Melyik rokonságban hisztek jobban? A magyar-finnugor vagy a magyar-közép ázsiai türk népek közti rokonságban? Vagy ha nem ezekben, akkor melyikben?

"Van, ahol akkor járunk jobban, ha nem hisszük, hanem tudjuk."

Na oszt' azt hunnan, öcsém? Te tán ott vótál, mikó' a magyar nyelv lepottyant a finnugor családfárul?

A magyar nyelv az ugor nyelvekkel (manysi/hanti) rokon.

1. A klasszikus értelmezés szerint, az ugorok voltak az elsők, akik a szamojédek után, Kr. e. 3000-ben elszakadtak a későbbi finnikus nyelvek elődeitől. Az ugorok egy része Kr. e. 1000-ben ketté váltak, egy részük a ogur-török (csuvas-bolgár) népek kultúráját vette föl. Egy másik csoport az Ob folyó mentén kötött ki, majd ketté váltak, manysikká és hantikká.

2. Egy másik, újabb alternatív nézet szerint (Jahu Janhunen), az ugor nyelvek a hantira és a manysikus nyelvekre osztható szét. A magyar a manysikus nyelvek egyik legtávolabbi ága.

3. Ennek továbbfejlesztett változata (Jaakko Häkkinen, 2007), hogy hangtani izoglosszák alapján az ugor nyelvek közelebb állnak a szamojéd nyelvekhez, mint a finn-permi nyelvekhez, ezért az ugor nyelvek, így a magyar is egy kelet-uráli nyelv.

Ezek jelenleg tudományosan legitim és vitatott kérdések. Persze a kommentmezők megistenült népe a tudományt a saját prekoncepcióik (turanista vagy fehér-felsőbbrendűséget hirdetű "európista" szekták) igájába akarják hajtani.

Ohh, persze. Hogyne.

Mert az aztán nagyon befolyásolja a nemzet életét, hogy az MTA egyik poros könyvtárában miről vitatkozik két történész.

Ráadásul a finnugor elmélet NYELVI rokonságot feltételez. És ez bizonyítva van, tudományos módszerekkel, nem pedig valami sámán álmodta meg.. De az, hogy a nyelvünk más (finn)ugor nyelvekkel egy tőről fakad, az nem jelenti azt, mi nem lehetünk pigmeusok, szkítàk vagy épp akár mik. A nyelvi és 'származásbeli' rokonságot már Vámbéry is el tudta különíteni. A 19. században.

De fölösleges itt tépni a billentyűzetet. Akinek a fejében gőzölög a hülyeség, azt nem lehet meggyőzni. Nyilván engem is Habsburg György, Soros, Merkel meg a zsidók fizetnek, hogy történelemtanárként kilúgozzam a diákjaimból a nemzeti érzést.

Tök jó, a hazárulàsból már felépítettem egy rózsadombi villát.

Ne essünk túlzásokba, kérem szépen, egyik oldalon sem! Az itt a gond, hogy nem lehet a kérdést normálisan megvitatni, mert mindjárt politikai-ideológiai vitába megy át a dolog.

Egyrészről nem kellene túltolni ezt a "Habsburgok által kitalált és ránk erőltetett" finnugor-elmélet dolgot. Azt simán el tudom képzelni, hogy a lehetséges irányok közül a hivatalos kultúrpolitika a finnugor irányt támogatta, akár még olyan hátsó szándékkal is, hogy a magyarok harci szellemét ezzel is letörjék, de a vita mégiscsak tudományos szinten dőlt el a finnugor-oldal javára, tehát tudományosan az volt a megalapozottabb a nyelvtudomány akkori (!) szintjének megfelelően. Nem volt itt tehát erővel ránk kényszerítés, legfeljebb egy kis finom "terelgetés" a "megfelelő" irányba. Ezt szerintem leginkább az bizonyítja, hogy a Horthy-korszakban, amikor abszolút meg lett volna rá a lehetőség, nem történt semmilyen komolyabb kezdeményezés a hivatalos kultúrpolitika részéről a finnugor-elmélet cáfolatára, illetve más irányú kutatások indítására.

A másik oldalról viszont az kellene látni, hogy a hagyományos családfaelmélet, amire a finnugor-uráli koncepciót felépítették, komoly kihívásokkal küzd még a finnugornál sokkal jobban megalapozott nyelvcsaládok esetében is. A 20. század nyelvtudománya, különösen az areális nyelvészeti kutatások alaposan összekuszálták a hagyományos családfákat, és különösen igaz ez az eurázsiai-szibériai térségre. Az uráli családfa nagyon-nagyon bizonytalan lábakon áll, és ha még áll is, a magyar nyelv helye azon belül még bizonytalanabb. A ugor ág nem csak hangtani, hanem minden téren jóval több közös izoglosszán osztozik nemcsak a szamojéd, de a szomszédos mandzsu-tunguz nyelvekkel is, mint a magyarral. Pl. ha csak az osztják és az (altáji, azon belül tunguz besorolású) evenki nyelvet vizsgálnánk, akkor ezek nagy valószínűséggel egy nyelvcsaládba kellene sorolnunk a nagyfokú egyezések alapján. A szibériai, belső-ázsiai és urál-környéki területek izoglossza-térképei meglehetősen nagy rendezetlenséget mutatnak, és sok izoglossza más nyelvcsaládba sorolt nyelveket kapcsol össze.

Szóval, a nyelvtudomány fejlődése ellenére még mindig túl nagy hangsúlyt kap a családfa-elmélet, ami a magyar esetében szerintem tévútra vezet. A magyar nyelv helyének tisztázásához ez végképp el kellene vetni, és azt modernebb nyelvészeti alapokon kellene újragondolni. (És ez nem a finnugor nyelvészet eredményeinek mindenestül való elvetését jelenti, hanem egy paradigmaváltást, új alapokra való helyezést.)

Természetes, hogy el kell különíteni a nyelvi és a genetikai rokonságot, de ezek eltérését valahogy magyarázni kell. Ez korábban nem volt eléggé tudatosítva (a 19. században még a nyelvészek is úgy gondolták, hogy a kettő szükségszerűen egybeesik), így aki nem néz utána a témának, azt könnyen el lehet vinni ebbe az "el akarják titkolni a valódi származásunkat" irányba. És hát ugye, ha azt mondjuk, hogy szét kell választani a nyelvi és a kulturális örökségünket, akkor mindkettővel ugyanolyan súllyal illene foglalkozni. Ez pedig, valljuk be, soha nem így működött a hivatalos kultúrpolitika részéről. Az utóbbi években van talán valami változás ezen a téren.

"A ugor ág nem csak hangtani, hanem minden téren jóval több közös izoglosszán osztozik nemcsak a szamojéd, de a szomszédos mandzsu-tunguz nyelvekkel is, mint a magyarral."

No-no! Azért ez nincs így. A manysi (pl. a kihalt tavdai nyelvjárás) és a magyar között kb. akkora a különbség, mint egy bajor és egy angol között. Nagyon sok a lyuk az uráli nyelvcsaládban, de az alapszókincs köszöni szépen jól van:

Testrészek:

fő/fej: puŋk (északi), päŋ (déli)

hátra: χūtäi̮γ (északi), khuti (déli)

szem: sam (északi), šäm (déli)

fül: paľ (északi), piľ (déli)

nyelv: ńelm (északi), ńiľėm (déli)

haj: χå̄j (északi), khoj (déli)

fog: puŋk (északi), pøŋ (déli)

torok: tur (északi), to̰r (déli)

hón: χanėl (északi), khålnåˈ(déli)

kéz: kāt (északi), kät (déli)

ujj: tuľa (északi), tuľå (déli)

ín: tān (északi), tǟn (déli)

öl: al, tal

Évszakok:

tavasz - tūja (északi), tūje (déli)

ősz - takwes (északi), tüks (déli)

tél - tāl (északi), tēl (déli)

Anyagok:

víz - wit

tűz - tawt

kő, köv- - kaw (északi), kü(w) (déli)

jég - jāŋk (északi), lyänk (déli)

Számok:

két/kettő - kit/kiti̮γ - kit/kiťi

három - χūrəm

négy - ńila

öt - at/äit

hat: χōt - khå̄t

hét: sāt (vö. indoiráni *sept)

nyolc: ńololow

húsz: χūs

száz: sāt (vö. szatem nyelvek)

Család:

férfi, hím - χum

nő - nē

fiú - pī̮γ

meny - mań - mäń - miń

stb.

Ha már lovak:

ló lov- - luw (északi) - lū, luw- (déli)

nyereg - naγi̮r (é.), näuräˈ(d.)

ostor - åśtėr (é.), aštėr (d.)

nyíl - ńāl (é.), ńėl (d.)

ideg - jāntew

tegez - tǟwət