Miért van kevés az értelmes emberekből?

> Miért van kevés az értelmes emberekből?

Hogy ki kit tart értelmesnek, az relatív. 80-as IQ-jú emberek a teljesen átlagos embert is bölcsnek látják. Minél értelmesebb valaki – jelentsen ez a szó bármit is –, annál magasabbra teszi az értelmesség mércéjét. De ez nem feltétlenül jó hozzáállás.

> Az emberek többsége nagyon szűklátókörű és senkinek sem jut eszébe,hogy változtatni kell a világon

Az ember alapvetően a saját kényelmére törekszik. Ha egy változásban nem látja egyértelműen a saját kényelmének, közérzetének, életszínvonalának a javulását, attól ösztönösen viszolyog. A megszokott dolgokhoz az ember már ért. Egy változás mindig új helyzetet teremt, amibe bele kell tanulni, ahol figyelni kell, tanulni, alkalmazkodni, változni, és potenciálisan magában hordozza azt is, hogy az embert veszteségek is érhetik. Az emberek nem szeretik a változásokat. Illetve úgy figyeltem meg, minél idősebbek, annál kevésbé.

> senki nem cselekszik,aki pedig tenni akar valamit a világ megjobbítására

Itt mindig kérdés, hogy amit tenni lehet, az mire elég. Hoznál néhány példát, hogy mire gondoltál?

> azt rögtön megkövezik,mondván,hogy bolond és minden jó,ahogy van

Nem kövezik meg. A legtöbbször nem. Esetleg kifejtik a kritikájukat. De ezzel nincs különösebb gond, meghallgatod, ha az illetőt kellően értelmesnek találod rá, akkor megpróbálod elmagyarázni a saját nézőpontodat, hogy te miért teszed azt, amit, hogyan válik ez a világ, így benne a te és a veled kritikus ember hasznára. Ha nem érti, akkor lapozol és mész a dolgodra.

De én úgy tapasztaltam, hogy aki igazán olyan dolgot tesz, ami kicsit jobbá teszi a környezetét, és nem csak beszél, hanem cselekszik is, az a legtöbb ember számára szimpatikus. Tagja voltam anno egy közösségnek, és volt egy olyan programunk, hogy a föld napja alkalmával megszerveztük a városban található csapadékgyűjtő tavak tisztítását (kihalásztuk a bedobott üvegeket, műanyag flakonokat, miegyebeket, az ember nem is gondolná, mi mindent ki nem lehet halászni egy tóból, találtunk a kanapétól kezdve egy Trabantig mindenfélét). Nem nagy dolog, de mégis valami, valami, ami nem csak beszéd, hanem tett, és ami belátható, megérthető módon teszi jobbá a környéken élők életterét. Kritikát, pláne megkövezést soha nem tapasztaltunk. Elismerést annál inkább. Többször is előfordult, hogy valaki látva, hogy mit csinálunk, hazament, átöltözött és jött velünk tavat tisztítani.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Bár itt tényleg kérdés, hogy miről van szó. Tizenévesen, néha huszonévesen az ember még friss, keveset tapasztalt a világból, de már kellően stabil öntudata van. Hajlamos mindent megkérdőjelezni. Olyan dolgokat is, amik csak később nyerik el az értelmüket, az embernek több tapasztalatot szerzett, hogy bizonyos dolgok helyét megtalálja. Sok tizenéves nekifutásból akarja megváltani a világot, olyan nagyra törő tervekkel, világképpel, aminek egy idősebb ember látja a kritikáját, árnyoldalait, veszélyeit, a megvalósíthatatlanságát, vagy a kimondottan káros mivoltát.

Egyszer egy prof a moszkvai akadémián akart szerezni egy medvét, anatómiai kísérletekhez.

Eltelefonált Szibériába, keresett egy medvevadászt, megbeszélték, hogy odautazik és lőnek egy macit.

Odavonatozott. Az állomáson várta őt a vadász. Végigmérte a professzort és azt kérdezte:

- Mondja, professzor, tud maga lőni?

- Persze. Sokáig az egyetem lövészversenyein indultam és sokszor voltam dobogós.

- Aztán futni tud-e?

- Tudok hát. Mai napig járok futóversenyekre.

- És bölcs ember?

- Akadémiai professzor vagyok, persze, hogy bölcs vagyok.

- Akkor jó, mehetünk.

Kimentek az erdőbe és keresték a medvét.

Amikor találtak egyet és az elkezdett feléjük loholni, a vadász azt mondja:

- Fussunk! - És elkezdett futni a medve elől.

A prof furcsállta a dolgot, de azért ő is futásnak eredt.

Már futottak vagy félórája, a medve utánuk. A prof megelégelte a dolgot, megállt, vélzott, durr, a medve szeme közé. A maci ott helyben fel is borult.

A vadász is megállt, visszajött, megnézte a medvét, a találatot a medve homlokán és azt mondta:

- Hát, professzor úr, maga tényleg tud futni meg lőni, de hogy bölcs lenne, azt kétlem.

- Miért?

- Még 10 km futás lett volna a falu, most hogy a frászba hurcoljuk el odáig ezt a dögöt?

Szóval a bölcsesség is relatív és környezet-függő.

Tudod, a világon az ész van a legigazságosabban elosztva. Még senki sem reklamált, hogy neki kevés jutott.

Egyébként: az emberek egyre kényelmesebbek, egyre kevesebb dolgot kell tenni a mindennapi létért. Ennek folyománya, hogy az agyat sem kell használni, erre pedig a környezet, a média is rásegít, mert pénz van benne.

Az átlagtól intelligensebbként rossz ezt nézni, különösen azért, mert a sok hülye a te életed felől is dönt (ugye választáson nincs IQ határ). De sajnos nem sokat tudsz tenni ellene.

Én, Mensa tagként csak annyit mondok: a legjobb, ha az ember továbbra is hű marad önmagához, a környezetét, gyerekeit igyekszik megvédeni az elbutulástól, a hülyéken meg megpróbál pénzt keresni. Mindenki ezt csinálja.

Amúgy a legbutábbak a legbiztosabbak abban, hogy ők okosak.

Nekik mindig "cáfolhatatlan" radikális véleményük van mindenről, amit esetleg nem értenek, az simán hülyeség és átverés.

Éppen ezért mindenhol ők a leghangosabbak.

Őket hallani, látni mindenhol, mert szeretnek középpontban lenni.

Ezért van tele velük a média. És sajnos bizony a politika is. Mert sajnos minél harsányabb, minél egyszerűbb egy propaganda, annál hatásosabb a tömegekre, függetlenül a hitelességétől.

Ez nem jelenti, hogy ők vannak a legtöbben.

Szerencsére.