Tényleg a hülyeség korában élünk? Már késő megmenteni a bolygónkat?

Nem hülyeség, hanem butaság.

Így nevelik az embereket, mert így könnyebb irányítani őket. Kivéve a felső 5%-ot, mert valakinek azért gondolkodnia is kell.

A Föld pedig köszöni - kiválóan meglesz utána is, amikor az utolsó ember is kipusztult már.

Nem, az ember eleve ilyen lény. Nézz meg egy gorillát. Az ember genetikailag szinte teljesen megegyezik vele. Szinte minden különbség a kultúránkban van, ami tanult. Ez egy legenda, hogy az ember eleve okos, és a társadalom elrontja. Minden ember eleve rettenetesen buta, és a társadalom különböző magasságokba emel minket onnan. A XXI. században átlagosan sokkal okosabbak vagyunk, mint a történelem folyamán bármikor. Egy középkori ember még nem talált kifogásolni valót azon, hogy boszorkányságért máglyán élve elégessenek embereket. Élő gyerekeket temettek épületek alapjába, abban reménykedve, hogy ez megvédi az épületet a rossz szellemektől. Azóta rengeteget fejlődtünk.

Ahogy mondják, akkor tudsz valamit, ha tudod milyen sokat nem tudsz. Most vagyunk globálisan ebben az állapotban, tudjuk hogy milyen sokat nem tudunk még. Ettől nem leszünk hülyébbek, mint akármelyik másik kor embere, sőt épp ellenkezőleg.

Túl sok változót kellene vizsgálni ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, ami nem nagyon lehetséges. Valójában ez dolog, hogy a hülyeség korát éljük, meg, hogy az ember nem érdemli meg, meg, hogy milyen szörnyű egy lény, az állatok nem tesznek ilyet stb. ez mind, csak amolyan pesszimista hozzáállás. Általában azok az emberek gondolkodnak így, akiket valamilyen sérelem ért az életben vagy csak alapból pesszimisták, illetve nem látják át ezt a dolgot, vagy nem értik meg, vagy nem is akarják, azok hírdetik ezt, hogy milyen szörnyű is az emberiség.

Tény, az is, hogy sok szörnyűséget elkövet, ez mind abból fakad, hogy az állatok szintjéről ki tudott emelkedni és okosabb lett, ettől pedig, sokkal változatosabb és kegyetlenebbnek tűnő dolgokat tud végrehajtani a céljai elérése érdekében. De ne mondja azt senki, hogy ha egy állatnak meg lenne a kellő tudása, hogy valamit elérjen, akkor ne tenné meg.

Egyébként, nem késő, ahogy előző is írta, ha az ember kipusztul is, a bolygó vígan él majd tovább. A kérdés az az, hogy magunk számára meg tudjuk-e ilyennek őrizni, fent tudjuk-e tartani magunkat.

"sokkal változatosabb és kegyetlenebbnek tűnő dolgokat tud végrehajtani a céljai elérése érdekében"

Az ember az egyik legszelídebb az állatok között. Még a közeli rokon majmok is sokkal kegyetlenebbek.

Ez kellett is a fejlődéshez - e nélkül csak harcról szólna az egész történelem, még családon belül is.

Vannak persze még ilyenek... de SOKKAL kevesebb, mint a rokon fajoknál.

De még ez is kevés... az embernek így is túl nagy a hatalma, és ehhez még szelídebbnek kellene lennie.

"nem szenvednek hiányt"

A majmok akkor is erőszakosak, ha nem szenvednek hiányt.

Ettől még szerethetik is közben egymást... pl. a csapatban a nők és a gyerekek is kapnak a húsból, amit kizárólag a legerősebb, legügyesebb hímek ejtenek el.

Ezzel együtt egy kis kölöknek a hím elé kerülni, amikor az éppen nem ővele akar játszani - nem életbiztosítás. Lehet, hogy csak egy pofont kap, de attól 20 métert repül.

Nem néztem meg ezt a messiás fosch-t, de: a hülyeség korának örök visszatérése -- Nietzsche tételének "igazi" értelme. Minden kor társadalma 95%-ban retardált volt/van. 4% zseni lehetett volna, de soha nem jött rá. 1% meg előadásokat tart napközben, este creampie videókat néz. Vagy a fikuszával ordibál, amidőn az nem követi őt a forradalom kéngőzős velejébe.

Amúgy meg mi az a bolygó. Maga az égitest? Az talán tényleg túlél minket. De csumidázz oda pár atomot, és a Földnek nevezett látványnak annyi. A Föld köszöni szépen, sz.rik az egészre. A fák is. A majom is. Az egy hetes magzat is. Spinoza: minden természetének jogánál fogva megteheti azt, amire képes. Aggódni a bolygó miatt annyi, mint magad miatt aggódni. A természet nem ismer célokokat, csak hatóokokat. Minden ami hatást vált ki: legitim.

Egyébként egy társadalom is hasonlóképp működik, csak egy illúzió hajszálnyi különbsége ékelődik közénk: célokat követünk. Valójában hatások bűvkörében élünk. (Nyilván tágabb értelemben: a gravitációból levezetni azt, hogy mindjárt lemegyek egy karton sörért, -- ez elég értelmetlennek tűnik. De ha már ilyen grandiózus fogalmakkal dobálózunk, mint természet, ember, állat, gép, fegyver, pusztítás, bolygó, stb. stb.)