, hogy mit nem szégyell, de meg kell mondani, ha bukott, akkor bukott vele az egész vonal.

Az új stáb hozta magával a sleppjét, vagy kiépítette és sokat kellett nyalnia annak, aki újra be akart kerülni a kosárba.

Hogy jobban megértsd, a nép lecsókolbászt zabált, de nekik minden jutott, téliszalámi, meg paprikás, bélszín is aki szerette, de nekünk pénzünk sem volt ilyesmire, ha lehetett volna is kapni. Még diplomataboltot is létrehoztak maguknak, ahol nyugati cuccokat vehettek a bennfentesek, meg autójuk is csak nekik volt, a nép a buszokon, villamosokon tolongott.

Később valamit löktek azért nekik is, de a különbség határozottan nagy volt és az igazságtalanságokat megpendítették az olyan bandák, mint a Hobó, de azért egy bizonyos szinten hagyták mindezt, mert nem akartak mártírokat, meg belátták ők maguk is, hogy valami kell a népnek, Hofi, meg egyéb szelep, ahol levezetődnek a feszültségek.

2-es első része igaz. De az már nem, hogy szegénység, alkoholizmus volt. Ahogy az sem, hogy egy megyei Tanácselnöknek nagyobb hatalma volt, mint régen egy grófnak.

Az emberek nem voltak szegények, és nem voltak olyan hatalmas vagyoni különbségek, mint most. AÍz egyszerű emberek is tudtak házat építeni, nyaralni járni, gyerekeket iskoláztatni, sőt, még pénzt félre tenni is.

Igaz, hogy nem volt akkora árúválaszték, mint most, de annyi bóvli sem.

Hát ami azt illeti, 60 és 90 között hosszú idő telt el és változások történtek mindenben.

A 60-as évekre inkább jellemző a nyomor, a 70-esre a piálás, hiszen ekkor már jobban volt pénz, de áru még nem. Ekkor számtalan vendéglő hajnal egyig is nyitva tartott, ahol söröztek az emberek, mert a pénzükön nem sok mindent vehettek, hát sokan elitták. Én ebben az időben sportoltam, meg amúgy sem voltam soha nagy piás, de néha velem is megesett, meg aztán mindenki láthatta, nem volt ez titok, a szemünk előtt zajlott, ellentétben a hatalmi kérdésekkel.

Aztán később sok tekintetben javult a helyzet, de a különbségek mindig is megvoltak, csak aki nem látott a színfalak mögé, az nem tudhat róla.

A tanácselnöknek egy tollvonásba került, hogy az összes rokonának príma lakást biztosítson, még küszködniük sem kellett az építéssel, jó állást is kaphattak és vadászatokra jártak, éltek, mint Marci hevesen, de gyakran összenéztek, pszt, mondták és élték világukat.

Sajnos az én apám becsületes ember volt, nem volt mellékese, így minket nem vetett fel a pénz, mi is dolgoztunk a nyári szünetben, aztán később is állandóan gürcöltünk, túlóráztunk, mégis lassan boldogultunk, bár természetesen azért volt haladás is.

Az igaz, hogy nem, vagy alig voltak különbségek, nem sokat számított mondjuk a nyelvtudás, az igazgató lányát is felcsíphette a melós fia, ha jóképű volt, meg mint említettem, volt egyéb jó is, de a falak mindig megvoltak azért és a torzulások is.

Összességében akkor sok mindennel elégedetlen voltam, olyanokkal is, amiről tudom, hogy akkor nem becsültük meg, nem volt jelentősége, de én melóztam szörnyen lepusztult nagyüzemekben fillérekért, bizony keserves volt, különösen mert tudtuk, hogy nyugaton sokkal jobban élnek az emberek.

Szóval volt benne jó is, rossz is, más világ volt, de azt fenntartom, hogy minden a SZU-n alapult és végül is ez jórészt intellektuális kérdés, ami a zenét és az igencsak cenzúrázott irodalmat érinti elsősorban, de ezek megértéséhez szükséges a háttér is.

Részemről személyesen is láttam Kádár moziját, mert szerette nézni a filmeket, csak ezt nem tehette meg egy nyilvános helyen feltűnés nélkül, ahol a főmuftik nem egy filmet levettek a műsorról, amit már megtekinthetőnek ítéltek előzőleg, sőt, még a szinkront is megcsinálták már.

Az természetesen, hogy ki hogyan élt, kinek milyen emlékei vannak, az nagyban függ az akkori és a mostani személyes élményeitől, az érdeklődési körétől és a csalási, meg az egyéb kapcsolataitól.

Összességében szerintem jó, amit írtam.

07:00,

ÉS hat éve vártál egy ócska csotrogányra, ami zabálta a benzint, brutálisan környezetszennyező volt, de legalább cserébe nem volt veszélyes, mert 60-nál gyorsabban egy sem tudott menni.

Mondjuk egy frontális karambol instant halál volt, de legalább volt...

A zenék szövegeiben tettenérhető volt a rendszer fikázása. Természetesen a cenzúra működött, Erdős Péter volt az Isten, róla írtak is egy a számot a CPG-s fiúk, Erdős Péter k.úva anyád címmel. Aki jól feküdt nála, az befutott lett, például a Neoton Familia. Más kérdés, hogy szerintem amúgy is nagyon jó volt a zenéjük.

A Prognózis a megtűrt kategória volt, ők nagyon virágnyelven, kétértelműen írták a szövegeiket, nem is futottak be igazán, talán 2-3 számuk volt rádióbarát.

Az Auróra inkább punk-rock, szintén nagyon jó szövegekkel, őket végképp nem játszotta a rádió, bár a punkot ma sem játsszák. Ők asszem Németo.-ban, vagy Ausztriában vettek fel egy albumot, így tudták terjeszteni idehaza.

Régebbi dokumentum műsorokból kiderül, hogy bizonyos csapatokat viszont pont azért hagytak zenélni nyilvánosan is, mert ezeken keresztül mérte fel a rendszer az "ellenséget".

Az Auróra amúgy is nagy kedvencem volt akkor is, most is. Ők túlélték a "rendszerváltást", azóta is tudnak kétértelmű szövegeket írni. Ez egy tavalyi zenéjük, a szövegbe sok mindent bele lehet magyarázni.

https://www.youtube.com/watch?v=1A-WlOxH63I

Különben azt nem mondtam, hogy éheztünk, erről szó sincs, mert ha más nem, krumplifőzelék, lebbencsleves mindig is akadt, meg olcsó alma, én a minőségi dolgokról beszélek.

Egy yoghurt volt, meg egy kefir, kenyérből a fehér, meg a barna és akkoriban meg minden bóvli volt.

Manapság is van vacak termék, előfordulhat, hogy akad, akinek csak arra telik, de ez egyéni helyzettől is függ. Van közepes és kiváló minőség is, de annak az ára is nagyobb.

Sokáig hűtőszekrénye sem volt az embereknek, meg TV, emlékszem a szomszéd lányát csöcsörésztem kamasz koromban a film alatt, mert hetente egyszer volt egy film is és a szomszédok átjártak tévézni, mert nekik nem volt.

Aztán az is köztudott volt, hogy az emberek loptak mint a fene, ez különösen a TSZ-ekre érvényes, ahol ha rendes volt a TSZ elnöke, vagy az agromónus közülük került ki, akkor simán összejátszottak és kilopták az állam vagyonát, mindenféle szolgáltatásokat adtak ingyen, vagy fillérekért.

Akkoriban sokkal jobban éltek vidéken, mint a városokban, ahol nem volt ez ennyire lehetséges, illetve a vége felé a GMK-al már elkezdték, amíg le nem állították.

Persze nem volt ez igazi lopás, hiszen az állam alig hagyott valami nyereséget, mert minden cégtől elvették a haszon óriási részét, egy picin felül mindent és ahol veszteség volt, ott meg kipótolták, kerül, amibe kerül.

Végül is nem csoda, hogy megszűntek a TSZ-ek, ha már nem akarta finanszírozni senki a veszteséget, amit termeltek és amiből jól élt a parasztság.

(Azért valamennyire meg kellett volna tartani, mert sajnos sok helyen az volt az egyedüli munkalehetőség, aminek a hiányában most sok helyen borzalmas a helyzet.)

Így hát, ahol lehetőség volt rá, ott ügyeskedtek és a házépítés akkor is csak így volt lehetséges, nagy kófic lehetett, aki többet is felhúzott, mert arányaiban aligha volt különbség a fizetéshez képest egy ház, vagy egy lakás ára, mint manapság.

Talán a hitelek, azok jobbak voltak, kevés volt a kamat, ez igaz és ez nagy segítség lehetett, ezt belátom.