Tudom hogy hülye kérdés, de mi alapján jöttek rá a II. világháborúban, hogy ki a zsidó és ki nem?

Nem ránézésre, hanem a korábbi lakosság-összeírások adatai alapján. Ugyanis annak idején az adatvédelem még állt olyan szinten, hogy a vallási hovatartozás titok tárgyát képezze. Magyarán a népszámláskor aki zsidónak vallotta magát, azt később a papírok alapján megtalálták és elvitték.

Fontos hozzátenni, hogy a zsidóság nem mint etnikumot kezelték -tehát a külső jegyek semmit sem jelentettek-, hanem mint vallási közösséget. Emiatt fordulhatott elő, hogy aki zsidó létére előrelátó volt, és kikeresztelkedett, azt később nem bántották, mert papíron nem volt zsidó.

Az anyakönyvekben fel volt tüntetve mindenkinek a vallása, illetve az is, akik nemrég tértek át a zsidó vallásról a keresztényre.

A kinézet nem volt alap, az ugyanis nem lehet soha egyértelmü - és ezért senkinek eszébe sem jutott ilyen ötlet.

Még az iskolanaplóban is szerepelt a gyerekek vallása, itt van egy évkönyv. Az ország összes iskolája ugyanilyen évkönyvet vezetett:

[link]

Közvetlenül mindenki neve után ott van, hogy r.k. / g.k. / ref. / ev. / izr. azaz római katolikus, görög katolikus, református, evangélikus vagy izraelita.

Az átkeresztelkedéshez még nem ártott egy anyakönyv-hamisítás a megmeneküléshez.

Sokan keresztény családoknak adták oda a gyerekeiket, hogy azok megússzák és oda át lettek írva, mint szintén keresztény rokoni vagy saját gyerekek.

Egyébként voltak náci utcán járó "zsidóellenőrök", akik abszurd mérőeszközökkel utcai embereket támadtak le, pl. orrhossz mérő sablonnal. Aztán az így begyűjtött gyanús elemeket bevitték származás-ellenőrzésre.

A hithű ortodox izraelita körülmetéltette a kisgyermekét de általában azok az zsidó szülők is aki lazábban kezelték az izraelita hitélet kötelmeit. Mint nálunk a keresztelőre viszik a kicsit a katolikusok.

A kikeresztelkedés sokat nem ért de utána legalább nem tudta hová is tartozik a volt izraelita. A katolikus egyház megvonta a vállát vagy esetleg csóválta a fejét mikor hajtották ki őket a pályaudvarra. Valóban méricskéltek koponya méreteket de ha úgy jártak az utcán hogy sábeszdekli rajta kalap,hosszú kaftán szerű sötét kabát, fürtösen göndörödő pajesz...stb. akkor fél kilométerről is látszott hogy izraelita. A szakáll mint szőrzet: hithű izraelitának az ábrázatát nem érheti acél(borotva).