A Kodály módszer optimális a gyermek kibontakoztatására vagy elveszi a kedvét a zenétől, énektől?

Sokféle énektanár van. Ez is tanár, az is tanár. Sokféle énekóra van. Ez is ének, az is ének. Sokféle diák van. Ez is diák, az is diák.

Mégis, micsoda különbségek adódnak. Egyik diákból zongoraművész, világhírű operaénekes lesz, másik pedig egy életre megutálja a zenét.

A Kodály módszer kiváló, elképesztően hatékony, de nem csodaszer. Megvannak a saját tulajdonságai, amit egy ember (tanár) elsajátít és továbbad. Ha jól sajátította el, - elvileg - jól is adja tovább. De ha rosszul, attól még tanít. De mennyire károsan. És a diák se egyforma, mások a képességei, más a neveltetése. Ezért egyiknél eredményesebb - ő lehet az operaénekes, másiknál kevésbé - ő csak eljár majd az operába hallgatni, és lesz, akivel megutáltatja a zenét. És még szót se ejtettünk a környezetről, a felszerelésről, a lehetőségekről, a tanár és diák hangulatáról, amelyek szintén befolyásolnak.

A Kodály módszer attól nagyszerű, hogy - ha adottak a lehetőségek - sokkal több kiváló, zeneszerető, műveltségigénylő embert nevel, mint ugyanilyen körülmények között más módszerek.

Ha már példálózol a mai általános iskolával, hadd mondjak valamit. Mára annyira tönkretették az oktatást, annyira rossz az infrastruktúra, a hozzáállás, a tanárok és diákok állapota, hogy csodaszámba megy, ha valahol még eredményt érnek el. A kiváló módszerek érzékenyek. Csak megfelelő körülmények esetén lesznek csodákra képesek. A durva pocsék módszerek nem érzékenyek. Azok szinte minden esetben működnek valahogy, igaz, ott az a csoda, ha ennek ellenére eredmény is születik. Ma a legtöbb helyen e néven tartanak valamilyen órákat, amelyet Kodály rendkívül ingerülten tiltana be - nem a neve miatt, hanem mert károsak a gyerek egészségére.

Ha az énektanár jó, érti a munkáját, akkor a gyereknek pozitív lesz a dolog, mert könnyen megtud tanulni ismeretlen énekeket is, ha a tanár nem ért hozzá, akkor unalmas, fárasztó lesz a módszerrel tanulás, és a gyereknek nem lesz pozitív.

"A rengetg szolmizációs gyakorlat, ritmizálás és kottaolvasás csak az egyike amik miatt útálják a gyerekek az énekórákat és elveszi a kedvüket a zene művelésétől"

Ha RENGETEG - monoton - gyakorlat van, az leveszi a kevdüket, de ritmizálás és kottaolvasás nélkül nem lehet zenét tanulni. EZ kb olyna lenne, mintha valaki nem akarná megtanulni a betüket, és ezért nem szereti az irodalmat meg az olvasást.

A "nem-Kodály" módszerrel történö zeneoktatás esetében a szolmizálás ugyan kimarad, helyette a korrekt hangokat (C-D-E-F-G-A-H-C) használják egy-egy zene megtanításakor és az nem egyszerübb. A ritmusgyakorlatok meg kottaolvasás ugyanyaz ott is.

Az eddigieken túl érdemes elolvasni:

[link]

Nem mindenhol teljesen pontos a Wiki, de azért az megérthető belőle, hogy mik voltak Kodály céljai és alapelvei, ill. hogy mikből állt össze a "módszere" (ő maga soha nem nevezte annak, és mint látható, nem ő találta ki a szolmizációs hangokat és a ritmusok gyakorlóneveit sem).

Megjegyzem, az általános iskolai ének-zene oktatásával mindig is bajok voltak úgy általában (olvastam ehhez kapcsolódó szakirodalmat), sajnálatosan kevés helyen működött/működik jól. Még az ének-zene tagozatos osztályok egy részében sem elég jó a színvonal. Néhány más országban meg kiváló eredményeket érnek el Kodály-módszerrel (pl. Japánban, ill. az USA-ban), már ahol rendesen használják.

Az "igazság" pedig az, hogy ez is olyan, mint minden más módszer: lehet jól és jóra (fel)használni, kiváló eredményekkel; és lehet kontár módon, eredménytelenül.

Sajnos nem ismerem pontosan a mai helyzetet az ének - zene oktatásban, de a Kodály módszer használatával egész korosztályok kaptak széles körben zenei alapképzést hazánkban, Magyarország híres erről.

Természetesen sokan megmaradnak az alapoknál, esetleg el is felejtik a tanultakat, de a többségben marad azért valami, ami jó alapokat adhat a továbbtanuláshoz, vagy egyáltalán a zene ismeretéhez. Személyesen nem tudom megítélni, mert tanultam szolfézst is és hangszeres képzést is, így nem tudom magának a Kodály módszernek mit köszönhetek, de szerintem nehéz elrontani, bár kétségtelen, hogy mint minden iskolai tantárgyat, ezt is lehet érdekesen, vagy unalmasan tanítani, de ez már nem a módszeren múlik

Nem vagyok zenetanár, se zenész, csak hobbiszinten játszom és írok néha. A saját tapasztalatomból kiindulva én alighanem porosnak és elavultnak érezném, ha ma tanulnám. Ez pont az a tantárgy amibe remekül bevonható a technológia, hisz minden gyerek zsebében-táskájában ott lapul egy komplett ministúdió, tök jó interaktív zeneelméleti appokkal, spektrográffal, dobgéppel, szintivel és mindennel. Szerintem hangskálákról és ritmusképletekről sokkal érdekesebb úgy tanulni, ha kísérletezni is tud velük a gyerek, arról nem is beszélve, hogy már pusztán a kedvenc dalaik refrénjeinek a bepötyögéséből is mennyit tanulhatnak és milyen megvilágosodások érhetik őket.

Nem vagyok híve az okostelefonmániának, de ez kivételesen pont egy értelmes dolog amit csinálni lehet velük, és a zeneoktatásban szerintem luxus egy ekkora ziccert kihagyni. Ezzel nem azt mondom, hogy a Kodály-módszer rossz lenne, hanem hogy érdemes bevonni azt a tecnhológiát amivel ma a gyakorlatban zenét szokás szerezni és gyártani. Mert a kedvenc előadóik (műfajtól függetlenül, legyen az pop, rock, hip-hop, elektronikus zene) se kottát írnak hanem MIDI-be jegyzik le vagy veszik fel az ötleteiket, sőt, megkockáztatom hogy komolyzenei zeneszerzők is.