A római népgyűlések hogyan működtek?

Mindegyik egymás után jött létre, de működtek egymással párhuzamosan is.

A népgyűlés elég fontos volt, háború és béke kérdésében döntöttek, magistratusokat választottak és törvényeket szavaztak meg. A népgyűléseket mindig valamelyik curulisi méltóság, vagyis magistratus hívta össze (vagyis consul, praetor, aedilis, később pedig a néptribunus hivatalt betöltő személy). Törvényjavaslatot is csak ezek terjeszthettek elő, ami igazából azt jelentette, hogy a népgyűlés csak eldöntötte, hogy elfogadja-e vagy sem, amit az orra alá dugtak, önmagától nem kezdeményezhetett törvényt...

A köztársaság korában a comitia curiata jelentősége visszaszorult, igazából csak ceremoniális kérdésekben hívták össze (pl. amikor egy magistratust beiktattak), illetve családjogi kérdésekben. Az állam életében nem igazán volt szerepe.

A comitia centuriata azt jelentette, hogy vagyon szerint "osztályokra" osztották a lakosságot. Mivel ez a hadsereg felosztásával is megegyezett (és a hadsereget centuriókra osztották), ezért eszerint a centuriónként jelentek meg a népgyűlésen (fegyverben) a polgárok.

Namost, a teljes lakosságot felosztották 6 osztályra (1. volt a leggazdagabb és így tovább), és mindegyik classist centuriákra bontották fel. A probléma az volt, hogy a két leggazdagabb classisnak több centuriája volt együtt, mint a szegényebb háromnak összesen. Mivel mindegyik centuriának egy szavazata volt, ezért gyakorlatilag ha a gazdagok egyetértettek, akkor mindig ők győztek a szavazáson a szegényekkel szemben.

Ezért, amikor létrejött a comitia tributa, akkor az más elv szerint szavaztatta a polgárjoggal rendelkezőket, méghozzá lakóhely szerint osztották őket csoportokba. A körzeteket tribusnak hívták, és 35 tribusra osztották fel Róma területét (ebben a vidéki területek és a kikötő is benne voltak).

Itt is minden tribusnak szintén csak 1 szavazata volt, de itt is "csaltak" a gazdagok, mert úgy osztották fel a tribusokat, hogy a szegények kevesebb tribusban legyenek, mint a gazdagok, így itt is a gazdagok túlsúlya érvényesült a szavazásnál a szegényekkel szemben (a különbség, itt már nem az patrícius-plebejus ellentét volt a probléma, hanem a szegény-gazdag ellentét).

A köztársaság korában mindkét népgyűlés működött egymással párhuzamosan, a szavazás tehát centuriánként vagy tribusonént történt. Sokáig nyílt szavazás volt, Kr. e. 131-től viszont bevezették a titkos szavazást.

Egy törvény akkor lépett hatályba, miután kihírdették, majd leírták, és elhelyezték egy hozzáférhető helyre.