Szerintetek igaz az hogy ha szeretünk valakit saját magunk fölé helyezzük?

Ez létező dolog, de nagyon egyénfüggő. Persze szeretteinkért meghalnánk, ez egy nagyon sarkított példa.

Sokkal mindennapibb helyzetekben is meg lehet ezt találni. Például ott van az önkéntesség. Én rengeteget dolgozok a legnagyobb humanitárius szervezet kereteiben azért, hogy mások életét segítsem. Látszólag semmi hasznom nincs belőle, mert fizetést nem adnak. Ez által a nem ismert embereket is magam fölé helyeztem egy kicsit. Van ember aki elképzelni nem tudja ezt a helyzetet. Sokan képtelenek más javára lemondaniuk a saját érdekeiket a mindennapokban.

Az, hogy ki adná az életét egy másik emberért az már kicsit sarkosabb dolog, de tegyük hozzá, hogy van aki az áldozatot is cserbenhagyja miután elcsapta kocsival. Ebben az esetben a saját jogi biztonsága dominál egy másik ember egészsége vagy életével szemben.

A szeretet nagyon különböző módon tud megjelenni. Van, aki komoly áldozatokat vállal a másikért, és van, aki inkább birtokolni akarja. Szokták mondani, hogy a szeretet ölni is képes. Azzal is lehet "mérni" a szeretetet (nem mintha lehetne mérni), hogy az illető képes-e elengedni a másikat, vagy elfogadni az elutasítását, ha a másiknak úgy jobb. Lesz, aki inkább lemond róla, hogy jobb legyen neki, és lesz, aki a másik rovására is ragaszkodni fog a szeretete tárgyához. Nehéz határt húzni a két eset közé, ahogy a szeretetet is nehéz definiálni.

Az meg, hogy meghalna-e a másikért, nem függ össze azzal, amit fentebb írtam. Lehet, hogy meghalna érte, de elengedni nem lenne képes. Van olyan, hogy valaki "kalitkában" tartja a másikat, miközben bármikor meghalna érte.

Antitézis:

Van, aki alkalmasint feláldozza olyanokért is az életét, akiket nem is ismer. Aligha mondhatni, hogy őket szereti. (Az emberben azért ott az ösztön, hogy a létfenntartás mellett a fajfenntartást célul tűzze ki, mondhatni ösztönös is, hogy akár az életünket is kockáztatjuk, ha az az emberi faj, a populáció számára jár előnyökkel.)

Viszont valaki lehet, hogy nem áldozza fel mondjuk a kutyájáért az életét, de ha szegény pára elpusztul, megsiratja, gyászolja.

A szeretet mértéke és az önfeláldozás mértéke nem feltétlenül áll egyenes arányban. Illetve a szeretetnek is vannak szerintem különböző aspektusai. Pl. egy lángoló szerelem nagyon erős érzést kelt, de lehet, hogy kevésbé tartós. Egy hosszabb párkapcsolatban lehet, hogy kevésbé tűnik mélynek az érzés, de sokkal tartósabb, stabilabb, több nehézséget képes átvészelni.

Én ezt nem nevezném magunk fölé helyezésnek. Bonyolult érzelmi kapcsolat lehet két ember között. a szeretet kicsit leegyszerűsítés, mert sok más tulajdonságot kihagyunk.

Ezeknek az érzelmi kapcsolatoknak a célja az ön- és végső soron a fajfenntartás. Ugyanakkor azon belül a boldogság, kellemes érzés.

Ha az érdek oldaláról nézzük, akit szeretünk, boldog kapcsolatban állunk vele, elvesztése a saját életünket hiányossá teszi, adott esetben boldogtalanná. Akár annyira, hogy azt már nem tartjuk olyan életnek, amiért érdemes tenni. A szeretett lény elvesztése, vagy annak esélye (a normál életkörülményeket nem számítva) többnyire váratlan helyzet, ösztönösen cselekszünk. Éspedig aszerint, milyen volt a korábbi kapcsolat, mit gondoltunk arról. És lehet, hogy ennek alapján önfeláldozók leszünk.

Az utód elvesztése ennek speciális esete, ahol a fajfenntartás forog veszélyben, és vagy úgy cselekszünk, hogy ezt megakadályozzuk, vagy nem bírjuk elviselni és utána halunk. Ritkán mérlegelünk egyéb lehetőséget, például több gyerek esetén a többiek sorsát. Tipikus példa, fuldokló gyermekét látva a szülő habozás nélkül utánaugrik, nem belegondolva, hogy maga is ott veszhet, és van még másik kettő.

A reakció nagyon sokféle és függ az adott személy szemléletétől, belső tulajdonságaitól, a szeretet milyenségétől, nem utolsósorban a konkrét helyzettől, annak esetleges váratlanságától. A motiváció mindig valami bonyolult, akár többszörösen áttételes, és nem mindig végiggondolható, hanem ösztönös érdek.