Mi a magyarázata annak, hogy egy nyelvben (például a magyarban) kialakulnak a magázódási formák, más nyelvekben (mint például a svéd) pedig nem?

félig off.

Nem a kialakulás annyira a kérdés, mint az eltűnés.

Svédeknél valóban tegeződnek, de volt magázódás.... ráadásul tegeződés mellett is gyakrabban használnak udvariaskodó formákat, mint mi.

Angoloknál meg valójában nem is a magázódás tűnt el, hanem a tegeződés, ugyanis a többesszám második személyt (you) magázódásra használták, amíg volt külön egyesszám második személy.

És hogy miért tűnik el? Mert feleslegessé válik... az angolok pl gyakorlatilag mindenkit magáztak, a tegeződés túl bizalmas volt nekik, úgyhogy le is szoktak róla.

Valószínűleg mi szép lassan a tegeződésre állunk át.

(Svédek kivételek, mert ők tudommal kb egyik napról a másikra álltak át közmegeggyezéssel a tegezésre)

Idézet egy cikkből:

"Jóslásokat igen nehéz megfogalmazni egy nyelv változásait tekintve, de tendenciákat meg lehet figyelni: a németek, osztrákok a magyar számára meglepő szituációkban is magázódnak, olyankor, amikor a magyar társalgásban nevetséges lenne (pl. két tizenéves között). Az oroszban bizonyos jelek szerint egyre terjed a magázódás. A spanyolban ezzel szemben majdnem mindenki mindenkivel tegeződve beszél - már ami a spanyolországi spanyolt illeti, mert az amerikai spanyol épp ennek az ellenekezőjét követi."