Milyen problémái vannak az embereknek / emberiségnek amik megoldásra várnak, vagy a jelenlegi megoldás nem az igazi?

Többek között megoldásra váró probléma, hogy mi, akadémikus szemléletűek mindenre, amit egyelőre nem tudunk megmagyarázni, azt mondjuk, hogy nem létezik!

Aki mást mond: az BIZTOS, hogy kuruzsló! Mi viszont simogatjuk a saját légvárainkat, presztízsünket, féligazságainkat, mellébeszéléseinket - a tudomány, a többségi elv és a hatalom nevében.

Továbbá megoldásra váró probléma, hogy mi, akadémikus szemléletűek mindenre, amit egyelőre nem látunk, nem érzékelünk és a jelenlegi műszereink se, arra azt mondjuk, hogy nem létezik!

Aki mást mond: az BIZTOS, hogy kuruzsló! De amint évek múlva belátjuk, hogy nekik volt igazuk, akkor úgy teszünk, mint ha mi is réges rég így láttuk volna.

Mi, akadémikusok persze véletlen se nyolc-tíz éves átlag kölkök szintjén vagyunk agyilag és mentálisan... Kuruzslók meg véletlen se mi, akadémikus szemléletűek vagyunk.

Nos, például az egész emberiséget negatívan érinti a presztízsre, és féligazságokra, illogikus hozzáállásra gyakran alapozó akadémikus szemlélet.

Amit még nem ismerek még csak alap szinten sem, azt NYILVÁNVALÓAN alapom van megítélni, mert önkényes, elkényeztetett akadémikus vagyok, akinek befolyása, hatalma van.

Tehát Igazságos Izom Tiborok vagyunk mi, akadémikus szemléletűek. Mindenki más buta és kuruzsló. Mi viszont jóságos és széles látókörű izomagyak vagyunk mi, akadémikus szemléletűek.

...

Természetesen nem várok kollégáimtól logikus reakciót, hanem semmilyen reakciót, hiszen magunkról írtam, nem pedig provokative. Aki mégis reagál, remélem a szokásos akadémikus módon, tehát szokásosan érzelmi alapon, a logika mellőzésével.

Köszönöm a figyelmet az általam felvetett súlyos probléma kapcsán, ami az egész emberi életre évezredek óta károsan kihat, és súlyos következményekkel járt rendszeresen.

És ne felejtsük el simogatni a saját buksinkat amiatt, hogy néhány dolog véletlenül pont működik, amelyek létrejöttét támogattuk mi, akadémikusok!

Éljen Darwin a véletlenszerűségének hangsúlyozásával!

Igen, mi akadémikusok hiszünk a véletlenben mint olyanban ahelyett, hogy logikusan gondolkodnánk mindig!

Rámagyarázunk féligazságokkal a hitünkre, hiszen az akadémikus szemlélet egy vallásos hit, telis-tele hipotézisekkel: előfeltevésekkel.

Mindent csak szétszedni akarunk, csak analizálunk és csak hitre építünk emellett, valamint felfelé nyalókázunk. Elveszünk a részletekben.

A mi akadémikus hitünk egy vallás, ami a részletekben lakozik...

Elveszünk a részletekben, ahelyett, hogy legalább annyira keresnénk az összefüggéseket, azt, hogy minden összefügg mindennel, meglátva a végtelen összefüggő Egészt.

Persze még analizálni se tudunk rendesen: logikusan kezdjük a gondolatmeneteinket, aztán hamar rámagyarázzuk a logikusan indított eszmefuttatásunkra az érzelmeinket, előítéleteinket mi, kiválóságok, mi, akadémikusok...

...

És persze fekete-fehéren gondolkodunk - aki nem akadémikus: az biztos, hogy vallásos hívő. A szemellenzőmtől nem látok mást, mert akadémikus vagyok, tehát infantilis vagyok. Adok a látszatra... Egy pillanat, megigazítom a nyakkendőmet... utána megyek gyönyörködni az érdemrendejimben, hogy elteljek a saját bölcsességemtől és szemellenzőmtől...